Igazán megszokhatnám már így röpke 15 hónap után, hogy a géphez (és ezzel együtt a bloghoz) való hozzáférésem a fiamtól függ, ezért nem illik felelőtlenül dobálózni a holnappal, hiszen bármi közbejöhet. A bármi meg olyan a kisgyerekes családban, hogy mindig közbejön. Legalábbis nálunk.
Időközben elmentem a nyaki redős ultrahangra és véremet adtam a Down-kór szűréshez (na meg a kilencezer pénzt). Az utóbbi eredménye még titkos, az előbbi alapján azonban minden rendben a legkisebb cápával, teljesen mást a véremből sem tudnak megállapítani. Kellemesen csalódtam, a beharangozott két óra helyett egy órával megúsztam az egészet, a várakozást pedig feldobta, hogy a mellettem ülő, első gyerekét váró mongol nővel cseverésztem. Veteránként meséltem neki a szülészetről és a csecsemős osztályról (semmi véres sztori, kizárólag hasznos infók pl. a gépezet működéséről).
A babánk mindjárt hat centi - és tíz másodperc alatt ripityára zúzta a nyugodt, introvertált Rák-gyerekről szőtt álmainkat. Rettentően mozgékony, az ultrahangos nő alig bírta befogni, leizzadt, mire méretet vett róla és összeszedte a legfontosabb adatait. Reménykedve kérdeztem, ugye, az ultrahang miatt ficánkol / rugdos / pörög-forog a ded. Nem, ő ilyen aktív, hangzott a válasz. Remek. Andris kilenc hónapig ellazsált az albérletben, kint energiagombóc. A tesója már most sokkal energiagombócabb. Ja, a szóban forgó Duracell-cápa:
A vérvétel előtt láttam egy nemrég született kisbabát, ott tolták el az üveges bevásárlókocsijában. Iszonyú pici volt, Andris hozzá képest kész felnőtt. Azon a folyosón a babát látva újra belém vágott a felismerés, hogy úristen, nemsokára minicápát tartok a karjaimban. Szóval, tudom, hogy terhes vagyok, többen is mondták már, és nő a seggem és a mellem (és néha végtelen szomorúságomban három szelet téliszalámis kenyeret kell megennem hajnal fél kettőkor, mert ilyenkor kizárólag ez a három szelet téliszalámis kenyér a boldogságom forrása), viszont a hétköznapi pörgésben nincs lehetőségem úgy beleélni magam a terhességbe, mint Andrisnál, mert Sir Andrew mellett zajlik az élet, reggeltől estig nincs megállás, nincs üresjárat. Nem tudok annyit beszélgetni a babával, nem tudok olyan kiegyensúlyozott és gondtalan lenni, mint szeretnék. Rohannak a napok, pikk-pakk itt a félidő, aztán a nyár közepén majd azon kapom magam hirtelen, hogy szülök. Apropó, ami a szülésdolgot illeti: igazán átvállalhatná valaki. Vagy legalább azt áruljátok el, hogy kell két óra alatt gyereket szülni.
P.S.: És az ultrahangnál a könnyeim megint belecsepegtek a fülembe...
13 megjegyzés:
a nagyobbik nekem is nehezen és lassan született, a kisebb pedig úgy érzem, csak úgy csusszant :):):) reménykedj :) te is tudod már mire számíthatsz, könnyebben telik az idő :)
Manóka édin mosolyog :):):)
Hja, a második gyerek sorsa a kevesebb elmélyülés és befelé figyelés, az állandó gyerekzsivaly kívülről, és kevesebb felesleges kacat beszerzése. :-)
Örülök, hogy minden rendben van!
teide
Nekünk is kell egy tesó hamarosan! :)
Örülök, hogy minden rendben! (A szüléshez meg nem tudok hozzászólni, szóval én is örülnék a tippeknek!)
