Dorw mondta ma, hogy nem is olyan régen még ketten ünnepeltük B.-vel a karácsonyt, tavaly már hárman voltunk, idén meg négyen vagyunk... (Nem, jövőre nem leszünk öten, és ez olyan biztos, mint az, hogy két percen belül bebocsátom az arcomba a második isleremet.) Ez eddig így nem jutott eszembe, de most kicsit elgondolkodtam azon, hogy úristen, milyen rövid idő alatt változik meg az életünk. Nincs tapasztalatom (még), de úgy sejtem ebben a szent isleres pillanatban, hogy a második gyerek miatt inkább fordul egyet a család élete, mint a harmadik miatt, akire egyébként azt szokták mondani, hogy ez a plusz egy már nem oszt, nem szoroz pölö sem a családi zűrzavar, sem a büdzsé szempontjából. Én még ott tartok, hogy egyelőre a kétgyerekes lét is az 'abszolút elképzelhetetlen' kategóriába esik nálam. Szerencsére a szülői mottónk tág teret hagy nekünk: Bármi történik, csak megoldjuk valahogy.
2011. december 13., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
10 megjegyzés:
Epp a multkor gondolkodtam ezen (a ket- es haromgyerekes let kozotti valtason), mert egy altalam olvasott blogban most ert oda az anyuka, hogy felismerje, a 3 gyerek sokszor nem csak eggyel tobb a 2-nel:)
Ez ugy a harmadik gyerek 1 eves kora korul kezdodik, ha csak nem olyan peches az anyuka, hogy egy egyaltalan soha nem alvos harmadikat fog ki, mint pl. en annak idejen:)
Sok szempontbol igaz, hogy nem olyan nagy megterheles, de azert van nehany kemeny ev:)
(nem kell annyi mindent venni, stb. de 3 kulonbozo koru gyerek igenyeire kell figyelni, es van, hogy a ket kezeddel 3 gyerek kezet kene fogni:)
Na, es a korkulonbseg sem mindegy a gyerekek kozott:)
ez a két-három gyerekes dolog nagyon nem így van! :) Az én tapasztalatom az, hogy mind a két-, mind a háromgyerekesség irgalmatlanul nagy változás, nem mérhető össze, de talán a háromgyerekesség komolyabb. Ha csak abból indulunk ki, hogy jó esetben két kezed van, de három gyereket kéne átkísérned a zebrán... Egyik Harry Pottert olvastatna, a másik Thomast, a harmadik meg fejből kéri a mesét. Mire a harmadikhoz érsz, már alszik. Sebaj, majd másnap olvasol neki... igen ám, de a kicsi visítórohamot kap, ha nem ő kapja először a mesét, szóval megint a legnagyobb szív, aki türelmesen kivárná a sorát, ha nem aludna el addigra. Hurrá, legalább gyorsan megtanul olvasni! És a tévéről, vagyis a Sátán unokatestvéréről már nem is beszélek, mert egy "jó" szülő sosem engedné a gyerekeit tévé elé!
Anyagilag? Brutálisan megterhelő... ha csak arra gondolok, hogy nyáron nyaralás. És szinte minden helyen a 2 szülő 2 gyerek az általános, ha 3 gyerekkel mész, súlyos extrákat fizetsz. Nem mindenhol, de igen sok helyen. De szerencsére ezen ritkán keseregnek a 3 gyerekesek, mert inkább nem is mennek nyaralni. Annyival nyugodtabb otthon! :) Ha megérem, hogy mindhárom felnő, veszek egy karton cigit, egy üveg bort, és nagyon megünneplem magam!
de szép is van benne! Amikor alszanak, vagy amikor képeket nézek róluk :D imádni valóak!
és még egy: amire nagyon jó a háromgyermekesség az az, hogy MINDEN elvedet, amit még gyerektelenül, egygyerekesen bebetonoztál, elfelejted, sőt könnyesre röhögöd magad, ha eszedbe jutnak... (édesség, tévé, és a többi)
és természetesen semmi nem igaz abból, amit írtam, minden marha jó lesz és szép! Mert gyerekek nélkül semmi értelme az egésznek!
zsan: Végigkuncogtam a kommentedet, nem haragszol, ugye? :) Simán elhiszem neked, hogy ilyen a háromgyerekes valóság, nincsenek illúzióim. Eddig olyan komolytalan elveim dőltek meg, hogy pl. a gyerek nem kap mekis kaját (a csirkecuccból, meg a sült krumpliból is szokott kunyerálni néhány falatot). Azt látom, hogy jól kell megválasztani a komoly elveket. (A mekis kaja nem ilyen.)
Vekerdy-től én is egyest kapnék, mert pl. már most engedem tévézni a gyereket, határozottan jót tesz neki az a napi pár perc tévézés. Nem hiszek a tévétől való eltiltásban, meg szerintem nem is életszagú.
