2012. január 27., péntek

Kényeztet minket

Mielőtt ejtenék néhány szót Sir Andrew két-három hete űzött aranyosságairól, szeretném felhívni a figyelmeteket erre a korababás bejegyzésemre, hátha tudtok segíteni. 
Ami Andrist illeti, mindig azt hiszem nagyon naivan, hogy már nem tudja überelni az aznapi aranyosságát, aztán a következő nap kiderül, hogy mégis. Egy ideje például a krémek-kencék bűvöletében él. Fürdetés után az apukája állandó esti programja a pólócsere, mert az egy dolog, hogy az istentelenül röhögő cápa hullám- és habkeltés ürügyén egy fél Balatont kipacsál a kiskádjából (utána az apja karjából kihajolva szakszerűen megragadja a felmosót és feltörli a vizet a kövezetről), de rászokott arra, hogy ő is megmossa B. arcát fürdetőkrémmel és vízzel. A kézkrémemből mindig kér (öt-hat kéregetés per krémezés), amikor krémezem a kezemet. Egyszerűen meg kell zabálni, ahogy odatartja elém a kézfejét, és utána egy darabig áhítatosan sétál krémpöttyel a kézfején, amit végül beleken a karomba vagy a kezembe, mert tudja, hogy az anyja bőre száraz és krémezni kell. És elleste azt is, hogyan kell ütögetni a krémes tubust, ha a legtávolabbi csücskéből szeretné kinyerni a maradékot. Le sem tagadhatná, hogy a hasa központi szerepet játszik az életében, mert előfordul, hogy a fürdetéses tapasztalatokat napközben is alkalmazza és a hasára keni a kézkrémemet. Van úgy, hogy a hasát borító ruhaneműre, ami azért érdekes, mert még nem fürdettük ruhában. 
A nagymamáit azzal csavarta az ujja köré a héten, hogy puszit adott nekik. Puszira amúgy csak akkor hajlandó, ha olyanja van, megválogatja, mikor ad. Látja, hogy borzasztóan örülünk minden egyes cuppantásnak, ezért lefekvés előtt szokott puszilkodni, illetve B. kap reggelente, mielőtt elindul a bányába. Engem szoptatás közben vagy evésnél gyakran megsimogat magától (általában tőlem kapja a kaját, nem árt jóban lenni velem, bár simogatás nélkül is adok neki), és többször előfordult már, hogy amikor B. hátán lovagolt a zsivány, leszállás előtt megsimogatta a apalovacskát, valamint egy fejedelmi csuklómozdulattal közelebb intette a fejemet, jelezvén, hogy az ügyes közönségnek is jár a simogatás. A plüsstigriseit is puszilgatja és ölelgeti, szóval, nem egy szőrös szívű uraság. Ma a legótigrist és - oroszlánt babusgatta: Úgy járt-kelt egy darabig, hogy az arcához szorította őket (ilyen férfias módon puszilkodtak) és kedveskedve babahalandzsázott nekik. A telet pedig azért szereti a Sir, mert cirógatni lehet a nagymamák szőrmés kabátgallérját. Tavasszal úgy kell majd elvonszolni a kisállat-simogatóból, fogadjunk.   
És hiába szereti a hasát, mindig megkínál minket az aktuális enni - és innivalójából, de nem ám úgy, hogy odarakja az asztalra vagy a tányérra, hogy nesze, hanem ragaszkodik ahhoz, hogy a kezéből együnk, mert ő ilyen kedves gyerek. Azt végül elfogadta, hogy a három percig csócsált sonkadarabot úrifiú nem túrja elő a szájából és nem kínálja fel a szüleinek fogyasztásra.

3 megjegyzés:

Elf írta...

:):):) éhenhalni nem fogtok, míg neki akad egy falat is :)

Marjann írta...

Tündér :)

csibike írta...

Igen és igen :)