Valahogy úgy érzem, szélmalomharcolunk az óvónénikkel (a dadust is értsd ide): Szerintem az a normális, ha a gyereknek van egy kinti gönce, amiben kedvére csúszhat-mászhat az udvaron, és birtokol egy benti cuccot, amiben értelemszerűen az óvoda épületén belül kolbászol. Igen, a váltóruháról beszélek, de ez igazából tavasszal már csak váltógatyát és -cipőt jelent. És az óvónénik nem akarnak segíteni abban, hogy a gyerekre a kinti gönc adódjon rá, így eshetett meg, hogy Andris megint beteg, mert a héten kétszer a vékonyabbik, azaz benti nadrágjában ment ki az udvarra. És ha már Andris beteg, beteg az öccse, meg beteg vagyok én is. B. saját jogon 2014 elmúlt két és fél hónapjában beteg volt kétszer 1-1.5 hétre, ő már nem mer gyengélkedni.
Ha valaki bevállalja, hogy a huszoniksz nagycsoportos gyerek mellé befogad pár kiscsoportos korú egyedet, akkor azért vessen rá egy-egy pillantást, hogy pölö normálisan felöltözött-é vagy sem. Mert az én gyerekem olyan, hogy egy szál trikóban kirohanna a hóba, és nem az átöltözés foglalkoztatja, hanem a hűdejómindjártkimegyünk. És a három óvó-védő-őrző személy igenis nézze meg, hogy az amúgy önállóan öltöző-vetkőző gyerekemen az időjárásnak megfelelő hacuka virít-é.
Csütörtökön szóvá tettem, hogy Andris a kinti, azaz a csoportszobás hancúrozáshoz vastag, azaz homokban, mászókán, hintán, focipályán edzett nadrágjában töltötte a benti időszakot is. Mit csinált erre az óvónéni? Andrishoz fordult, és az a mondat hagyta el a száját, hogy Aaaaandris, hát te nem öltöztél át a váltóruhádba??? És ezt ilyen teátrálisan, hogy érezzem, neki ez nem feladata, mit képzelek én, a gyerekem az izé. A gyerekem viszont nem 6-7 éves, mint a többiek, és igazán nem érdekli, miben megy ki játszani. A legtöbb hároméves ilyen, azt gondolom.
Télen szerettem volna, ha harisnyát is húznak a téli szerelés alá, mert ha felcsúszik a nadrág szára és besüvít a jeges szél, ne fagyjon szét a lába az elsőszülöttemnek. Közölték velem, hogy vegyek neki cicanadrágot, mert a harisnya fel- és levétele macerás a gyereknek, aztán jött az, hogy a benti nadrág szárát betűrték a zokniba, így ment rá a téli szerkó. Jó, legyen, ezt el tudtam fogadni. Azt viszont már nem, hogy bent a vastag-koszos nadrágban eszik-fekszik-játszik, kint meg a vékonyban szaladgál a márciusi hidegben. Nálunk itthon az a szokás, hogyha bejövünk az utcáról, levesszük a kinti cuccot, pölö nadrágot, átizzadt pólót, inget, megyünk kezet mosni / mosakodni és tiszta ruhát húzunk, nyáron meg lezuhanyzom a fél homokozót a két gyerekről - ha kétszer megyünk le, kétszer rakom őket a zuhany alá.
Jaja, jól gondoljátok, nem vagyunk spanok az óvónénikkel, mert nekünk kéréseink vannak, mert gondolkodunk, mert felvetünk dolgokat. Nyilván azért sem tartozunk az imádott szülők körébe, mert októberben szóba került, hogy Andrist átvinnénk egy másik, korosztályos csoportba, ha lenne hely (nem volt). És azt tippelem, hogy nehezen emésztik meg, hogyha itthon vagyok egy gyerekkel, miért nem vagyok itthon kettővel (vagy legalább hazahozhatnám ebéd után), és meg fogom írni, hogy oldottam meg ÉN a benti alvás problematikáját, holott nem nekem kellett volna.
Az adónk egy százaléka az ovinak megy, a projektfeladatokhoz viszünk ezt-azt, plusz nincs csoportpénz (a szülők nem szavazták meg a havi pár száz forintot), így ha szülőin panaszkodtak a nevelők, hogy elfogyott ez, nincs az, saját zsebből már többször vettem mindenfélét a csoport számára: papírzsepit, lisztet, tollat, gyurmát, sót, törlőkendőt ésatöbbit. Azért, hogy a gyerekeknek legyen. Nem csak az enyémnek, mind a huszoniksznek. És baromira nem vagyok krőzus, nincsenek felesleges forintjaim.
12 megjegyzés:
Nálunk hasonló a helyzet. Vettem passzés nadrágokat és reménykedtem, hogy télen nem csúszik fel a szára, amikor az overált felveszi, és most én is mindig szólok, ha a kinti vastag nadrág van rajta bent - engem sem szeretnek. Nem baj, megyek nemsokára fogadóórára is - utána sem fognak szeretni. Csak nagyon óvatosan feszegetem a határokat, nehogy a fiam igya meg a levét.
Jobbulást nektek!
