A másfél év alkalmából reggel megbökték a cápát. (85 centi és 11,5 kiló, amíg el nem felejtem.) Mihelyt megpillantotta a dokinőt, üvölteni kezdett, pedig az előző oltásnál vigyorgott. Kismajomként bújt hozzám, szorosan átölelte a nyakamat és egészen addig vigasztalhatatlan volt, amíg ki nem léptünk a rendelőből. Elmondtam neki, hogy oltást kap, mert mindent megbeszélünk egymással (igaz, még nem értem tökéletesen minden új babaszavát, de szerintem látja rajtam az igyekezetet), bár a fáj-nem fáj kérdésre nem tértem ki, majd ő eldönti, mit érzett. A dokinő többször is megszúrta az elmúlt másfél évben, Andris az ilyesmit nem felejti el (és bocsátja meg), úgy tűnik.
Oltás után alvás és kaja, így folytatódott tovább a délelőtti program. A videót az ebéd közepén készítettem, meg akartam örökíteni, ahogy a cápa paradicsomlevest fal. Félelmetes mennyiséget termelt be a levesemből már tegnap is, csak pislogtam, ahogy egymás után tüntette el a tányérnyi adagokat. Ma is úgy zabált, mintha napokig éhezettem volna, holott nem. És úgy nézzétek a videót, hogy ez már a második vagy harmadik forduló paradicsomleves, és utána kért még...
Andris mostanában nem szeret műanyag kanállal enni, ezért rögvest kicseréli a másikra, amit a gondos anya (értsd: én) odakészített az asztalára. A zöld kistányérja is levest tartalmazott, pillanatok alatt bepuszilta. Az elmélyült falatozást kizárólag arra a pár másodpercre szakítja meg, amíg közli velem (és az utókorral), hogy ábaba... ott!... ott!, ha esetleg nem vettem volna észre, hogy a fejünk felett ott lóg a lámpa. Hónapok óta ilyen ügyesen eszik egyedül, a tányér fölé hajol, a bal mutatóujjával fogja a tányért, ha az meg akarna lógni előle, és megdönti, hogy az utolsó cseppeket is kikanalazhassa. Ma újításként azt találta ki, hogy a zöld tányérból kiissza a leves és a tészta maradékát. Ilyesmit tőlünk nem látott, kisdobos becsszó. Roppant elégedett volt magával, hogy semmit nem csorgatott mellé. Ja, a gyereket a tegnapi paradicsomleveses tapasztalatokból okulva ujjatlanba öltöztettem és a legnagyobb előkét kanyarítottam a nyakába, de így is jutott tészta a hónaljába. A nagyméretű tésztával kapcsolatban annyit szeretnék megjegyezni a történelmi hűség kedvéért, hogy B. vásárolt és pusztán annyit mondtam neki, hogy levesbe való tészta, nem definiáltam pontosan, mire gondolok. Szerencsére B. nem az a típus, aki elmegy tejért-kenyérért a boltba és egy akciós játékhelikopterrel tér haza, szóval, jót röhögtünk a tésztán. Ha nagy, hát nagy, istenem, ez van. A videó vége felé Andris a kamerát kéri (ad!, azaz add oda a cuccost, mutter, MOST!), ami továbbra is nagy szerelem, ötezerszer képes megnézni a róla készült videót, aztán jön egy kis nyomatékosítás sikkantással és fejrázással. Ezt azzal szereltem le, hogy majd kaja után nézünk videót, mert maszatos kézzel nem taperoljuk a kamerát, aranytündérvirágszálam, a videózást azonban sztornózta az újabb kör paradicsomleves. Most már csak azt szeretném tudni, mit kevertek a tésztába, hogy ilyen tempóban csúszott le Andris torkán.
12 megjegyzés:
Hihetetlenül ügyes ez a cápincs!
de ugyes! a receptet el lehet kerni? (hasonlo koru tornadom van:))
Lehet, hogy gyakorlatlan anyaságom (értsd nincs gyerekem) okozza, de: ÁMULOK ÉS BÁMULOK. Ilyen törpe emberkét nem láttam még ilyen gyönyörűen enni. Csak megjegyzem, sok felnőtt nem eszik evőeszközzel ilyen szépen, mint ő. A kanálfogástól elájulok. Sosem értettem, hogy miért hagyják a szülők, hogy marokra fogják a gyerekek az evőeszközt. Rossz szokás és soknál megmarad később is. Gratulálok Csibi, NAGY anya vagy.
