2014. október 21., kedd

Khm... mi van a gyógyszerben?

Muszáj feljegyeznem, bár azt hiszem, soha nem fogom elfelejteni: A négynapos antibiotikumos kúra második napjától a gyerekeim két húzásra BEVEDELIK a gyógyszerrel megspékelt narancslevet, a kicsi vigyorogva közli, hogy NYAMIKA (azaz finom, de ma már azt is ki tudja mondani, hogy finom), a nagy meg tartja a poharát és közli, hogy KÉREK MÉG... Mintha soha nem kellett volna őket vérkomolyan megfenyegetni a takaró / maci / bicikli / ezmegaz kidobásával, mintha soha nem tartott volna 15 percig Andrisnál kétujjnyi narancslébe kevert gyógyszer elszopogatása, mintha Dávid soha nem menekült volna be a gyerekszobába a gyere, kisfiam, idd meg a gyógyszeredet felszólítás után - az ágyába bebújva, takaróval a fején azt kiabálta ki, hogy alszok!
Az áttörést talán az hozta meg, hogy miután Dávid gyorsan megitta az adagját, olyan tapsból, üdvrivalgásból álló ovációt kapott, ami csak az igazi győzteseknek jár a tévében is, és amiből Andris sem akart kimaradni. Szóval, minden gyógyszeres kör után full hangerőn kiabáltuk, hogy Andris nyeeeeerrrt!!!, Dávid nyeeerrrrttt!!!, juhhé, győőőőztek a fiúúúúúk!!! és taps ezerrel.
Vannak még csodák, jaja.

3 megjegyzés:

Aliana írta...

Drukk, hogy kitartson a lendület! :)

dorw írta...

:D
úgy látszik ezeknél a kölkeknél a második nap a vízválasztó. :)

Majmóka írta...

:) Ez aranyos!