Cukorterhelés kipipálva

Merthogy letudtam a héten, és emlékeim szerint még egy jelenésem van a vérvételes szekcióban május-június táján, aztán kész, már 'csak' a kórházba kell bejárogatnom. Szóval, az április és a május eleje nyugis lesz, ha két hét múlva nem szól a dokim, hogy gáz a pajzsmirigyes/cukros értékem. 

A cukros történet amúgy sokkal jobban alakult, mint vártam. Andrissal megbeszéltem előző este, hogy ha igényt tart az anyja tejére és el akar tőlem köszönni, fél hétig ébredjen fel reggel, mert utána várnak a vérvételen, tízkor találkozunk legközelebb. Felébredt. Vittem citromot a löttyhöz, ami végül olyan simán csúszott le a torkomon, mint kétezertízben, majdnem csettintettem is a nyelvemmel, hogy milyen jólesett, de a másik három kismama szenvedő orczáját látva visszafogtam magam. Az első és a második vérvétel közötti két órát meg azzal töltöttem, hogy az egyik leendő ékszeremhez készítettem gyöngybogyókat, illetve olvastam kicsit. Igaz, nagyokat ásítottam, de azért mégis kaptam némi szabadidőt és ez nagyon jó volt. A fenekemet sem nyomta a szék, kell ennél több?
A vérvételen azt mondták, a babák utálják a cukros vizet, durván rugdosnak majd, az enyém moccant kettőt, aztán szunyált tovább. Tegnap sokkal nagyobb harci táncot vágott le a hidegfront tiszteletére, úgy néz ki, újabb megbízható meteorológus születik a családba. A várakozás alatt az is eszembe jutott, hogy cirka egy hónap és hármassal kezdődnek a terhességi heteim. Mindjárt szülök, hihetetlen. 

Élvezem a terhességet, nagyon jó nekünk együtt a kiscápával. Nincs meg az a gondtalanság, teljes ellazultság, mint anno Andrisnál, hiszen Sir Andrew mellett néha igazi kihívás az aktuális nap, mégis az árad felém odabentről, hogy minden rendben, klassz az all inclusive. A babám alkalmazkodó típus (most még), pölö hagyja, hogy emelgessem a bátyjával együtt simán húszkilós babakocsit, elfogadja, hogy pörgős életünk van Andris mellett, mindent csinálhatok, amit nemterhesen is csinálnék. Okosan, persze. Soha nem voltam még ilyen fitt kismama, bár alapjáraton sem vagyok az a kaliberű ember, aki elhagyja éspervagy kiszolgáltatja magát. Egyedül ahhoz ragaszkodik a kisebbik fiú, hogy néha azért álljak meg pihenni. Rögtön figyelmeztet, ha túl akarom vállalni magam, olyan rugdalózást kapok, hogy nincs is más lehetőségem, mint elnyúlni az ágyon és elcsendesíteni a beépített biztonsági őrömet. Mókás, amikor a tiltakozás jeleként begömbölyödik a hasam egyik szegletébe, és ha ilyenkor a hátamra fekszem, vicces alakzatokba formálódik a hasam. Finom simogatásokkal lazítom el, már érzem, hol a gyerek egyik és másik vége. Ja, ha az apukája keze hozzáér a hasamhoz vagy meghallja B. hangját, elakad a lélegzetem, olyan örömtáncot jár bent ez a pici fiú.  

Fura, hogy rohanok/teszek-veszek egész nap, esténként fáradt vagyok, a harmónia mégis tetőtől talpig beborít. Határtalan örömöt, boldogságot érzek belülről. A harmóniához kellett az a fejlődés is, amit Andris produkált az elmúlt három hónapban (erről szeretnék írni egy hosszabb posztot), így hiába van olyan, hogy égnek mered minden hajszálam egy-egy nyűgösebb napján, összességében történt egy gyönyörű minőségi ugrás Sir Andrew-nál, ami mindenkinek nagyon jó és új alapokra helyezte a közös életünket - új örömökkel és új nehézségekkel. A kisebbik fiam pedig arra tanított meg, hogy nem baj, ha nem ugyanolyan a két terhességem, neki attól még simán jó az albérletben, hogy néha feszült vagyok és morgok. Mostanában tudatosult bennem, hogy sokáig furdalt a lelkiismeret az abszolút kiegyensúlyozottság hiánya miatt, és rosszul éreztem magam azért, hogy a babám nem részesül abból a totális belső békéből, amiből Andris a terhességem alatt, és nekem az nagy aha-élmény, hogy többféleképpen is lehet harmonikus és boldog a terhességem. Kétféleképpen feltétlenül. Ami az egyik gyereknek jó volt, nem biztos, hogy kell a másiknak is, ehhez a leckéhez jutottam el most a gyakorlatban. Elméletben ezeket kiválóan tudja az ember, de a hithez szükséges a megtapasztalásból fakadó bizonyosság is. Legalábbis nálam. Gyakran elámulok azon, mennyi mindent tanulok a gyerekeimtől.
És ebben a hónapban kezdtem el vágyni a harmadik gyerekemre. Akarom őt.