2013. február 3., vasárnap

Hardcore (már megint, azaz még mindig...)

B. (álmodozó hangon): ... és a házunkban majd lesz dühöngő is a gyerekeknek...
csibike (csillogó szemekkel): Igen! És nekem is lesz egy saját dühöngőm!
B. (vigyorogva): ... és a gyerekekét kívülről lehet zárni, a tiédet meg belülről...

Elnevetgéltünk ezen, de az a helyzet, hogy reggel háromnegyed tízkor már üvöltöztem a nagyobbikkal, aztán bőgtem azzal a jellegzetes anyasírásommal, amit utálok, és ami csak azóta van, mióta anya vagyok, és volt még egy ugyanilyen üvöltözős-bőgős kör pár órával később, és tulajdonképpen a héten annyit kiabáltam-üvöltöztem meg bőgtem, hogy kezdtem azt hinni, idegbeteg roncs vagyok, de minimum depressziós, aztán kiderült, hogy csak belefáradtam az elmúlt kétévikszhónapba, a gyerekek viszont izomból nyomják a saját dolgaikat. Fáradt a testem, az agyam, a lelkem. Az idegrendszerem cafatokban. És még a hajam is szarul áll.

11 megjegyzés:

Maggie L. írta...

úgy sajnálom, Csibi. azt hittem, neked más lesz, mert te egy buddhatürelmű szent vagy, vagy valami.

csibike írta...

Ó, nem, Maggie L., dehogy, szent semmiféleképpen :) Szerintem egészen sokáig bírtam egészen jól, de most eljött A Mélypont.
Mondtam B.-nek, hogy ne merjen holnap melóba menni és itthon hagyni a két gyerekkel, de persze megteszi, én meg majd csak megoldom valahogy ezt a mélypontomat is.
Nem hittem volna, hogy ennyire nehéz lesz, és úgy érzem, a kicsi korkülönbség teszi igazán azzá. Más lehetőségeink lennének, ha pl. Andris egy évvel idősebb lenne.

dorw írta...

*ölel*

Tudom nem vigasztal; a hétvégén vakáción voltunk, minden szép és jó volt, Vackor jobban tolerálta a helyzetet, mint vártuk, és mégis kikészültem szombat délutánra. Ott nyeltem a könnyeimet a medence partján.

És attól is kiszoktam készülni, hogy az egyszem gyerekem nem hajlandó megérteni, amit kérek, mondok, stb..., csak akkor, ha üvöltök. Akkor meg legörbül a szája.

Ez van. Két évesek, és szívatnak bennünket. :P

Névtelen írta...

3/4 tíz, az már javában délelőtt :D
Főleg ha a csemeték reggel 6kor kiverik anyát az ágyból, de ha nem verik, akkor is.

A kis korkülönbség valóban nehéz egy néhány évig, viszont utána megtérül.

Én már a megtérülős szakaszban vagyok :), úgyhogy könnyen jár a szám, viszont nekem is volt 3/4 10-es, de még 3/4 7es kiabálásom is :D

Csibi: Tavasszal, nyáron már könnyebb és jobb egy kicsit. Jobban kimozdul az ember lánya, nem kell 66 rongy a gyerekekre és anyára, napsütésben a hangulatunk is jobb.

Aztán ősztől Andrisod az óvónénik idegszálait fésüli majd :), a tiédet pedig napközben csak a kicsi.

Még egy kicsit tartsál ki!

üdv: Mókanyu

király.diana írta...

Bár a korkülönbség 5 és fél év, de előfordul, hogy reggel háromnegyed 7-kor üvöltök, mert az időhúzás nagymesterei ám. Pláne akkor amikor sietünk, mert a suliba ugye időre kell menni, de a kicsit tesszük le először, mert a bölcsi az egy utcára van és ilyen időben az autót is ki kell szabadítanom a hó éspervagy a jég fogságából......
Áron szótárából pedig hiányznak a " mindjárt, egy perc, pillanat" kifejezések...gondolhatod....

Kitartás!

Marjann írta...

Tudom, hogy nem én vagyok a legmegfelelőbb idegen erre, de ha kell két szabad óra szoptatás közben Bvel, vagy kell egy bébisittyó, akkor szólj!

(Amúgy én a mai idegösszezuttyanásomat fahéjas-csokis francia bundáskaláccsal kúráltam. Pár perc boldogságra jó..)

Lillanna írta...

A kis korkülönbség szívás ilyenkor. Egyik barátnőm legidősebbje januárban lett 3 éves, a középső júliusban lesz 2, a kicsi meg most 3 hónapos. Igen, 2010-ben, 11-ben és 12-ben is szült. Azt hiszem, nem cserélnél vele. :)

Nekem nagyon nagy a korkülönbség a három közt. A nagy 21 éves, a középső 10 lesz, a kicsi másfél éves. Viszont ma reggel, úgy, hogy csak a pici volt itthon és is kiabáltam.

Emi írta...

Kedves Csibike! Tudom, nem vigasztal, de nem vagy egyedül. Nálunk (talán már írtam) 16 hónap a különbség. A "nagy" most 22, a kicsi 6 hónapos. Kész idegroncs vagyok. Nálam is váltakozik a kiabálás és a sírás. Utána meg a lelkiismeret furdalás, hogy rossz anya vagyok. Az összes örömem a csoki és pár blog olvasása, ami a száz részletben jön össze. Lemerültem, kimerültem, DE bízom benne, ha itt lesz a jó idő, akkor könnyebb lesz. Egyelőre beérném mondjuk 7 óra egybefüggő alvás lehetőséggel is! :))) Kitartás, és virtuális ölelés.

teide írta...

A hajadon könnyebb segíteni, a többi pedig... háááát, az előttem szólók elmondták. Nem egyszerű időszak ez... :-(

Szeri írta...

Én úgy érzem, hogy a 10 éves, 3.5 éves és a 15 hónapos kombója sem annyira nyerő.
Cseréljünk? :))))))

Zsófi írta...

Hú, ez most szülés előtt néhány héttel/nappal megrettentett. Most olyan idilli minden itthon.
Biztos, ami biztos hétfőre bejelentkeztem fodrászhoz, hogy legalább a hajam ne legyen szar (utána úgysem lesz rá lehetőségem hónapokig... gondolom).
Kitartás!!