Pöttyök és sebek

És igen, még idén történelmi mélypontra fog süllyedni a súlyom - Sir Davidnek köszönhetően. A villámlábú és ártatlan cápanézésre is képes Kicsi olyan ekcémát birtokol a bal térdhajlatában és elől, a pelenka alatti részen, ami tulajdonképpen nem ekcéma. Jó, mi? Apró piros pöttyökről szól a történet, hónapok óta hol többen vannak, hol kevesebben, hol pirosabbak, hol bőrszínűbbek. Bemutattam őket és a tulajdonosukat azon a bőrklinikán, ahol tavaly szeptemberben jó cuccokat kaptunk Andris allergiájának kezelésére. Dávidnak szteroidos krémet meg gombásodásra való krémet írt fel a dokinő, utóbbit néhány napig használtam, az előbbit két-három alkalommal és minimálisan. (A gyógyszertárban úgy nézett rám a krémet kiadó nő, hogy úristen, szteroidos krém, úristen, tényleg csak oda, ahová kell és vékonyan, úristen!) Igazából csak addig használtam a kencéket, amíg egy pillanatok alatt kialakuló és engem a bőrklinikára hajtó csúnya felület meg nem szépült (a gyerekdoki első körben nem adott olyan krémet, ami használt volna, meg infót se mondott), rutinos anyaként és javasasszonyként viszont úgy éreztem, nem a kencéken múlik a dolog, hanem a szervezetembe bevitt szilárd és folyékony halmazállapotú dolgokon. A bőrklinikán direkt rákérdeztem, hogy ihatok-é tejet / kakaót, illetve ehetek-é csokit, és simán rábólintottak, még humorizáltunk is kicsit. Nos, anyai megérzéseim alapján első körben a tejezést és a csokizást hagytam abba, és a pöttyök száma ugyan csökkent, de még mindig volt elég. Gyanúba keverte magát a narancslé, az almás pite, a resztelt máj is, úgyhogy ismét megmutattam a gyerek pöttyös részeit a védőnőnek meg a gyerekdokinak, akik először a fejüket fogták a bőrklinika tej- és csokifogyasztásra vonatkozó álláspontja miatt, aztán felsorolták, hogy milyen kaja okozhat problémát Dávidnál: cukor (pl. kapucsínómba tett egyetlen teáskanálnyi barna cukor), keksz, süti, körte, belsőség (resztelt máj, pl.), tej, csoki, zsíros tejtermék, füstölt hús és sonka, tojás (húsvét környékén szaporodtak a pöttyök, igen), penészes sajt, citrusfélék, szalámi, valamint a durvább ruha is dörzsölheti az érzékeny bőrét. Szóval, semmit nem ehetek, ami finom és növeli a kilóim számát, kenyérből meg tésztából nem tudok annyit betolni, mint pölö kakaóscsigából. Ja, miután anyunak felsoroltam, mit nem ehetek, megkérdezte, hogy és mit hozzak neked, Kismacs, tiramisut?, én meg azt hittem, rögvest megfejelem a hűtőt, hát, így kell a szívemet fájdítani.

Amúgy renitens módon Andrisnál is ittam tejet-kakaót (a terhesség alatt is), mert úgy vettem észre, nincs egyetértés abban, ihat-é tejet a szoptatós anya, és amíg nincs gond a gyereknél, addig minek mondjak le jó dolgokról, hiszen eleve dögnehéz az életem, nehogy már feleslegesen legyek szigorú magamhoz. Néhány piros pötty Andris térdhajlatában is meg-megjelent cirka másfél éves koráig, ilyenkor egy-két hónapig szüneteltettem gyanúsnak tűnő ételeket-italokat, aztán újra elővettem őket. 

A gyerekdoki most jó krémet adott, a háromból egy bevált, bár valójában az önmegtartóztatásom tünteti el a pöttyöket, ha meg lecsúszik egy pohár nestea vagy egy tányér tejföllel habart főzelék, már jönnek is elő. Nem lesz nehéz lefogyni, úgy tűnik, mégsem kell zsákban strandolnom a Balcsin. 

A képeken meg jól látszik, hogy Sir David kiflit szorongat a kezében. Igen, hajlandó kiflit csócsálni, ami ugyan fog nélkül meglehetősen macerás, de valahogyan csak jut a szájába némi morzsa. Az etetőszéket rühelli (minden olyan cuccot utál, ami kapoccsal záródik a hasán és korlátozza a mozgásban), itt csak azért ilyen mosolygós, mert szereti, ha fotózom. 

Azt még muszáj idevésnem, hogy múlt hét szerdán megmérték a kiscápát, ha már ott voltunk a védőnő és a gyerekdoki felségterületén, és kiderült, hogy 9 hónaposan 9.44 kiló és 74 centi Őszőrsége, ez kábé az egyéves gyerek paramétereinek felel meg. A gyerekemen nincs egy deka háj sem, csak sok benne az anyag. Még mindig nem egy Sámson, bár ha választani lehet, inkább a fogai nőjenek ki először, hogy tudjon végre rágni, mert a pépes kajákat egyáltalán nem csípi, a picit darabostól azonban drámai köpködhetnék jön rá. És nyilván ezerrel tépi le magáról az előkét.

Azért Sir Andrew is fel tud mutatni piros dolgot magán: Az egyik sétánál futás közben akkorát perecelt, hogy lehorzsolta a felső ajka felső részét (idétlenül hangzik, de tényleg így történt), és hiába viszonylag kicsi a seb, bucira dagadt a szája, dőlt belőle a vér, és utána meg tíz perc múlva a motorral esett orra, úgyhogy lehorzsolt még egy réteget a felső ajka felső részéről, az orra meg belilult. Borzasztóan nézett ki friss sebesültként, mint egy kezdő bokszoló, akit jól orrba és szájba vágtak (a képen már istenes a helyzet, szolid kis sebecske látszik csak). 

Nagyon minimális az esélye annak, hogy még egy gyereket szülök ebben az életben, de ha mégis, egy kislányt, egy igazi tündérkirálykisasszonyt fogok vizualizálni teherbeesés előtt, aki szépen elüldögél és rajzolgat, és nem rohangál, és nem izzik egész nap ötezer fokon, mint a két fiam. Állítólag a kamaszkor sokkal durvább, mondják körülöttem az emberek, de engem ez nem hat meg, ha ebben a tempóban folytatják, nem fogom megérni a kamaszkorukat.