Dávid hónapok óta bámulja a felnőttkaját majszoló családtagjait, meg kapaszkodik bele tányérba-pohárba, úgyhogy a héten kapott egy kis kiflicsücsköt. Sejtettem, hogy elmarad a nagy egymásra találás, de azért pár másodpercre hajlandó volt a szájához érinteni Azt Az Ismeretlen Izét. Mostanában kezdte el nyalogatni-kóstolgatni a játékokat, persze csak úriemberes távolságtartással. A Vigantolt úgy kell beküzdeni a szájába, a hozzátáplálás első kísérlete meg kudarcba fulladt: zokogni kezdett, miután egy kisujjhegynyi sült sütőtökpüré került a szájába. Eléggé felháborodott a dolgon, ezért most várok kicsit, aztán kevésbé karakteres ízvilágot tárok fel előtte. Mondjuk, a bátyja mindig is utálta a pürés-pépes dolgokat, lehet, hogy Dávid sem lesz püréfan. Soha nem felejtem el, amikor a nagyobbik kisfiam, aki az anyatejet imádta és alig-alig evett a babakajákból, tízhónaposan az ebédnél rárepült a makaróninkra és utána a balatoni nyaralás többi napja alatt minden fogást végigkóstolt: a palacsintát, a hekket, a sült krumplit, a lángost, a sült kolbászt, a fagyit, a koviubit, a főtt kukoricát... Dávid ugyanezt műveli idén a Balcsin, ebben biztos vagyok, addig viszont jó lenne ezzel-azzal kiegészíteni az anyatejet, mert adódott már olyan éjszaka, hogy kétóránként mentem-keltem az éhező dedhez, és nagyon nem szerettem.
Andrisnál meg az a helyzet, hogy legszívesebben ropin, túró rudin és kekszen élne. Minden, ami normális kaja, az nem! kategória. A héten akadt olyan nap, hogy csak tejet ivott és kiflit evett, mert minden kajámat visszautasította. (Kicsit sem dübörgött a vér az agyamban.) Még a szent virsliből is csak keveset eszik. Szerencsére a gyümölcsöt imádja. Tudom, most kellene Disneyland-et építenem a borsófőzelékből és kalózhajókat gyártanom a reggeli szendvicsekből, hogy játékosan vegyem rá az evésre, de bevallom őszintén, nincs hozzá energiám. Ha nem akar x dolgokat megenni, nem erőltetem. A húst-zöldséget rejtő muffint kipróbálom a hétvégén, ennél többre csak akkor vagyok hajlandó, ha durvul a helyzet. Például az anyósom főztjét megette a kis bestia, úgyhogy úri szeszélyeskedésre gyanakszom.
5 megjegyzés:
Vackor is utálta a kiflicsücsköt. :) az éretlenebb (kevésbé puha)banán volt az első "rágcsája", utána kapott egy fél almát a mancsába.
Andris: csak mint Vackor, bár neki joghurtból van a Hold. :P Én is kipróbáltam a zöldséges muffint, de mikor rájött, hogy nem édes hagyta a fenébe.
Ami bejött neki: a KFC-ben a gyerek menüben lehet kapni grillezett husit zöldséggel tortillába keverve. Ezt egyszer kóstolta, imádta. Otthon egyszerű megcsinálni, és meg is eszi a kis dög. Bár kétségtelen, hogy előbb át kell verni hozzá: mielőtt a tányérjára teszem, alattomban becsomagolom valami papírba. :D
Annyira szépek a Fiuk!!!! :D
Nem is kell görcsölni, ha nem eszik (de azért néha én is kiborulok, még a harmadiknál is), ha éhes úgy is eszik. Miksa most ért el oda, hogy ha etetem, akkor nem kell neki, csak ha egyedül eheti. El lehet képzelni egy folyékonyabb állagú kajánál... Alma pl. nem jó neki szeletelve, egészbe kapja és harapdál belőle. Fene az ízlését.
Anyósod a kuriózum, mint nálunk a KFC (pfúj, milyen anya..), mert az ottani rántott csirke (bőr és panír nélkül) csúszik mindkét ifjabbnál, ha itthon én csinálom, nem eszik meg.
Majd rákapnak a többi ételre is, előbb vagy utóbb :)
Először is csodaszépek:) Másrészt átérzem, Zazi is ellenne ropin és túró rudin...aztán vannak napok amikor belelendül, majd újra nem kell semmi...ez van:)
Szerintem fölösleges a kaja-témát túlspilázni, attól nem tanul meg a gyerek rendesen enni (sőt). Ha megérik rá, akkor enni fog a kicsi is, mint Andris.
Remélhetőleg a gyümölcsre rá tudod szoktatni, a kifli nem annyira fontos :-))
A banán jó ötletnek tűnik kezdésnek, meg az alma is majd.
Megjegyzés küldése