Komolyan. Mióta leírtam, hogy megint brutálnehéz időket élünk - tünemények, az élet velük már-már habkönnyű. Ilyenkor még legalább öt gyereket szülnék, de azt a harmadikat mindenféleképpen. Amúgy mindig az van, hogy írok valamit róluk és másnap beköszönt az ellenkezője, szóval, holnaptól újra pokol, szia.
Fura, hogy nálunk nincs középút: vagy nagyon idill minden, vagy azon jár az agyam, hogy úristen, mikor lesz már vége ennek a korszaknak... Jellemző, hogy az idill kábé egy hétig tart, a hardcore meg két-három hét. Az idill egy hete alatt szusszanunk, aztán újra jön a daráló.
Soha nem gondoltam volna, hogy épp a gyerekezés alatt sírok majd sokat. Jó, nem minden egyes nap. Pedig nem is vagyok az a könnyen kiboruló, gyámoltalan, kéztördelő anya. Egy csomó bajom adódott már az életben, de érzelmileg egyik sem viselt úgy meg, mint a két fiam nevelése-terelgetése. Pont a héten olvastam Vekerdy-nél, hogy "az egész nap a két gyerekkel, minden segítség nélkül, még a háztartás vezetése mellett, rendkívül kimerítő. Igen, a gyerekek kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat egy ilyen helyzetben, és néha meg kell szabadulnunk tőlük, pihennünk kell, hogy a gyerekek, a maguk épülésére is, egy pihent anyát kaphassanak vissza." (Nagy családkönyv) A kiszívják-a-vérünket és a lerágják-a-húsunkat nagyon tetszik, abszolút igaz, adott esetben pontosan ezt érzem, holott semmi disznóságot nem csinálnak. És ugyan nem egyszer számolom az órákat, hogy mikor jön már haza B., a fiaimra nagyon büszke tudok lenni azért (is), hogy mindkettőnek van saját akarata és elképzelése, még akkor is, ha napokon keresztül megfeszülök a saját akaratok és elképzelések kordában tartása miatt.
P.S.: A kommentekre fogok reagálni, ha lesz annyi időm, hogy normális válaszokat írjak.
3 megjegyzés:
fel a fejjel, a lényeg, hogy egészségesek! :) egyébként ebben a bolond időjárásban nem csoda, ha ketyósak a gyerekek is.
nálunk is hasonló a helyzet. ha a gyerek véletlenül normálisan alszik én már akkor sem tudok, mert úgyismindjártfelébred. :)
Édesek a képen :)
Mi a tanulság? Hamarabb kell elpanaszolni, hogy szétcincálták az idegeidet .-))
De felfoghatjuk úgy is: ha nem lennének az akaratpróbák, nem tudnád annyira értékelni a megnyugtató pillanatokat. (jó, csak viccelek)
Egyébként pedig: egyet értek azzal, aki szerint a bolond időjárás is tehet a gyerekek embert próbáló megnyilvánulásairól. Esetleg nem is közvetlenül, hanem azon keresztül, ahogyan a frontok jövés-menése a felnőttekre hat, és megérzik, átveszik ők is a pillanatnyi feszültséget, nyugtalanságot.
Megjegyzés küldése