Megtartjuk

Reméltem, hogy az istenek eszik-alszik üzemmódot is programoznak a kisebbik gyerekembe, s lőn. Köszönöm szépen, egyelőre elégedettek vagyunk a sarjjal, maradhat.

Dávid nagyon családbarát baba, bár előfordulhat, hogy csak Sir Andrew lármázása elől menekül a jótékony álomba. Andris bármit csinálhat mellette, b-á-r-m-i-t, egyszerűen semmire sem ébred fel, pedig a fiam nem éppen idegrendszert kímélő frekvenciákon képes megnyilvánulni, és még ott a különböző hanghatásokkal kísért labdázás, autózás, motorozás plusz egyebezés. Mondjuk, a pocakomban már megszokhatta a bátyja lendületes és hangos életmódját. (A zajokat tompító magzatvíz hiánya miatt reklamációt nem fogadok el.)  

A ded átlagosan 3-6 órákat alszik, nem rajta múlik, hogy este tízre már hulla vagyok: Andris úgy döntött, hogy felesleges időt pocsékolni a nappali alvásra, nélküle is jól megvan. És tényleg. Sajnos. Nem részletezem, mennyire kimerítő az élet Sir Energiabomba oldalán reggel hattól (szerencsésebb napjaimon reggel héttől) este tízig, ráadásul úgy, hogy B. most még itthon nyaral (???) velünk. Volt olyan este, hogy B.-vel holtfáradtan lerogytunk a kanapéra, üveges tekintettel egymásra bambultunk és azt kérdezgettük fennhangon, hogy mihajtjaeztagyereket? Ha egyszer rájövünk, szabadalmaztatjuk és lesöpörjük a piacról az összes kis gagyi energiaitalt, a befolyt zséből pedig veszünk magunknak valami görög szigetet.  

Az Anyatej Gold továbbra is csúcsminőség: A Dé betűs kisfiamat a súlyával hoztuk haza a kórházból, két hét alatt pedig ötszázvalamennyi grammot szedett magára. Erre az egyetlen mázsálásra azért szántam el magam, mert 3-4 napon át egyszer-egyszer nagyobb mennyiségű anyatej ömlött ki a gyerekem orrán és száján, nem örültem volna, ha az derül ki, hogy semmi nem marad meg benne. Dávid amúgy konkrétan zabál, ebből a szempontból cápább a cápánál, hihetetlen vehemenciával veti magát a mellemre és közben még a homlokát is ráncolja. Amíg nem hízott bele a bőrébe, néha úgy nézett ki homlokráncolásnál, mint egy mérges mazsola. 1-2 órákat simán eltölt ébren, a világot tanulmányozza az aktuális hordozó személyzet karjából, a bátyjával ismerkedik vagy a játékát próbálja közelebbről is szemügyre venni. B.-t meggyanúsítottam azzal, hogy a baba arcához tette a játékot, holott ő teljesen ártatlan volt az ügyben, Dávid ügyeskedte a szájához a csörgőt. Kíváncsiságból elhúztam tőle, mert nem hittem el, de morgott egyet és addig hadonászott, amíg nyelvközelbe nem ért a cucc. Bukik a FP csörgőre, ez van.

A fiatalember egyébként imádnivalóan röfög. Két mindennapos szeánszot nem szeret: a fürdést és a köldökcsonk-ápolást. Ilyenkor egyértelműen kiül az arcára az a meggyőződése, hogy az élet a siralom völgye, amiben olyan kegyetlen dolgon megy keresztül a baba, hogy például víz éri a lábát.

Imádom cirógatni, szagolgatni, hallgatni a szuszogását... meg csak úgy nézni. Már ettől a véletlenül elkapott mosolyától kocsonyásodott a térdem. Mi lesz itt később, jajj.