Szobatisztaságos dolgok, azaz hosszú, de talán hasznos

Nálunk azért más kicsit a szobatisztaságosdi, mert egyrészt csomót olvastam a korai erőltetésről és a korai erőltetés káros hatásairól, ezért Andris 2-2.5 éves kora előtt eleve nem is akartam elkezdeni ezt a témát, másrészt Sir Andrew-nak öccse született a 2. szülinapja előtt 3 hónappal, és biztos voltam abban, hogy bőven elég nekünk az új helyzetből fakadó problémák megoldása, tutira nem lesz energiám pisivel-kakival foglalkozni egy csecsemő mellett, Andris pedig pont nem akar ügyes nagyfiú lenni, öccséhez hasonló kicsi baba annál inkább, harmadrészt azt szerettem volna, ha nem beprogramozódik a gyerek (pl. bili esedékességnél alátol, gyerek trónol cirka 30 percig és közben kisautót tologat, szülő álldogál felette, siker esetén örömmámor), hanem a valódi sikerélményei miatt, kvázi szabad akaratából válik szobatisztává. Titkon abban is reménykedtem, hogy kikerülhetjük a bilit, vécészűkítővel megoldjuk a dolgot, de ezt tényleg csak azért akartam elkerülni, hogy nekem valamivel egyszerűbb legyen az életem. Abban is biztos voltam, hogy a Nagy nem az a típus, aki akár csak öt percig is nyugodtan ül a bilin és eljátszadozik, amíg jön a pisi vagy a kaka.

Az első bilit az egyik unokatesójától örökölte, különösebben nem érdekelte, kétszer-háromszor ráült ruhában és szlalomozott vele az étkezőben. Talán egyszer belepisilt kíváncsiságból. A vendéggyerkőcök gyakrabban használták. A második bilit azért vettem, hogyha éppen foglalt a vécé, legyen helye a kiürítendő cuccoknak, és ritkán használta ezt is, ráadásul ha szabad volt a vécé, mindig elraktam, hogy ne legyen a szeme előtt, inkább szokja meg, hogy a vécét használja.

Ha jól rémlik, a vécészűkítőt tavasszal vettük meg, mert Andris imád utánozni, és láttuk rajta, izgatja a fantáziáját, hogy anya / apa mit csinál a vécén, pl. miért tépi le a papírt. Elmagyaráztuk neki, ő miért hord pelenkát, mi miért nem, megnéztük, melyik pisi/kaki hová ment, ilyenek. És ezt heteken keresztül, ahányszor csak eszébe jutott a téma. És mondogattuk neki, hogy milyen jó lesz, ha már nem hord pelenkát, hanem ügyesen a vécébe pisil-kakil, de ezt is csak úgy, társalgási szinten, semmi győzködés nem ment, plusz a nagymamákat is megkértem, hogy ezt a témát bízzák rám, ne pedzegessenek semmit Andris előtt, ne mondjanak pl. olyasmit viccből sem, hogy hű, te már milyen nagyfiú vagy és még mindig pelenkát hordasz...  

Andrist egyszer-kétszer megkérdeztük, szeretne-e vécébe pisilni, és amikor rábólintott, ráült a vécészűkítőre. Eleinte csak azért bólintott, mert ugye apa-anya-mama is ott ül a vécén, és az milyen jó már, hogy ő is, sőt, ahogy anyától látta, ő is vitt be magával könyvet, és halálosan komolyan olvasgatta a bogyóésbabócát, miközben lógatta a lábát a vécészűkítőn ücsörögve. Néha jött pisi, néha nem. A lényeg az volt, hogy megbarátkozzon a vécével, a vécészűkítővel, a vécéhasználat utáni kézmosással. Vécépapírt mindig kellett használni (előfordult, hogy egy pillanatra magára hagytuk és letekert három méter papírt a gurigáról és félig belegyömöszölte a vécékagylóba), és az jó volt, hogy ő húzhatta le a vécét. 

Aztán bepróbálkoztunk azzal, hogy amikor kevés pisi volt a pelenkájában ébredés után, ráültettük a vécére és egyből jött a pisi, de ezt kábé egy-másfél hónap után megunta, mi meg nem erőltettük. Az esti elalvás előtti pisiltetés meg csak addig volt jó móka, amíg ki lehetett tolni az elalvás idejét. Miután rájöttünk, hogy ebben mesterkedik, abbahagytuk ezt is, mert nem volt kedvünk este fél tíz után 15 perc alatt háromszor kivinni a vécére, ahol aztán majomkodott pisi helyett. Ezt az esti és reggeli pisiltetést azért szerettem volna kipróbálni, hogy megtapasztaljam, miként reagál. Ha sikerült pisilnie-kakilnia, megdicsértük, de láttam rajta, nem ez lesz a szobatisztaság felé vezető út.

