Megtörtént eset alapján

Vártuk a 4D ultrahangot, mert az jó nagyon a kedvenc szonográfusunkkal (ilyenünk is van, bezony), én meg eldöntöttem, hogy végre nevesítem a céget, ahol két éve szuper a minden: a szoba barátságos és meghitt, Enya szól a vizsgálat alatt, az ultrahangos kedves és alapos, sokat nevetünk együtt, a gyerekünkről rengeteg információt kapunk és dvd-t és képeket, és feldobva, fülig érő szájjal távozunk.

Pénteken pofára estünk, de csúnyán. Amikor megláttam az új arcot, riadót fújtak az ösztöneim, úgy éreztem, lesz itt még gubanc. Lett is. A megérzéseim mindig bejönnek, sajnos.

Borzasztó csalódottan észleltük, hogy a mi favoritunk helyett (a becsületes neve Lengyel Györgyné, Márti, épp azon ügyködöm, hogy megszerezzem az elérhetőségét) valaki más csinálja az ultrahangot. Eszembe sem jutott rákérdezni a telefonban, hogy a Márti megvan-e még, annyira természetes volt, hogy ha eddig ő csinálta az uh-t, ezután is ő fogja. Nálunk a 4D=Márti és kész. A vizsgálat alaphangulatát mégsem ez adta meg. Az új arc (a továbbiakban GyMA) tíz percig elpiszmogott azzal, hogy bepötyögte a gépbe a nevemet és a szülés várható időpontját (nem az utolsó menstruációnál fogant a cápa minor, ezen sok fehérköpenyes nehezen teszi túl magát). Én kínosan éreztem magam az ágyon, B. kínosan érezte magát a fotelben. Zenét, meghittséget, barátságosságot nyomokban sem tartalmazott az első tíz perc. Az utána következő háromszor tíz perc sem. Úgy vagyok bekötve, hogy iksz összegbe kerülő szolgáltatásnál elvárok egy bizonyos színvonalat. Az ultrahangostól konkrétan azt, hogy értsen ahhoz a géphez, amivel dolgozik. Ez az alap. És ha új arc, akkor meg igenis egészen addig nyúzza az uh gépet és tapasztalt kolléganőjét, amíg profin nem kezeli az előbbit. Az ember legyen már igényes önmagával szemben akár privát, akár szakmai területen. Rengeteg 4D-s cég van a piacon, nyilván azt választom és ajánlgatom fűnek-fának, amivel elégedett vagyok. Kiderült, GyMA nem csak az uh géphez nem ért, de a gyereket váró szülők nyelvét sem beszéli, plusz szakmailag sincs a topon. 

Egyetlen jó dolog volt az ultrahangban: láttuk a kisebbik fiúnkat. Gyönyörű szája van a srácnak. Egyből nyelvet nyújtott ránk, aztán mosolygott párat... aztán szépen a fejébe húzta a köldökzsinórt és az egyik lábát, és bevágta a szunyát. Megmoccanásra nem mutatott hajlandóságot. GyMA úgy döntött, hogy a gyerek arcára fókuszál, mert az olyan apróságok, hogy minden szerve stimmel méretre-darabra, lényegtelenek, az a fő, hogy szép képet csináljon a gyerek arcáról. Könnyen belátható, hogy az arcát a köldökzsinórral és az egyik lábfejével elbarikádozó dedről képtelenség jó fotót csinálni, de GyMA szakmázás helyett rágörcsölt erre a témára és az istennek sem fogadta el, hogy ez a gyerek nem és nem fog megmoccani, akkor sem, ha Brazília éves cukortermelését zabáltatja fel velem. (Pár szem szőlőcukor után megtagadtam a további édességek magamba tömését, nagyon jól tudom, hogy a kiscápa nem reagál ilyesmire.) A vizsgálat szakmai része kevés információt tartalmazott, tulajdonképpen nem is tudtam arra a családtagok által feltett kérdésre válaszolni, hogy és minden rendben? Gőzöm sincs, GyMA erre nem tért ki, pedig B. elmondta, hogy Andris a hasamon tompított nem olyan régen. Én úgy láttam és úgy érzem, hogy igen, minden rendben.       

