2014. április 30., szerda

Az egyik képtelenségemről

Az oviban nincs anyák napi műsor, ami engem nem zavar, az sem, hogy helyette a csoportszobában leültetnek, mert a fiam készült ajándékkal és verssel, ahogy a többi gyerek, és hallgassam meg, de a fiam aztán csak bújik hozzám és semmit nem hajlandó szavalni-énekelni, inkább az öccsét öleli át és mutatja be a többi gyereknek, hogy ő az én testvérem, a Dávid. Kényszermosoly villan fel a nevelők arcán, a folyosón xy fiúcska cuppanós puszit és nagy-nagy öleléseket kap az egyik óvónénitől, az enyémet csak akkor öleli meg, amikor a fiam azt hiszi, ő is kaphat és odabújik, az anyukával meg nagyon barátinak tűnik a viszonyuk, ezzel az anyukával is, és aki bent van még a csoportszobában, azzal is, nekem pedig az a gondolat futkározik a fejemben, hogy már megint képtelen vagyok népszerűséget generálni a gyerekemnek és magamnak, a gyerekemnél amúgy is rossz pont, hogy nem hajlandó verset szavalni, már a hét elején sem volt hajlandó, és hát ugye most sem. És fura volt, hogy nekem ezt olyan elnézést kérően mondták, mintha tragédia lenne, hogy nem tanulja meg az anyák napi verset, mintha esetleg ők nem tettek volna meg mindent, de ismerem a fiamat, kényszeríteni nem lehet, farsangra sem öltözött be. Fejben tudom, hogyan kellene rásimulni a nevelői áramlatokra, hogy a gyerekem is kapjon puszit és ölelést, de nem akarok simulni, soha nem is tudtam, nem csoda, hogy úgy alakult az életem, ahogy, viszont ott a gyerekem, akiről nem tudom, érzi-e, hogy kimarad valamiből, hogy él a neki adok puszit / neki nem adok puszit megkülönböztetés, és ő az utóbbi kategóriába tartozik. 

13 megjegyzés:

teide írta...

Szeretném hinni, hogy nem érzékeli(k)... de félek tőle, hogy igen. :-( Talán nem tudatosan... de tudják.
Nálunk talán nem ennyire vészes a helyzet, de sajnos nemrég én is muszáj voltam kicsit "rásimulni" azokra az áramlatokra, mert úgy éreztem, talán ettől jobb lesz mindenkinek (csak nekem nem, de azt lerendezem magamban).
És egyébként furcsállom, de nálunk sincs össznépi műsor, csak érkezési sorrendben köszöntés. Ez ezek szerint ilyen általános óvodai szokás?

Dominika írta...

Nálunk nagy hagyomány, hogy műsorral készülnek. Mármint az oviban. Én nem ragaszkodnék hozzá. A sógornőméknél viszont úgy van, ahogy te is írtad.
Az én fiam az ovi első évében egyik ünnepségen sem volt hajlandó megszólalni, ahogy bejöttek együtt a csoportba, az enyém sírt, én meg az ölembe vettem. Az óvónénik nálunk is nehezményezték, de engem igazából nem zavart. Csak kár, hogy nem buksisimit kapott, hanem neheztelést.

dorw írta...

Nálunk lesz ünnepség és Vackor sem fog megszólalni. Ez olyan biztos, mint ahogy nem aludt ma ebéd után. :P
Sőt, kinézem belőle, hogy az ölemből fogja végignézni a műsort.

JesszumPepi írta...

? Az óvónéni puszilgatja a gyerekeket???
Húha, asszem ufó országban születtem... Ildikó nénink simogatott, huncutul csillogó szemmel mosolygott, és dicsért. Vagy duruzsolva megnyugtatott...
Bazz, jó lesz felkötni a gatyót...

cinke írta...

