A gyerekes blogokban egy csomó horrorsztorit olvastam anno, hogy hogyan pingpongoznak a családtagok a betegségekkel heteken keresztül. Nem akartam ilyet sohasem, de az istenek másképp döntöttek. Most is beteg vagyok, már megint beteg, és még nincs vége, mert B. még mindig táppénzen (a szemével el sem jutott a szemészetre, nem bírt felkelni az ágyból), Andrist meg holnap visszük dokihoz, hogy kell-é néki kórházi infúzió vagy sem. Legyengült a hányástól-hasmenéstől, egyáltalán nem önmaga, alig akar enni-inni. Sokszor csak fekszik az ágyon és bámul a semmibe. A vasárnapi fogyasztása kábé 15 szem szőlő volt, meg 2x2 falat rizses hús / szalámis kenyér, pár ropi. Ennyi. És ezt csinálja már két napja, semmivel nem tudom rávenni arra, hogy egyen. Csak azért iszik, mert negyedóránként az orra alá dugom a poharát. Egyedül Dávidnak nincs semmi baja, talán az anyatej miatt, hihetetlen bombaformában van a kiscápa.
Itt éppen közös kukásautólesésben vesznek részt a fiúk, már a kicsi is extázisba esik, ha meghallja a kukásautót, boldogan rikoltoznak és integetnek a kukásbácsiknak, ha pedig épp lent vagyunk, követjük a kukásautót a szemétbegyűjtő körútján... Nem meglepő, hogy Dávid első öt szavának egyike az 'autó' volt.
8 megjegyzés:
Óh, még mindig? :-( Szurkolok...!!!
Ha iszik, akkor nem lesz gond, majd ha teljesen jól lesz, enni is fog. Csak tartsd az orra elé a poharat és igyon! :)
Gondolkodom, gondolkodom, ha kigondoltam, amit gondolok, akkor írok :)
Kitartás!!
Jobbulást mindenkinek!
:(( jobbulást.
Jó is az az ovi ehhh
Jobbulást nektek!!
A mi első ovis évünk is ilyen volt : mindhárom kicsi egymás után kapta el egymástól a mindenféle jót (ha hasmenés volt akkor azt, ha tüdőgyulladás volt , akkor meg azt) - persze jó eséllyel amire az első kigyógyult akkor az útolsó épp beteg volt és újra végigment az egészen... Akkoriban én is sokat keseregtem ezen - meg persze minket sem kiméltek a betegségek - soha nem voltam annyira beteg mint abban az egy évben - egymás után ötször voltam mandulagyulladásban (azelőtt soha) És amiért leirtam: elmúlik ez is, kierősödik az Andris immunrendszere, csak hát idő kell ennek is, mind mindennek. És kitartás :-)
Jobbulást nektek! Remélem, Andris azóta jobban van.
Dominika: Köszi! :) Ő igen, B. is, most én vagyok beteg...
fenci: Köszönöm! :) Az a baj, hogy most már kevés a türelmem és nem tudom, honnan kaparjak elő több kitartást. Azért jó olvasni, hogy nálatok ez hogyan zajlott, megpróbálok erre gondolni majd.
Évii és Évi és Aliana: Köszi! :) Jaja, én se voltam szinte soha beteg, most meg már szeptember óta nincs nyugi.
Szeri: Végül dokihoz sem kellett elvinni, mert úgy ébredt reggel, hogy enni akart, és azóta normálisan eszik-iszik... meg hisztizik :)
teide: Folyamatosan... Köszi! :)
Megjegyzés küldése