Amikor a vizsgálatból eltelt nyolc-tíz perc, két dolgon járt az agyam. Az egyik az volt, hogy ha GyMA még egyszer kimondja, hogy tátikázik a baba, vagy hogy nem kell megijedni, hozza-viszi a köldökzsinórt, vagy hogy a gyerek felcsapta a lábát az arcába, kinyitom a számat és üvölteni kezdek, a másik meg az volt, hogy basszus, én leszek az első nő, aki elhányja magát az ultrahangon. Ennyire szarul éreztem magam. Untam GyMA-t, untam a bénázását, untam a kórházi futószalagos gyakorlatban rögzült semmitmondó szavait. Tudom, hogy hülye vagyok, mert nem álltam fel x perc után, hogy na, ebből elég, csá, de abban bíztam, hogy ha kérdezek, csak megtudok valami lényegeset a gyerekről. Hát, nem sikerült. Olyanokat mondott, hogy korához képest fejlettebb baba, mert nagy a feje. Ráadásul egyre feszültebb lett, nekiesett a hasamnak (csakazértiscsinálokjóképet), elszántan nyüstölte a vizsgálófejjel. Eléggé fájt, amit csinált. Most már tudom, hogy érezheti magát a kenyértészta a kezeim között. És ha valaki még egyszer így ér a hasamhoz, azt megrúgom, kisdobos becsszó. Andris esése ehhez a tortúrához képest semmi nem volt.  

GyMA nem tudta dvd-re menteni a vizsgálatot. (Itthon kiderült, hogy a képek cédén való rögzítése is problémát okozott neki, üres cédét kaptunk.) Az ultrahang után felajánlotta, hogy a gikszer miatt menjünk el még egyszer, az a vizsgálat ingyenes lesz. Rábólintottunk és fizettünk (a visszatérő vendégeknek járó kedvezményről nem hallott) abban a reményben, hogy akkor már a Mártival találkozunk. Itthon azért rákerestem a haldokló neten a Mártira, és láttam, hogy már nem dolgozik a 4D Genesisnél. Hoppá, ebben az esetben viszont nem térünk vissza. Kizárólag a pénzért ugrunk be.

Másnap felhívtam GyMA-t, elmondtam neki, hogy szakmailag és technikailag sem vagyunk elégedettek a vizsgálattal, a képeket nem mentette le, úgyhogy szeretném visszakapni a pénzemet, mert ha a Márti már nem dolgozik ott, nem megyünk többé hozzájuk. Meglepő módon nem tiltakozott, elköszönt azzal, hogy mindjárt visszahív, megadja a főnöknője telefonszámát. Természetesen arra szakított időt, hogy tájékoztassa a főnökét, nehogy tőlem halljon ezt-azt. Fogalmam sincs, mit mondott neki, a főnöknő (a továbbiakban BCs) lekezelő és flegma stílusából azt gondolom, hogy rám osztották a fekete bárány szerepét. (Ööö... miért is?) BCs felhívott. Nem kérdezett a vizsgálatról, mert GyMA mindent elmondott (ühhüm, ja, persze, mindent, bár kicsit sem akartam besározni GyMA-t, csak a pénzemre vágytam), és a szavamba vágva odavetette nekem egyáltalán nem kedves stílusban, hogy vele is megcsináltathatom a vizsgálatot, mert mindazt tudja, amit a Márti, de a pénzt is visszakaphatom és megkereshetem a Mártit. Nos, BCs szakmai tudásáról gőzöm sincs (lehet, hogy vérprofi, majd valaki más leteszteli), abban azonban biztos vagyok, hogy a honlapjára ráférne egy alapos frissítés, és abban is, hogy a Márti soha nem használna ilyen hangot sem egy régi, sem egy új vendéggel. Igénybe vettem egy szolgáltatást és az abszolút egyértelmű hiányosságok miatt nem vagyok elégedett vele. Miért kell ezen megsértődni? És most jön az igazán hardcore rész: BCs száját el bírta hagyni az a mondat, hogy új a kolléganő, van, amikor sikerül neki a vizsgálat, van, amikor nem, most maguk voltak a pechesek, de ezt is olyan stílusban, hogy kábé leszarja, ami történt. Ott forgattam a szemeimet és vigyorogtam B.-re a reggelinél, alig hittem el, hogy ilyesmi elhangzott. Tudom, hogy az paprikázta fel, hogy a Mártit választjuk, BCs mondta is, hogy az új helyén nem dolgozik ilyen szuper géppel, mint az övé. Nem akartam illúzióromboló lenni, nem szóltam vissza, hogy felőlem akár fénymásológéppel is megultrahangozhat a Márti, garantáltan több információt tudok meg tőle a gyerekemről, mint tőlük. Az emberi hozzáállást szintén nem említettem meg. Nem kell körbeugrálni, mert azt rühellem, de egy ilyen munkakörben alapjáraton elvárom a minimális szintű kedvességet.

Ja, a pénzt választottuk. Visszakapjuk. De tudjátok, mi a legszomorúbb ebben az egész sztoriban? Nem az, hogy kettő darab silány fotót leszámítva nincs emlékünk a gyerekről, mert őt a születése után addig nézegethetjük, amíg belefájdul a szemünk, szóval, ez nem gond, a nődokimhoz is megyek sima ultrahangra, meg a kórházba is, a szakmai kérdéseimet majd felteszem ott, ez sem probléma. A szomorú az, hogy sem GyMA-ban, sem BCs-ben nem volt gerinc ahhoz, hogy elnézést kérjen a hibákért.