Én ezt a "nem tudok figyelni a pocakban lévőre" a harmadiknál éreztem (, erőteljes lelkiismeret furdalással fűszerezve. Kint most annál többet követel:D
Anno Andrisnál írtam egyszer neked, hogy mindegy hanyadik gyerkről látod az uh-t, akkor is el fogsz érzékenyülni:)):P
Én gyorsan szülő vagyok, de hogy mitől??? A talánról majd dobok mailt:)))
hát én azt úgy csináltam, hogy: 2kor elkezdett fájni, mint az őrült, a 3. fájástól ordítottam és 4 óra 8perckor meg állítólag kilőttem a gyereket... a 2 órában a fájások közt állítólag elájultam, én ilyesmire nem emlékszem, bár a 2 óra egyéb pillanataira sem, csak mikor megfoghattam a gyerek fejét onnan dereng az eset, asszem akkor már nem is fájt csak feszített.
Úgy érzem hassznosságát tekintve nem erre az információra volt szükséged...
gyönyörű a kiscsaj! ;o)
az hagyján, hogy neked a füledbe csöpög a könnyed, amikor látod az ifjabbik perpetuum mobilét, de mért van az, hogy nekem is?
(na jó, nem a fülembe, hanem a billentyűzetre...)
:) örülök, hogy minden rendben veletek!
oximoron: Aranyos vagy, köszönjük :)
Csigamami: Mi az, időközben leesett a lelki szemeiddel látott pöcök? :)
Szeri: Engem is szokott furdalni a lelkiismeret. Igen, igazad volt, a dokinő meg ott mosolygott rajtam :)
Okés, kíváncsi vagyok, mire jutottál.
wf: Ha nem siettek a tesóval mindenféle okok miatt, szerintem érdemes várni egy kicsit. Andrisnak ebben a korszakában nehéz terhesnek lenni, bár nem tudom, van-e egyáltalán ideális kor/korszak :)
teide: Köszi szépen :) Képzeld, nálunk kevés a felesleges kacat, csak 1-2 dolog nem vált be. Alapvetően praktikus emberek vagyunk B.-vel, a kivárásos taktikát alkalmaztuk a beszerzéseknél.
Elf: Hát, pont ez a baj, hogy tudom, mire számíthatok: minimum bazinagy fájdalmakra :) Mondtam a dokimnak, hogy legyen megint császár, de a hüvelyi szülés híve, szóval, ha csak egy kicsi esély is van rá, simán hagyja, hogy egy napig küzdjek, mint Andrisnál.
A második könnyebben megy - nekem az első majdnem meghalt, a másodiknál nem volt epidurál sem, mégsem fájt feleannyira sem...
Hehe, a felesleges kacatos félmondatom inkább magamnak szólt. :D Emlékszem, hogy ti mennyivel tudatosabbak voltatok anno.
teide
pusztán tiszteletben tartom a megérzésedet :o)
azért a következő Uhu előtt kő-papír-ollózhatnánk egyet ;o)
Ajánlom figyelmedbe a Szülés, ahol én irányítok című könyvet.
Bár én nem olvastam, de tudom miről szól és nagyjából ugyanazt csináltam én is.
Elképzeltem, hogyan szeretnék szülni és nem volt B terv.
A legfontosabb szerintem az, hogy tudjuk, természetes folyamat, természetes fájdalom. Én merem állítani, hogy ha ezt elfogadja az ember sokkal kevésbé fáj. No persze fájdalom közben azért nem oly egyszerű ez, de kivitelezhető!!!
DE!! Véletlenül sem akarok okoskodni, mert én egy alkatilag is könnyen szülő vagyok a Dokim szerint is és Anyum is csak úgy potyogtatott minket, szóval nem tuti, hogy másnál is beválik. (bár én hiszek benne, hogy bárkinél működhet)
Jah és a lényeg majdnem lemaradt: édes a kis Duracell mosolycápád!!
Ketteskéknek általában kevesebb jut a terhesség alatt, de hidd el idekint megkövetelik maguknak a törődést! :)
nani: Köszi :) Meg fogom nézni. Egyetértek veled egyébként, azzal nincs is gondom, amit írtál, viszont szülés közben bármi előfordulhat, mint pl. nálunk. Én azt képzeltem el, hogy mindegy, milyen szülés lesz, csak egészséges legyen a baba. Alkatilag a szülésre teremtettek engem is, aztán 1-2 dolog mégis közbejött.
Csigamami: Ja, azt hittem, a te megérzésed is már :)
teide: Jahogyja :) Mindketten Föld jegyűek vagyunk, ez sok mindent megmagyaráz.
Elf: Majd nyár közepén kiderül, hogy szültem :)
Megjegyzés küldése