Ülök a vécén, félig nyitott ajtónál (akinek kisgyereke van, tudja, miért, akinek nincs, majd megtudja), hallom, hogy Andris szalad ki a hálószobából, meztelen talpai halkan csattannak a kövön (zokni! zokni! zokni!), kissé félszegen megáll előttem, abatusz, mondja büszkén, nem is, inkább félig suttogja, és megvárja, hogy eltátsam a számat, csak ezután rohan vissza az apjához (a meglepett basszusomat talán nem hallotta), aki megdicséri, milyen ügyesen teljesítette a küldetést (menj oda anyához és mondd meg neki, mit kaptál). Abakuszt vettünk neki, mert még ikeáztunk egyet este, és a birtokbavétel után egy órával már tudta, mi az a sokgolyós izé. Megzabálom.
2012. október 21., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Nagyon édes az a gyerek! :D
Nagyon édes, tényleg :-))
Úgy érzem, kissé rendeződött a helyzet (mmint a tesó és a dackorszak), nem annyira elcsigázó, mint az első időkben volt.
Csibike, a zokni-problémát nem lehetne harisnyanadrággal megoldani?
Tudom, még pelenkás, de naci úgyis van rajta.
Esetleg - mivel feltételezem, úgyis minden nap másik nacit adsz rá - a zoknit hozzá lehetne varrni a nadrághoz, legalább most, a téli időszakban, mert tényleg nem túl jó még egy fűtött lakásban sem, ha mezítlábazik a hidegpadlón. Ez legfeljebb csak padlófűtés esetén nem vezetne megfázáshoz, de nyilván nem az van nálatok.
Meg lehetne úgy oldani, hogy nem is látszik kívülről, nem hiszem, hogy ez probléma lenne neked, látva a csudaszép ékszereidet (én csak azért nem kérek belőlük, mert nem hordom még azt sem, ami van :-)) )
Aztán még lehetséges megoldás a harisnyakötő is, tudod, az a csatos cucc, nekem is volt gyerekkoromban, széles gumiszalagból el lehet készíteni, biztosan kapható még a hozzávaló csat. Nadrág alatt nem látszik, így nem lesz "lányos" az öltözéke.
Ehhez persze nem bokazokni kell, fogalmam sincs, kapható-e hosszabb szárú pamutzokni kisgyerekek részére, de esetleg harisnyanadrágból nyírhatsz, ha a pelenkázás miatt nem lehet a harisnyanadrágot alkalmazni.
Talán ha nem tudja lehúzni a lábravalóját, le is szokik róla, így egy idő után elhagyhatod ezeket a megoldásokat.
Vica: Köszi szépen a sok-sok jó ötletet :) Andrisnak az a baja, hogy a lábán van valami, mert ő a természet vad gyermeke, így pölö képes nonstop addig sivalkodni a harisnyanadrágját rángatva, amíg nem segítek neki levenni. A lakás stratégiai pontjain mindig van valami zokniféleség, hogy rá tudjam húzni, ha mezítláb csámborog :) Ha pl. ágyra mászik, mindig leveszi, vagy a gyerekszobában a habtapin, mert az előzőnél azt mondtuk neki, hogy szandállal nem megyünk az ágyra, ő meg a zoknit is leveszi, ha már a szandált is, az utóbbinál meg azt látja, hogy pl. én leveszem a papucsomat, mielőtt belépnék a gyerekszobába, illetve gyakran rajtam sincs zokni. (Tudom, a példa, de néha melege van a lábamnak.)
Orsi: Csak helyeselni tudok :)
Vica: A helyzet összességében jobb, mint volt, a gyerekek részéről mindenféleképpen, én viszont az állandó rohanás/túlfeszítettség állapotában vagyok ennek köszönhetően, az erőtartalékaimon élek :) Mióta hazaköltöztünk, mindkét gyerek tünemény (sokat tettünk ezért B.-vel együtt), Andris ritkábban hisztizik, rengeteget "komolyodott" az elmúlt 2 hétben.
Megjegyzés küldése