Tényleg cápák!

Na, kinek a gyerekei üvöltenek a leghangosabban, ha ki kell jönni a Balatonból?

Igen, az enyémek. 

És a kicsi is olyan vízi betyár, hogy hihetetlen. Ücsörög a köldökig érő vízben és csapkod meg nagyokat könnyezik, ha víz megy a szemébe (a pacskolás ezzel jár, kisfiam), de nem jönne ki lila szájjal és szétázott ujjakkal sem. Ma kapott egy sárga felfújható vízi izét a feneke alá, baromira élvezte, hogyha beleül, a lábával is pacsálhat. A nagy is legszívesebben bebetonozódna a vízbe, úgy kell rákiabálni, hogy ne menjen be a mélyebb részbe, merthogy végtelenül önálló és végtelenül dacos, csak az a jó, amit ő akar, semmi mást nem hall meg. Az sem zavarja, ha vizet nyel, csak megy-megy előre, ugrik, kúszik-mászik.

Mondjuk, az esti fürdetések alapján tudtam, hogy imádni fogják a vizet, nekem is lételemem. Ja, és imádják a hekket, a palacsintát, a sült kolbászt. Holnap tesztelünk tovább, hekket, kukoricát, hekket, kürtős kalácsot, hekket, ilyesmiket. Meg egy kis hekket, természetesen.