A kiscápa második hónapjáról

Az a helyzet, hogy Dávid másfél hét alatt kinőtte az evakuálás négy, azaz NÉGY hetére bepakolt ruháit. Előzetes egyeztetés nélkül. A héten már Andris ruháiból adtam rá párat, hogy ne lógjon ki a dereka. Így esett meg, hogy oltás után szegény apukájának két körben kellett lecuccolnia a kocsihoz Andris 68-86-os ruháit. A 3-6 hós rugdalózó pont jó rá. És a kiscsávó még csak most múlt két hónapos. Elég sok pénzt tettem volna fel arra, hogy Dávidnak nem kell ipari mennyiségben ruhát vennünk, aztán tessék, mégis. (Andris is egyik pillanatról a másikra nőtte ki az összes ruháját, B.-nek ingeket kell vennünk, rám nagy a terheshacuka, a nemterhesek közül pedig csak korlátozott számban áll rendelkezésemre olyan, amiben nem érzem bálnának magamat. Családi nincsegyrongyunksem, igen.)

Dávid 62 centi és 6.5 kiló. Igen, HAT ÉS FÉL. Mióta számszerűen ismerem a súlyát, jobban hasogat a hátam. A gyerekdoki nagylelkűen levont 20 dekát a ruhára és a pelenkára, hideg volt a rendelőben. A gyerek nem kövér, a tokáját leszámítva sehol sem gyűlik rajta a bőr, viszont nyak és lábujj között egészen hosszú, csomó anyag van benne. Az oltásnál egy-két percig sírt olyan hangon, amit még soha nem hallottam tőle, amúgy meg férfiasan viselte az egész bökősdit, semmi láz, semmi bágyadtság. A kórházban ő volt az egyetlen, aki nem nyikkant meg a szurik alatt. Nem igazán szokott sírni, kizárólag abban az esetben, ha nem öltöztetem elég gyorsan, illetve nem villámsebesen tálalom a kaját. Érdekes, hogy Andrishoz hasonlóan Dávid fej- és mellkaskörfogata megegyezik. (Jó, nektek annyira nem érdekes, elhiszem.)

A baba igény szerint eszik - és hány. A hányást úgy tudom kordában tartani (ez napi egyet jelent a legjobb esetben és nem nagy mennyiséget), hogy nagyobb szüneteket (nagyjából egy óra után jelez, hogy falatozna belőlem) is beiktatok kaja közben. Öt perc alatt bezabál az uraság, aztán még elcicizne háromszor ennyi ideig. Na, ezt nem hagyom. Ha mégis falánk és egységnyi idő alatt többet eszik, jön a hányás. Egyre kevesebbszer, szerencsére. Vasárnap nem is hányt.

Sikeresen túléltem azt az egy-másfél hetet, amikor a fiaim megelégedtek napi harmincpercnyi alvással. HARMINC PERC, igen. Reggel fél hétkor-hétkor keltek, este kilenckor-fél tízkor feküdtek. Andrisnál ez még oké, azt mondom, de a kisebbik gyerekem hogy csinálta? Rengeteget hurcolásztam, mert utál egy helyben lenni, amit tulajdonképpen megértek, csak fizikailag leamortizál. És közben szoptassam óránként, óje. Az éjszaka csodálatos: 8-10 órát alszik és általában egyszer ébred. (Andris gyakrabban kel fel éjszaka, természetesen hiszti az ébrenlét eleje, közepe és vége.) Megfázott és eldugult orrú bébicápaként sem nyűgösködött, igaz, az orrszívót rühelli.

Amikor először láttam-hallottam, alig akartam elhinni: Dávid keresi és tartja a szemkontaktust, közben édesen gőgicsél. Simán el lehet vele dumálni hosszú perceken keresztül. És imádnivalóan mosolyog. Rám. Hehézik, de úgy, hogy azonnal meg kell zabálni. A tükröt imádja, mindig mosolyog és gőgicsél, ha ott álldogálunk, borzasztóan tetszik magának. Igazi egyéniség ez a kicsi fiú, és hát ahogy már korábban is írtam, nagy az akarata - a bátyjához hasonlóan. Utál hason feküdni, ha nyüszögni kezd (kábé két perc után), azzal szoktam biztatni, hogy csak így lesz szexi izmos felsőteste, tartson ki. A fejét szép magasra emeli, sajna, ennek megörökítése nem könnyű, ha két gyereke van az ember lányának. Azzal is meglepett, hogy valamelyik nap többször is megpróbált az arcomhoz érni. A körülötte heverő birizgálandó dolgokat kitartóan birizgálja, mert kíváncsi és ügyes. Jó az is, hogy boltozás vagy ikeázás alatt nem kér enni, helyette nézeget a  hordozókendőből kifelé.

 

Dávidot a bátyja elkényezteti abban a néhány percben, amíg éppen nagyon kíváncsi rá, például puszikat és simogatásokat kap, Andris viszi hozzá az autóit, a lufiját, sőt, a szent alvós takaró egyikével az esti altatásnál betakargatta az öccsét. Igaz, öt perc után lerántotta róla a takarót, de akkor is. Teljesen magától kezdeményez, és igényli, hogy foglalkozzon Dáviddal, és ez a lényeg. Szóval, van arra esély, hogy két remek srácom lesz a dackorszak és a kamaszkor közé eső pár percre.