Legalábbis terhesen. Dorw többször megállapította a héten, hogy lejjebb
van a hasam, és nekem is teljesen szokatlan egy régóta nem látott
testrészem látványa és tapintása: a bordámé. Az örömöm nem felhőtlen,
ugyanis a borda előbukkanásával párhuzamosan a legkisebb fiam bekuckózta
magát a lenti régióba, és néha olyan mozdulatokat produkál, hogy
legszívesebben azonnal kilakoltatnám az átmeneti luxuskéglijéből. Andris
az egész terhesség alatt nem szteppelt annyit, mint Dávid egyetlen nap,
és ha mocorgott is, nem fájt. Talán azért, mert a D betűs kiskorú
nagyságrendileg két héttel előrébb tart a növekedésben. A múlt héten
2700 gramm köré lőtte be a súlyát az ultrahang, és még azt is mondta a
doki, hogy nagy a feje, és se rövid, se kicsi lába nem lesz. Hát, a
cápasrácok már csak ilyenek. És a kiírásig még van egy hónapom, hö.
Lehet, Dávidot át kellene keresztelnünk Góliátra.
Szóval, ma nagyon változatos programom volt: egész nap feküdtem, pontosabban döglöttem, hol félkómában, hol hányingerrel-rosszulléttel küzdve. Az jelent valamit, ha én nem bírok felkelni az ágyból. A hasam ki akar szakadni a helyéről, ha egyenes helyzetbe tornázom magam, ezért görnyedve fogom, így próbálok közlekedni. Ellenállok a késztetésnek, hogy terpeszben slattyogjak, pedig gyakran érzem úgy, hogy medicinlabda nehezedik a gátamra. Szerettem volna, ha B. pihen a hétvégén, de ma is és tegnap is szinte állandó szolgálatban volt Andris mellett, és még nincs vége a napnak. Természetesen minden elintézendő dolog a következő két hétben esedékes, úgyhogy Dáviddal diplomáciai tárgyalásokat folytatok, mert bármennyire szeretnénk már a karunkban tartani, azért a villanyszerelőt, a tesója ágyát és a gardrób összeszerelését még kibekkelhetné odabent. És az új szülésznőm szabin van a jövő héten, jó lenne, ha nem szülés közben mutatkoznánk be egymásnak fésztufész. Meg amúgy is annyi mindent szeretnék még csinálni a lakásban. Mondjuk, előfordulhat, hogy csak a kórházi cuccok bepakolásáig jutok.
Szóval, ma nagyon változatos programom volt: egész nap feküdtem, pontosabban döglöttem, hol félkómában, hol hányingerrel-rosszulléttel küzdve. Az jelent valamit, ha én nem bírok felkelni az ágyból. A hasam ki akar szakadni a helyéről, ha egyenes helyzetbe tornázom magam, ezért görnyedve fogom, így próbálok közlekedni. Ellenállok a késztetésnek, hogy terpeszben slattyogjak, pedig gyakran érzem úgy, hogy medicinlabda nehezedik a gátamra. Szerettem volna, ha B. pihen a hétvégén, de ma is és tegnap is szinte állandó szolgálatban volt Andris mellett, és még nincs vége a napnak. Természetesen minden elintézendő dolog a következő két hétben esedékes, úgyhogy Dáviddal diplomáciai tárgyalásokat folytatok, mert bármennyire szeretnénk már a karunkban tartani, azért a villanyszerelőt, a tesója ágyát és a gardrób összeszerelését még kibekkelhetné odabent. És az új szülésznőm szabin van a jövő héten, jó lenne, ha nem szülés közben mutatkoznánk be egymásnak fésztufész. Meg amúgy is annyi mindent szeretnék még csinálni a lakásban. Mondjuk, előfordulhat, hogy csak a kórházi cuccok bepakolásáig jutok.
7 megjegyzés:
Na a kórházas pakkot pakold be! Ez most hülyén fog hangzani/hangozni: a szülés előtt 6 nappal(3 héttel a kiírás előtt) anyukámmal vásárolni voltam a Tescóban(nem reklám). Elmentem wc-re és ott, abban a pillanatban tűnt fel, hogy lecsúszott a hasam!:))Lehetett volna egy jel, de nem figyeltem rá, csak élveztem, hogy végre normálisan kapok levegőt!6 nap múlva Emili megszületett!:))
pakojjá be! :)
Nem lesz az július 8.... Csak ismételném a többieket. Ami nincs kész, majd meglesz később.
Szerintem is ideje bekészíteni a pakkot, innen max egy hét, a hasmenéstől számítva már csak egy nap, nálam is, meg több ismerősömnél is ez volt a konkrét előjel, tisztul a szervezetet, úgyhogy figyejjjjé! Drukkolok! :-)
Szia Csibe! Csak annyi, hogy pakolj, mert a ded is összeszedte magát. :)
Én csak azt kívánom hogy sikerüljön úgy ahogy szeretnéd :)
Köszi a drukkokat :)
Voltam nst-n, de semmi jele, hogy előbb akarna kibújni, sőt, hüvelyi szülésben állapodtunk meg a dokimmal, mert minden értékünk szuper. (Ez most nem úúúgy többes, hanem úgy, hogy a gyerek is remekül teljesít, meg én is remekül teljesítek.)
Még nem bírtam rávenni magam az összepakolásra, már most utálom, hogy 3 napot bent kell lennem a kórházban.
Chipie: Az nálam szinte fix, mert szinte csak a hátamon tudok aludni, úgy meg minden belsőséget kilapít a gyerek :)
Megjegyzés küldése