Az a baj ezzel, hogy ezek azok, amiket láttál. Mennyi apróság lehet nap mint nap, amiről nem is tudsz! Amikor nem öleli meg akkor sem, ha odamegy, mert nem látod. És megérzik, csak sokat kibírnak. És a többiek is tudják, hogy az óvónénik máshogy viszonyulnak hozzá. Én dobbantanék olyan oviba, ahol szeretik őt akkor is, ha veled formálisabb a kapcsolat. Ha bizonytalan vagy abban, hogy jó helyen van a fiad. Az elrontott ovis évekre szinte minden felnőtt emlékszik!

a mesélő írta...

Nálunk sincs igazi műsor, közös körjátékozás van és a gyerekek kiállva közösen mondják a verset, külön a kicsik, a nagyobbak és a legnagyobbak és ez így elég is. Nekem is volt, hogy nem vett részt valamelyik a versmondásban, sőt olyan gyerek is van, aki sosem mondja a verset, de soha, senki nem nehezményezi. Ölelés, bújás, felvevés van a kicsiknél, de puszit nem igen láttam és az előbbiek is csak akkor, ha maga a gyerek kezdeményezi. Én egyáltalán nem tartom jónak, ha idegenek -még ha óvónénik is - puszilgatják a gyerekeket, a simi pont elég és az ölelés, a puszi meg maradjon családon belüli dolog. Kedvencek pedig mindig voltak, vannak, lesznek, ezt a gyerekek tudják, ezért is szerencsésnek tartom a vegyes csoportot, mert ott legalább a kicsik azok és akkor minden kicsi kedvence valakinek és mindből lehet okos és ügyes nagy is, aki segít és akire lehet számítani.

Eszterke írta...

Most is, mint minden ovis posztod után az jár csak a fejemben, hogy miért vagytok még ott??

Red Tulip Angie írta...

Eszterke: Mert Andris szeret odajárni. Nem kiváló az ovi, az biztos, de reggel szívesen megy, kötődik a nevelőihez, társaihoz, jól érzi magát az oviban. A beszokás időszakát leszámítva soha nem mondta, hogy ma nem megyek oviba. Mindig akkor kergül meg, ha pl. beteg és hosszabb ideig nem mehet.
Közel van, tiszta, rendezett, sok-sok gyerekfoglalkozással középső csoporttól. Másik oviban sem lenne tejjel-mézzel folyó Kánaán, és meggyőződésem, hogy a gyereknek sokat ártanék azzal, ha kivenném az oviból.
Ha látnám, hogy lelkibeteg, sírna reggelente és nem akarna oviba menni, napközben meg nem csinálna semmit, kivenném. Volt már délelőtt másik csoportban, ahol a sztárnevelők dolgoznak és az szerintem is jó csapat, Andrisnak azonban nem tetszett, sírt.
A fiam nem az a bújós, óvónéni kedvence típus, erre mostanában jöttem rá, pl. neki saját elképzelései vannak és mindig kitart mellettük, mindig, és ez nem ovibarát hozzáállás. Látok olyan gyerekeket, akik szépen odasimulnak a nevelőkhöz, tökre tudják, hogyan kell "kezelni" őket, mit kell mondani, hogy elolvadjanak, a fiam nem ilyen. Én sem voltam ilyen soha.

csibike írta...

Na, nem váltottam profilt, és a többi kommentet meg nem vitte fel, jajj.

Lillanna írta...

Akkor mégsem lehet olyan nagy a baj, ha Andis kötődik hozzájuk, szeret odajárni stb. Szerintem bízz a fiadban, ő tudja, neki mi a jó.

Lassan egy hónapja nem írsz, annyira hiányzik.

csibike írta...

A mostani terveim sajnos nem kedveznek a blogírásnak... Rengeteget dolgozom mindenfélén az utóbbi egy évben, ami hosszú távra szól, viszont most kell meghajtani.
Nekem is nagyon hiányzik, és lesz még itt sok-sok bejegyzés, az biztos :)

Lillanna írta...

Ez jó hír! Sok sikert a terveidhez!

Andi írta...

Remélem haladsz a dolgaiddal, mert már hiányzik a csibiszöveg!