Én is csak ámulok, nagyos ügyes Cápátok van!! Bravó mindkettőtöknek! :-)
Nagyon nagy! 2-3 éveseket megszégyenítő módon lapátolja a levest! Az nekem is eszembe jutott, hogy a tészta milyen simán csúszott le, a másik oldalon is egyben fogod találni!:)))
Nagyon ügyes Andris! Gratulálok nektek! Az én lányom még csak hajlandóságot sem mutat arra, hogy a levest egyedül egye. A második megy, de a leves...
Amúgy a paradicsomleves nálunk is nagy kedvenc! :D
Annyira jóízűen eszik ez az Andris, hogy Én is megkívántam a paradicsomlevest :) Amúgy nagyon cuki volt, amikor először felnézett a lámpára és mintha azt gondolta volna: "Jééé, a lámpa. El ne felejtsem mondani Anyának, hogy ott a lámpa... De előtte eszek még pár kanálnyit ebből a finom levesből" :)
Üdv: Sly
:):):)
Holnap átadom neki a dicséreteket, köszi szépen :)
Sly: És ettél végül? :)
Orsi: Mert úrinő nem maszatolja össze magát... :)
Niki: A 3. tányér után felsejlett bennem az a lehetőség, hogy visszahányja, de attól nem tartottam, hogy egyben látnám viszont a pelenkában, s lőn, tényleg nem :)
Ildi, Névtelen: Andrisé az érdem, nem a miénk :) Mi csak mindig odaadjuk neki azt, amit szeretne (ha nem veszélyes), bizonyos határok között hatalmas a mozgástere. A kajánál is így volt. Előfordult, hogy 4-5 evőeszköz hevert előtte, mert mindent begyűjtött tőlünk és kísérletezgetett velük, illetve utánzott minket. Felnőttkanállal és - villával is ugyanilyen ügyesen eszik. Ha befejezte az evést, játszhat pl. a poharakkal is. Rengeteget tanult így.
Az is számít valamennyit, hogy soha nem sürgettük, épp ezért soha nem téptem ki a kezéből az evőeszközt, hogy most gyorsan megetetlek. Annyit szöszöl az asztalnál, amennyit akar, kísérletezgethet is a kajával, és engem a dzsuva sem zavar, majd feltakarítom. Hagytuk, hadd fedezze fel magának a dolgokat, pl. a kezét soha nem szorítottuk rá a kanálra, hogy így kell helyesen tartani, kisfiam. Szóval, neki van ebben nagyon sok melója :)
Csibi! Éppen azért a tiétek is az érdem, mert hagytatok neki szabad teret!! Nálunk azért nem működik ez ilyen jól, mert az én türelmem egy ponton elfogy(ott), és sokszor egyszerűbb és gyorsabb (volt) úgy, hogy én etet(t)em. Szóval mindenképpen jár a pont nektek is! :-) Terveim szerint a kettes számú gyerkőcnél másképp, hozzátok hasonlóan fogok eljárni én is evés téren.
:o) Kacsa :o) Azon én is elgondolkodtam egy pillanatig, hogy rág is e az Andris gyerek, de abban maradtam magammal, hogy csak elfelezte a tésztát :o) Tényleg szépen eszik no :o)
Miskolczi: Azért hagyják más anyák, hogy a gyerek marokra fogja az evőeszközt, mert a picik keze anatómiailag még nem fejlett annyira, hogy a helyes kanálfogást ráerőltessék... ugyanígy a ceruzákkal (célszerűbb vaskos ceruzát adni a mini gyerekeknek, hogy marokra foghassák és úgy maszatoljanak) pl. helyes tollfogásnál is azt ajánlják, hogy a gyerek 7 éves kora előtt ne menjen iskolába, mert fejletségét tekintve igaziból 7 éves kora körül lesz arra érett, hogy ha helyesen kell tartania a ceruzát, azt ne görcsösen tegye.
Hozzáteszem az én gyerekem sem palacsintára a fogja az evőeszközt, de ez nálunk is valószínű azért alakult így, amiért Csibééknél.... Az elején volt, hogy konkrétan az egész nappalit takarítottam egy- egy etetés után....s az is többször fordult elő, hogy egyes evőeszközök x héttel adott etetés után kerültek elő....
Összességében nem helytelen, hogy a szülők nem egyengetik ki a gyerekek kezében az eszközöket (legyen az evő, író, szöszölő)...
Csigamami: Szerintem sem jó kiigazgatni a gyerek kezét, nem most kell megtanulnia mindent az életről :)
Ferilka: Az biztos, hogy rengeteg türelem kell ehhez a hozzáálláshoz. Korábban sem voltam türelmetlen ember, de mióta Andris van, folyamatosan fejlesztem tovább a türelmemet, néha nem önszántamból :)
Megjegyzés küldése