Egyébként neki nagyon fontos volt mindvégig, hogyha pisilt-kakilt, elmondjuk az egész családnak, de apának (ha épp dolgozott) és a nagymamáknak mindenféleképpen. Hogy büszkék legyenek rá, és nagyon szerette, ha ők is megdicsérték, pl. a telefonban. Jutalomfalatot soha nem ígértünk be neki azért, ha a bilibe/vécébe pisil vagy kakil.

Néha szerettem volna levenni róla a pelenkát, hogy anélkül hédereljen a lakásban, ilyenkor oltári balhét csapott. A kisnadrágot nem volt hajlandó felvenni, hihetetlen hisztit csapott annál a 2-3 alkalomnál, amikor megpróbáltam ráadni. Mivel az öccsét pelenkáztam, őt is pelenkázni kellett, sokáig ragaszkodott a pelenkához, és nem csak ezen a területen utánozta az öccsét.

Nyár elején többször mentünk bőrgyógyászhoz, mert véresre vakarta a fenekét. Arra tippeltem, hogy sok a bőrének a pelenka, ráadásul mindig valami szteroidos krémet adtak, amit egy használat után félreraktam, ugyanis éreztem, hogyha végre lekerülne róla a pelus, nem lenne semmi baja a bőrének, illetve ki lehetne deríteni, melyik kajaféleségre érzékeny.

Aztán jött az a fontos lépés a szobatisztaság felé vezető úton, hogyha kakilnia kellett, mindig elsomfordált a lakás legtávolabbi pontjába és úgy kakilt a pelenkába. Néha felajánlottuk neki, hogy ott a vécé, jöjjön, kakiljon bele, ilyenkor mindig balhézott, hogy nem. Oké, hagytuk. Amúgy simán letagadta a kakilást, ha rákérdeztünk, még akkor is, amikor nem bírtunk megmaradni vele egy szobában. Nem erőltettük a vécét, csak elmondtuk neki, hogyha szeretne, oda is kakilhat-pisilhet. Úgy érzem, olyan légkörben éldegél alapjáraton is, ahol szabadon dönthet sok mindenben. Abban biztos vagyok, hogy részünkről soha nem tapasztalt sürgetést, soha nem érezte azt, hogy csalódottak-elégedetlenek vagyunk azért, mert nem a vécébe mennek a dolgai, hanem a pelusba. Ha a vécére kívánkozott, nagyon megdicsértük, és a füle hallatára elújságoltuk a dolgot a nagymamáknak is. Néha felhívatott velünk más családtagokat is, hogy ők is legyenek büszkék rá. Imádtam az örömét.

És eljött az a fontos pillanat is, amikor utólag mindig bejelentette, hogy pisilt-kakilt. Megdicsértük, hogy szólt. Igazság szerint minket egyáltalán nem foglalkoztatott a szobatisztaság olyan szinten, hogy húúú, legyen már végre szobatiszta, teljesen mellékes dologként kezeltük, kábé olyan szinten, hogy sonkás kenyeret reggelizett a sarj. 

Tudtam, hogy meglátom Andrison azt a lélektani pillanatot, amikor levehetem róla a pelenkát. Nekem fontos volt az is, hogy amíg Dávidot óránként szoptatom, ne kelljen Andris után rohangálnom, hogy mutasd csak, hová kakiltál-pisiltél, kisfiam, szerettem volna, ha alig fordul elő egy-egy baleset, mert szól és időben szól, hogy anya, pisilni-kakilni kell. Egyszer levettük róla a pelenkát fürdés előtt, és épp az ágyon játszott, amikor pisilt, én meg arra gondoltam, hogy durva lesz, ha minden ágyat-kanapét eláztat, az meg milyen rossz érzés lenne neki, ha mindent lefóliáznék, látná, hogy nem bízok meg benne.