Nálunk ez úgy működik, hogy bent a gyerkőcök harisnya+rövidnadrágban vannak (így nem kell a harisnyát le-fel venni) és ha kimennek lecserélik a rövid gatyát hosszúra...
LAura ötlete jó, de nálunk is cicagatya van vagy szoknya és harisnya Flórán és arra megy a vastagabb nadrág az udvaron. Ezzel sosincs gond szerencsére, inkább csak azzal, hogy melegben is ráadják a vastagot, amikor oda van készítve.
Mennyire igazatok van!!!, és csak nagyon óvatosan lehet szólni, mert kap hideget, meleget a gyerek(!) érte,
attól meg, ha a gyerektől kérdez vissza a drága szakemberem, a kérdésemre, attól én is agyvérzetet tudok kapni,
és félek tudni, mik történnek napközben, mert mikor megyünk érte, akkor feltűnően sürög-forog , negédesen poenkodik (gondolom napközben erre gyúr csendben)
nem tudom, neked mesél-e Andris, e fura megjegyzések maradnak fenn (vagy csak én vagyok érzékeny? rühellem, hogy aki erre a szakmára készült, az miért köp olyan megjegyzéseket, mint "egyél már, ne forogj itt mint egy ventilátor"
...phű, jól kipanaszkodtam magam, de olyan jól esett
Hú az nem jó ha ellenérzések alakultak ki,mert hát igen óhatatlanul a gyereken csapódhat :(
Én véletlenül tök elégedett vagyok az óvónénikkel. Az ottalvással is úgy vagyok,hogy minek aludjon otthon,ha itthon vagyok és marha közel az ovi...olyan hamar elmegy ez a pár év amikor tényleg szüksége van rám és a közelségemre :( (Vekerdytől -is - hallottam,amig az ember teheti,tartsa maga mellett...) nekem amúgy is groteszk ez a 20onx gyerek lefekszik egy szobában és alszik,nem tudom biztos tudatalatti rossz emlék :) és ha véletlenül nem alszik és zavarja a többit, ne vele kiabáljon dadusnéni....ugye...(hozzáteszem,Tomit hazahozom és alszik mint a bunda,2 órát,magától,stabilan,ha nem így lenne biztos más lenne a helyzet,vagy messzebb lenne az ovi, és más lesz ha megszületik Virág...)
Sajnálom a negatív élményeket. A korcsoportos probléma itt is felmerült,pl.Tomi nem tud feneket törölni,hát,3 éves,de nem feltételezték hogy nem tudja,szóval a vége baleset lett,mindegy,mondták,szóljunk,úgy tudják...de mindent nem tudok előre elmondani a gyerekről mi is várható...
Öltöztetni szerencsére lelkesen öltöztetik a kicsiket.
A másik csoportból viszont miket hallok az ovonéniktől,az nagyon durva :((( (ugye én minden délben ott ülök..)
Sajnos nagyon nem jó, hogy ilyen a kapcsolatotok az óvónénikkel. Még nagyon sokáig fog odajárni Andris, valahogy ezt rendezni kéne, mert a gyerek issza meg a levét.
Én a másik oldalt is látom ugye, mert óvónő is vagyok. Nagyon rossz, ha nem jó vagy átlagos a kapcsolat egy szülővel. Nem szoktam a gyerekkel éreztetni, de a gyerek érzi, ha anya valamiért nem szeret, így a gyerek is elég ellenséges. Sajnos ez a tapasztalat, de szerencsére az elmúlt 10 évemben 1-2 ilyen eset volt csak.
Nehéz ügy ez. Én folyton parázom, hogy mikor gondolnak majd seggfej anyukának. :P
Nálunk szerencsére odafigyelnek a gyerekek öltözködésére, de pl. a csoportszobában a viszonylag sok sérült gyerek miatt nem jut annyi figyelem a problémamentes, visszahúzódóbb kölkökre. Erre a féléves értékeléskor döbbentünk rá, amikor olyan értékelést kaptunk Vackorról, hogy megkérdeztük, ez most kinek a lapja?
Akkor szóvá is tettük mindkét óvónéninek és csodák csodájára két héten belül Vackor hajlandó volt tornázni, leült rajzolni, stb... Csak az a szomorú, hogy ehhez oda kellett morranni.
Azért az (is) szerintem kiakasztó, ha ők nyavalyognak, hogy szegény gyerek, mennyire nem érzi magát biztonságban stb, és akkor te vagy a gonosz bunkó, ha át akarod vinni a korosztályos csoportba. És én a 6-7 éveseket is megnézném, hogy mi van rajtuk.
Eszterke: Ugye, évekig tanítottam, ott is láttam, hogy sokan nagyon őrzik-védik a saját területüket. Nyilván nem gonoszságból szólok, hogy ne a vékony nadrág legyen a fiamon, viszont nyilván minden alkalommal szólni fogok, ha azt adják rá a melegebb helyett. Sokan az ilyesmit is rossz néven veszik, kvázi kritikaként fogják fel, holott amikor beadom hozzájuk a gyereket, rájuk bízom az öltöztetését is.