És három gyerek mellett anyuka este 11 előtt ír kommentet, ahogy látom :) Ha majd ünnepled magad, ne hagyd ki a jóképű masszőrt és a jóképű sütiket sem.
mariann: Olyan könnyen kimondják, hogy a 3. gyereket már simán be lehet vállalni, nincs súlya :) Egy csomó ilyen felfogással találkoztam mostanában.
Soha nem aludt? Ajajj :) Hogy élted túl?
Ha fiatalabb lennék úgy öt évvel, nem vállaltunk volna ilyen kis korkülönbséggel gyereket, de nem 38-40 évesen akartam megszülni a másikat. Gyakran fogok vért izzadni, ezt nem kétlem :)
Nehezen:)
Mindig mondom, ha o lett volna az elso, tuti egyke marad!:)(nem am:)
Nekem az elso ketto kozott csak 17 honap van, aztan ez a nemalvos 9 ill. 8 evvel a ket nagy utan van, igy nem volt annyira gaz bizonyos szempontbol (a nagyok kezet mar nem kellett fogni a zebran), viszont egyszerre kezdtek kamaszkorozni a nagyok, es dackorszakozni a kicsi.
Mindig nehez, de menni fog, mert muszaj neki!:)
Hajra, Csibike!
szerintem a komoly váltás a 3-ról a 4 gyerekre lépéssel következik. a 3 gyerek csak azt jelenti, hogy úgy néznek rád, mint egy idegenre (ki ez a hülye 3 gyerekkel?), a 4. már azt jelenti, hogy egyértelműen marslakó vagy.
az 1-ről a kettőre annyiban nagy váltás, hogy ekkor szembesülsz azzal, hogy egy kisember nem csak egyféle lehet -- ez persze nagy tapasztalat, de nagyon hasznos is.
Szerintem aki azt állítja, hogy nem nagy kunszt a harmadik, annak vagy nagy mákja van vagy nincs neki harmadik:D
Vannak borzalmas napok és vannak csudajók!
Nekem is sokszor kellene 3 vagy 4 (férj) felé szakadnom és még a saját elvárásaimnak is megfelelni.
De a nehézségek ellenére, soha el nem cserélném egyiket sem, pl. a nyugalmas gyerektelen létre sem!
Lehet klasszul nyaralni 3 gyerekkel is, nem feltétlenül a (szerintem) horroráras Bobó országban.:)Csibi, nincs semmi a 38 éves kismamaságban:PPPP
Én nem vállaltam be a 3.-at, mert a másodiknál is lelkiismeretfurdalásom volt sokszor.
Aztán meg a másik félelmemet nagyon jól megfogalmazta Kőhalmi Zoltán a múltkor (nem szószerintes):
A kisebbik gyerekünk tavaly egy napon arra ébredt, hogy középső lett. Egy év alatt nem sikerült neki feldolgozni ezt az élményt.
Szóval nekem nem úgy megy, hogy ahol kettő eszik, ott háromnak is jut.
Tudom, hülye érv, de a bátyám úgy próbálja győzködni mostanában a párját a harmadik gyerekről, hogy 'de hát ingyen lenne az étkeztetés a suliban/oviban, meg a tankönyvek, stb'.
A komolyabb része pedig, hogy én 3 gyerekes családban nőttem fel és imádtam. Ha összevesztem az egyikkel, szövetkeztem a másikkal. Persze, biztosan iszonyúan nehéz lehet, de nem hiszem, hogy ne lenne épp annyi öröm is benne kárpótlásként. Előbb-utóbb mindegyik eljátsza majd a fogkevés incidenst, és szerintem már ezért megéri! :)
Neyla: De viccből vagy tényleg komolyan?
Szerintem most olyan világban élünk, amelyben az összetartó nagy család mindennél többet jelent. A gyerekkori viták elévülnek, a szövetség megmarad optimális esetben.
Csillagvihar: Még nem tudom, nálunk mi lesz :) Majd ha itt szuszog a második, újra és újra elfilózunk a kérdésen.
Nagyon igaznak érzem, amit írtál. A középső gyereknek lehet a legnehezebb a testvérek között.
Szeri: Semmi bajom a 38 éves kismamasággal, de nem a 2. gyerekemet akartam 38 évesen megszülni... :)
Az anyák valójában hősök, csak erre rengetegen tojnak baromi magasról.
pál: Hallottam nem egy olyan anyáról, akire szánakozva néztek a családban/melóhelyen, hogy hű, már a 4./5. gyerekedet várod, biztos semmit sem tudtok a fogamzásgátlásról...
mariann: Anyu is azt szokta mondani, hogy ha öcsém az első gyereke, nem vállal be többet :)
Igen, és a jó+szép pillanatok meg újra és újra erőt adnak az embernek.
Hát valahol a kettő között. Nyilván nem emiatt szeretne még egy gyereket, de kiváló a 'túl sok pénz, drága' érvek ellen.
Megjegyzés küldése