A fenekét utoljára a gyerekdoki nézte meg, és megerősített abban, hogy nem kell ide szteroidos krém, kapjam le róla a pelenkát, és lehetőleg mezítelenül szaladgáljon a lakásban, hogy minél előbb szembesüljön azzal, hogy valami folyik a lábán, ha nem szól időben. És szerintem a nagyon ügyes húzásom az volt, hogy Sir Andrew-nak nem azt mondtam, hogy kisfiam, levesszük a pelenkát és mostantól a vécébe kakilsz-pisilsz, hanem arra kértem, hadd vegyük le a pelenkát ebben a dögmelegben, mert a fenekén lévő bibik nem fognak meggyógyulni és a dokinéni szomorú lesz. Egyből rábólintott a kis tróger, basszus. A dokinéni kedvéért bármit, ugye. A fenekét A Dokinénitől Kapott Krémmel kentem és minden kenésnél jelentenem kellett neki az aktuális állapotot, meg elmondtam, hogy ez a dokinéninek is tetszene. Attól a pillanattól kezdve meztelenül, pelenka nélkül rohangált... és szólt, ha jött a pisi meg a kaki. Egyből! Pisis baleset kétszer vagy háromszor fordult elő, az egyik szándékos volt, láttam a szemén, szerette volna megtudni, mi történik, ha a parkettára pisil. Megbeszéltük, hogy nem gond, nincs baj, csak szeretném, ha a vécébe menne a pisi, mert senki nem pisil a parkettára, se anya, se apa, se x mama, se y mama (és itt utána az egész családot fel kellett sorolni, mert név szerint rákérdezett mindenkire), se a kukásbácsi, se a védőnéni, se a dokinéni. Egy másik alkalommal finoman mondtam neki, hogy csúnya dolog a parkettára pisilni. A "csúnya dolog" nála becsületbeli ügy, pl. ha valami nem tetszik neki, egyből közli összehúzott szemöldökkel, hogy csúnya dolog, teszem azt, elvenni a motorját. (Ha kirángatja az öccse kezéből, és nem adja vissza neki többszöri kérés után sem, elveszem tőle és elrakom, ő sem játszhat vele.) Ruhában kétszer bepisilt vásárlás közben, mert azt hitte, a ruha ugyanúgy megfogja, mint a pelenka. Kaka egyszer csúszott kisgatyába, mert nem ért időben a vécébe. 

Fontosnak tartja azt is, hogy Dávid kicsi, neki még pelenkája van, nem tud a vécébe pisilni-kakilni, ő azonban már nagy, neki nem kell pelenka. És annyira kis hiú vaddisznó, hogy anno a kisnadrágtilalom miatt miniboxereket vettem neki, és mondtam, milyen csinos bennük, meg a nagymamák is elájultak, mennyire kispasi ezekben a boxerekben, úgyhogy hízik a mája rendesen, meg pózol a tükör előtt, hogy jól áll-e rajta a boxer. A ruhaszárítóról lazán leszedi a kedvenc robotos boxerét, hogy azt akarja felvenni. A kisnadrágokban meg úgy cseleztem ki őuraságát, hogy nem ráadtam egy kisgatyát, hanem elővettem kettőt, belógattam elé, hogy fúúú, micsoda motor van az egyiken, fúúúú, micsoda cápa van a másikon, melyiket választod, kicsifiam?  

Igazából bruttó 2-3 hét alatt olyan szinten szobatiszta lett, hogy nappal mindig szól, ha pisilnie-kakilnia kell és megyünk a vécére (és általában tudósít a történtekről, hogy pl. összekoccant két kaki a vízben). A legújabb tutiság a Sir-nél, hogy kaki után nála is befújunk a légfrissítővel. Lent a játszótérnél van egy pisilős bokor, mert nem érnénk fel, és párszor megesett, hogy egy szál kukiban vagy kisnadrágban berohant a játszótérre és boldogan kurjongatva megosztotta a gyerekekkel-anyukákkal, hogy pisiltem!, pisiltem!, pisiltem! A délutáni alváshoz nem kap pelenkát másfél hete, gyakran száraz pelussal ébred reggel, és többször előfordult már, hogy éjszaka felébresztette az apját, hogy pisilnie kell, holott rajta volt a pelenka. (Nem én tanítottam arra, hogy az apját ébressze fel, kisdobos becsszó.) Haladunk majd tovább a kényelmes, ráérős tempónkban, nem lennék meglepve, ha hamarosan végleg elhagyná a pelenkát. 

Szóval, nálunk így alakultak a dolgok. Nagyon-nagyon, és még annál is büszkébb vagyok Andrisra, hogy ennyire ügyes, nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyű lesz rászoktatni a vécére. Bíztam benne nagyon, a feneke pedig egy hét után szépen meggyógyult, már csak valamelyik kaja miatt szokta vakarni, de ezt az ügyet is nemsokára felgöngyölítem, eddig kiiktattam a túró rudit, a kubut, a felvizezett gyümölcslevet, az epret-málnát-többiilyesmit, most a háztartási keksz és a jóreggeltkeksz kerül tiltólistára. Mire felnevelem a gyerekeimet, igazi vajákos asszony lesz belőlem.