2014. szeptember 20., szombat

Két alagút között egyre több fény...

Írok erről többet is, ja, csak elfogyott az időm, elszöszöltem a másik blogommal. A lényeg röviden az, hogy Andrisnál csomó pozitív eredmény született az elmúlt másfél hónapban, mert érnie kellett és mert hiszek benne és mert ügyes vagyok kicsit. És ami fontos, mert eszembe jutott, hogy talán nem egyértelmű: Nem azért szoktam fejre állni, mert két gyerekem van és a gyerekezés mellett mosni, főzni, takarítani kell, hanem mert kábé másfél éve azért teszek meg egy csomó mindent és zsigerelem ki magam szinte minden egyes nap, hogy felépíthessem a saját munkahelyemet, és itthon dolgozva a saját főnököm lehessek. Nem mellesleg nemzetközi ismertséget is szeretnék szerezni az ékszereimmel, szóval, rengeteg a tennivaló. 
És most szeretem-képek:







3 megjegyzés:

Pöttyöskutty' írta...

Gyönyörűséges gyerkőcök...tele vannak szeretettel ;-)

Aliana írta...

A csillogó tekintetük sokmindent elárul :):):)

Feher Zsuzsanna írta...

Majdnem mindennap benézek ide, s lám megérte. :) Gyönyörűen elkapott pillanatok!