Andris az oviban két takaróval aludt eleinte, ahogy itthon régóta, és nem tudom, mit mondtak neki, de az oviban csak az egyiket viheti be alváshoz. Mivel nem látom, hogy megviselte volna, nem tettem szóvá, de ugyan kit zavart két kisebb, kézben kényelmesen elférő takaró?
dorw: Finoman és udvariasan szólok mindig :) Pont a múlt héten beszéltünk arról más anyukákkal, hogy nem biztos, hogy a sérült gyerekekkel az elfogadást erősítik a gyerekekben (nem egy kisgyerek fél tőlük), és pl. a bölcsiben xy, aki már szépen beszélt, egy ideig morgott-visított otthon is, mert a sérült gyerekektől ezt hallotta egész nap. Nehéz ügy ez is.
Majmóka: Nekünk nem rossz a kapcsolatunk az óvónénikkel, erről szó sincs :) Csak nem vagyunk spanok. Láttam spanos szülőket, onnan tudom, hogy mi nem vagyunk azok. Már csak azért is figyelek arra, hogy mit érzek-gondolok az oviról, gondozókról, mert Andris ezeket nagyon gyorsan leveszi. Szeret odajárni, és tudod, amit nem kaptál meg, mert fogalmad sincs arról, hogy létezik, annak a hiánya nem fáj.
Én szóltam azért, hogy Andris már 2-3 alkalommal mondta itthon, hogy xy lelökte a vécéről, megrángatta a kabátját stb., rákérdeztem, hogy tudnak-e erről. És ja, tudtak, azt mondták, xy ilyen szeleburdi (!), más a habitusa, mint Andrisnak. Nem csináltam ebből ügyet, ha nem szándékosan, agresszióból teszi, hanem fejlődési sajátosság, olyan közegből jön, ahol ez elfogadott, akkor oldják meg az óvónénik. Mióta szóltam, azóta Andris nem mondta, hogy xy bántotta.
Andris szeret oviba járni, és én mindent megteszek azért, hogy szeressen odajárni.
MI: Én is hallok minden borzalmat, és ezeket nem találja ki a többi szülő, a gyereke csoportjában történik, sajnos.
Az ottalvásra nálunk azért van szükség, mert a két gyerek napi ritmusa más, és amikor Andris ebéd után hazaért, hiába volt hulla, nem feküdt le, mert Dávid sem aludt, illetve Dávidtól nem tudtam őt elaltatni. Azt tartottam jónak, ha "rendes" ovis lesz, nem lóg ki a sorból és délután is benne van az ovis életben, játékban.
Most mindketten betegek, és Andris gyakran cseszteti Dávidot, mert hiányzik neki a gyerektársaság és az azzal járó pörgés. Ha nincs ovi, megkergül, ami egészen borzalmas szélsőségekhez vezet még mindig. A mai napunk őrület volt teljes egészében, mert mindketten betegek és nem tudtunk kimenni. Így ez nagyon sok volt, és ha Andris oviban van, Dávid is alaposan kifáraszt, este lazán bezuhanok az ágyba, szóval, nem akarom magam mellett tudni őket ennyire, Dávid is bent fog aludni az oviban akkor is, ha én itthon fogok dolgozni :)
Katalin: Eddig nagyon szépen mondtam mindent, de komolyan, mégis úgy látom, hogy eleve az a gond, hogy szól az anyuka / apuka, meg kérése van, pl. az öltöztetéssel kapcsolatban.
Andris nálunk nem mesél, ha igen, az mindig valami igaz elemekkel tarkított sci-fi (jó a fantáziája), de ha valami bántja / foglalkoztatja, azt nagyon pontosan elmondja magától.
Az év elején volt Andrisnak egy letapadásos műtétje, Dávidnak meg vérvétele... Na, amit ott láttam-hallottam, az megerősített abban, hogy hiába megy valaki olyan pályára, ahol gyerekekkel foglalkozik, egyáltalán nem biztos, hogy ért is a nyelvükön, illetve hogy arra a pályára való.
a mesélő: És jó időben hogyan oldjátok meg fiúknál, hogy ne a dzsuvás nadrágban legyen bent is, hanem a kimondottan bentinek szánt szerelésben?
Laura: Köszönöm a tippet, elteszem a következő télre :) És jó időben?
tedie: Köszi! Még egy hét döglődés biztos lesz, ahogy elnézem a fiúkat.
A legutóbbi fogadóórára csak azért akartam elmenni, hogy megbeszéljem velük Andris ottalvását, de aztán megoldottam, szóval, nem mentem. Viszont volt időpontom, és felhívtak, hogy az előttem lévő 2 szülő lemondta, tudnék-e korábban menni, hogy ne legyen lyuk vagy máskor... (mert akkor ők hazamehetnek.)
Legyél finom és óvatos, diplomatikus.
Nekünk Matchhosenk van. AMit csak a sima szerelésére ráhúz. Kantáros, egyszerűen kezeli a gyerek is. Van téliesített és nyáriasított verzió is. Kvázi kimegy felveszi a rucira, bejön leveszi a ruciról, és havi 1szer hazaviszem kimosni.... Sztem itthon is lehet kapni a Lidlben biztosan.
Megjegyzés küldése