Vissza-visszatérő kérés a nekem írt levelekben, hogy meséljek a kisgyerekes nehéz helyzetek megoldásáról, adjak konkrét tippeket. Megtisztelőnek érzem ezt a kérést, meg azt a bizalmat, amivel megajándékoztok a leveleitekben. Régóta szeretnék leírni itt egy-két hasznos dolgot, hátha más családban is beválik. Nincs nálam a bölcsek köve, és nyilván csak a saját tapasztalataimról írok, de talán tudok segíteni olyan anyukáknak-apukáknak, akik az imádott gyerekeik mellől azért néha fejüket fogva / hajukat tépve / ruhájukat szaggatva rohannának világgá. (Aki a gyerekezés minden, de MINDEN pillanatát élvezi, az ne olvasson tovább, inkább írjon blogot arról, hogy csinálja!)
Pénteken jött el az a pont nálam, hogy bevettem kettő darab homeopátiás nyugtatót, mert úgy éreztem, nem bírom tovább azt a cirka két hete tartó sírásos, nyűglődéses, visítozásos, anyánlógásos életet, amivel a gyerekeim a teliholdnak, az ilyen-olyan frontoknak és a mindenféle érzelmi fejlődéseknek köszönhetően megkínáltak. Idegfeszültség a köbön. Aznap éjjel hatvan percet sem bírtam egyhuzamban aludni, mert Dávid fogzik plusz fejlődési ugrásra edz, úgyhogy állandóan keltem hozzá. Meglehetősen ramaty állapotban voltam fizikailag és lelkileg, és a gyerekek már reggel hétkor találtak okot a sírásra, visításra, hisztire, ezért az eszem épségének megőrzése érdekében elszopogattam a nyugtatókat. Szuperjó hatása volt, teljesen zenmami lettem, végtelen nyugalommal és megértő anyamosollyal az orczámon fordultam a gyerekeim felé, akik az elmúlt két hét 95%-ában nehéz vagy nagyon nehéz vagy iszonyatosan nehéz pillanatokat produkáltak. Van olyan anya, aki nem borul ki, ha két hétig alig alszik valamit, mert nem hagyják, és szinte nonstop csak sírást / nyekergést / hisztit hall a gyerekeitől, hiába tesz meg mindent, hogy jóra forduljanak a dolgok? Aki nem élte át, nem tudja, milyen szar érzés például úgy pisilni a vécén, hogy két gyerek maximális hangerőn bömböl az ajtó túloldalán. Olyan is volt a múlt héten, hogy a gyerekek a nagymamák jelenléte mellett is engem követeltek ordítva és belém csimpaszkodtak, holott mindkét nagymama kedves, aranyos, jól bánik a legóval / mesekönyvvel / gyurmával. Nem azt mondom, hogy kilószámra nyeljük a nyugtatót, mint csibike a lecsót, de szerintem egy-két darab indokolt esetben belefér. Én nem tudok úgy jógalélegezni vagy Andrea Bocellit hallgatni, hogy ketten vörös fejjel üvöltenek az arcomba. És két ilyen kőkemény hét után azt sem tudom érezni, hogy az anyaság minden perce csodálatos. Amikor ilyen periódusba érünk gyerekfejlődésileg, csak túl akarom élni ezt az egészet.
A következő ennél sokkal jobb tipp lesz, ígérem.
6 megjegyzés:
Mi a neve a homeós bogyónak?;)
Hehe, ugyanezt akartam én is kérdezni :-)
És én is :-D
Ma konkrétan azon filóztam, mi lenne, ha házipálesszel venném be az aspirint... Szóval elő a farbával... Izé, homeós dilibogyóval, vagy postázom a gyerekemet Hozzátok :-D
Hmmm és két db homeos bogyó ilyen hamar és jól hat? Melyik ez?
(egy darabig kerestem a postban a tippeket, aztrán rájöttem hogy ez az :)) )
A nyugibogyó neve Sedatif PC. Szoptatás mellett vettem be azt a kettőt, de nem akarok belőle rendszert csinálni, csak vészvészvészhelyzetben alkalmaztam, mert nem írják, hogy tesztelték szoptatásnál.
Évi: Igen, rendhagyó tipp, bár szerintem fontos, ha épp szét akar robbanni az ember a feszültségtől és nincs más eszköze. Egyszer-egyszer belefér szerintem, jobb, mintha pl. a gyereket üvölti/veri szét valaki.
Én ezt szedtem a terhességem első 12hetében, mert annyira feszkóztam néha, hogy remegtem a félelemtől a vetélés után, hogy úgy ítéltem meg többet ártok azzal az idegeskedéssel mint ezzel a pár szopogatással... jól tettem!
Megjegyzés küldése