Életének első kérdő mondata a gyurmára vonatkozott, hogy miért ilyen? az aktuális példány több szín összegyúrása után. A második kérdőszavas mondatát pedig minden egyes nap legalább ötször tízszer tizenötször halljuk: Mikor lesz formaegy?
***
Hiszti után hüppögve veszi fel a szandálját, mert megy az egyik nagymamával a játszótérre, indulás előtt azonban odabújik hozzám és a nyakam köré fonja a karját: Vigasztalj meg, anya!
***
Megyek ki az erkélyre virágot locsolni, ő meg a melléhez szorítja a szandálját és rohan utánam: Várj meg, anya, én is jövök, hozom a kis szandálomat!
***
Az öccsének, mielőtt kimegy inni: Várj meg, öcsi, ne sírj, mindjárt jövök!
***
Az apjának a délutáni sétánál: Gyere, apa, kapjuk el anyát!
***
Guggolok, ő csimpaszkodik a hátamon és vigyorog, és amikor megkérdezem, hogy mit csinálsz itt, haramia?, azt feleli, hogy zsiványkodok, anya...
***
Miután bekapcsolom neki az egyik Lola mesét, megcirógatja a karomat: Megsimogatlak, anya, nagyon édes vagy!
5 megjegyzés:
Megzabálom! :)
:):):)
Ezekért a pillanatokért (is) éri meg! :)
Orsi: Könnyebb így, neki is jobb :)
Majmóka: Á, mi már alig hagytunk belőle valamit :)
csendben irigykedek. :)
Megjegyzés küldése