2012. október 21., vasárnap

Még mindig duma

És Andrissal már olyan tartalmas párbeszédeket nyomunk le, hogy például 
- Andris, mit kérsz reggelire? 
- Tojás.
vagy például
- Andris, van még üveggolyó nálad?
- Nincs.
Fura őt beszélni hallani, szokatlan még, hogy a régóta állandó dolgok mellé (pölö anya, apa, baba, oda, az, autó, busz, aha, ott, bocs) naponta jön valami új szó, én meg úgy reagálok nagy vigyorral a fejemen, hogy mitmondtálandris?, mitmondtál?, légyszimonddmégegyszer! Hónapokkal ezelőtt mondott olyat, hogy autóka, hellóka, anyuka, azóta sem tudom, honnan szedte, sem itthon, sem a játszótéren nem találkozhatott ezekkel. Pár hete azzal lepett meg, hogy lazán felsorolta a kedvenc "meséjének" szereplőit: Poco(yo), Elly, (P)ato, Loula. Próbálkozik olyasmivel is, hogy isz(ol), esz(el), úsz(ol) és porsz(ívó). Az pedig az ősz hajszálaim és a homlokráncaim számát gyarapítja, hogy mostanában minden enyém! (sőt, ENYÉM!!!) és én is! (sőt, ÉN IS!!!). Naponta százszor biztosan elhangzik mindkettő. És rengeteg minden nem! (sőt, NEM!!!). Igen-t még soha nem mondott, vajon miért. És mindent, de tényleg mindent megért, még azt is, hogy ha még egyszer leveszed a zoknidat, kisfiam, nincs több Pocoyo!, mert ilyenkor egészen sokáig nem rángatja le magáról a zoknit. Halálom, amikor mezítláb rohangál a hideg kövön, és újra meg újra vissza kell imádkozni rá a zokniját.
Ja, azt is próbálgatja, hogy bassz(us), úgyhogy kacifántosabb módon kell káromkodnom. Mióta dackorszakba lépett a gyerekem, adott esetben elég csúnyán beszélek a pillanatnyi feszültségoldás hevében, holott korábban ritkán használtam pontpontpont szavakat. Ez olyan hozadéka az anyaságnak, amiről le kell szoknom. És a napi egy zacskó Győri Édesről is, de ez már egy másik történet.

2 megjegyzés:

Majmóka írta...

Le vagyok maradva, fogalmam nincs, ki vagy mi az a Pocoyo. :-)))

csibike írta...

Mi is véletlenül találtunk rá a youtube-on, belinkeltem a szövegben :) Andris imádja.