2010. február 17., szerda

Megpróbáltatások éhgyomorra

Mindig is sejtettem, hogy ha valaki kínzással akarna kicsikarni belőlem szupertitkos információkat, nem kellene bíbelődnie azzal, hogy csupasz villanykörtével szétégeti a retinámat és egyesével eltöri az ujjaimat - elég, ha reggel néhány órán keresztül nem ad enni. Ez a sejtés ma kőkemény bizonyossággá vált. Nemterhesen is rosszul tűrtem, ha mondjuk nyolcig-kilencig nem jutottam a reggelimhez, terhesen azonban már hatkor-hétkor szükségem van néhány falatra, hogy emberhez méltó módon kezdhessem a napot. Pár szem keksz és egy pohár tej elegendő a boldogságomhoz, egy kicsivel később meg jöhet a reggeli. Nos, ma mindkettő elmaradt, mert vérvételre voltam hivatalos, ami pillanatok alatt valóságos túlélőtúrává vált.
B. jött velem arra az esetre, hogy ha elájulok az éhségtől, felnyaláboljon és úgy juttasson el a rendeltetési helyre, illetve lelki vigaszt nyújtson és röhögtessen, mert úgy gyorsabban telik az idő. Bár éhesen inkább agresszív vagyok, mintsem vicces. Hihetetlenül jó ötlet volt tőlem ez a biztosítás, egyedül simán feladtam volna a mai menetet. Belecsurgattam az üvegcsémbe, aztán útnak indultunk. Csak remélni mertem, hogy nagyon jól elmostam az üveget és a táskában kluttyogó vizeletemben nem mutatnak ki szeletelt gombafejdarabokat vagy Cif Sensitive mosogatószermaradványokat. 
A tortúra azzal kezdődött, hogy elhúzódott a nőgyógyászatra történő becsekkolás - itt minden adminisztrátor egy ujjal pötyögi be a felvételhez, papírok kiadásához és egyébhez szükséges adatokat. A terhesgondozó asszisztens is. Ez utóbbi aztán egy halom egymásra szórt ilyen-olyan papír között kotorászva teljesen véletlenül talált érvényes beutalót a laborba, egyetlen darabot, igaz, nem a legújabb formanyomtatványt, viszont legalább volt rajta orvosi pecsét, aminek hiányában meg kellett volna várnom a ki tudja, mikor megérkező orvost és pecsétjét. Sajnos, az egyébként kedves asszisztens véletlenül sem lelt pecsétes beutalót az EKG-ra, belgyógyászatra és fogászatra, úgyhogy vérvétel után vissza kellett térnünk a terhesgondozó előtt várakozók közé.
Miközben a labor felé vánszorogtam sápadtan és korgó gyomorral, B. azzal vigasztalt, hogy itt mindig csak öt-hat ember vár vérvételre, tíz perc alatt megvan az egész. Már a lépcsőfordulóban látszott, hogy most valahogy ötven-hatvan ember áll a sorban és nagyon nem úgy tűnt, mintha véletlenül tévedtek volna a labor elé. B. önfeláldozóan beállt a sor végére, én meg leültem egy padra és olyan bájos mantrákkal szórakoztattam magam, hogy nemfogszelájulni, nemfogszelájulni, nemfogszelájulni és nemvagyéhes, nemvagyéhes, nemvagyéhes. Egy szem nővérforma intézte a papírokat, szóval, alig haladt a sor. Eszembe jutott, hogy megkérek valakit, legyen olyan aranyos és engedjen maga elé, mert terhes vagyok, ez a fajta túlélőösztön azonban még nem fejlődött ki bennem, meg a terhességemből nem akartam előnyt kovácsolni, ezért cirka egy órát kínlódtam a padon, mantráztam és rendületlenül ittam a vizet, hátha kinyerek belőle valamiféle tápanyagot. A mellettem ülő idős néni remekül elkaszinózott a barátnőivel, a nevetésüktől erőteljesen remegett a pad - a rázkódástól hányingerem lett. Végre odajutottam a papírokat kiadó kisablakhoz, ott már eléggé el akartam ájulni, meg pisilni is kellett. Újabb húsz perc után értem a vérvétel küszöbére - a várakozók közül pont akkor emeltek ki egy nagyhasú kismamát, soron kívül behívták előttem. Ez nem zavart, tudom, hogy a pocakhierarchiában még eléggé hátul kullogok, az viszont már igen, hogy a rendszer úgy összességében kicsit sincs tekintettel a várandós nőkre. Annyira nem voltam magamnál az éhségtől, hogy szó nélkül hagytam a véremet megcsapoló nő meglehetősen kretén stílusát, mihelyt kiszabadultam a karmai közül, rávetettem magam a táskámban lapuló tejre és rozskiflire. Némileg kiegyensúlyozottabb állapotban szereztem meg az EKG-ra, belgyógyászatra és fogászatra szóló pecsétes beutalókat, a teljes gyógyulásom érdekében pedig itthon megettem egy tányér túrós csuszát, ebből is látszik, mekkora lelki és fizikai trauma ért.
Elkényeztetett Az Élet, most már tudom, az elmúlt harminckét évben alig-alig kellett részt vennem ilyen kórházi hercehurcákban. Majd megpróbálok valahogy ráhangolódni a terhesség eme nem túl kellemes vonulatára. Azon nem lepődtem meg, hogy a vécékben nincs papír és nincs szappan, nesze neked egészségház, az ajtózár hiánya viszont érzékenyen érintett, ugyanis nem szoktam hozzá, hogy pisilés közben olyan mutatványokat kell kiviteleznem, amelyeket a Rippel fivérek is megirigyelnének.

19 megjegyzés:

hibiszke írta...

Én anno a Fehérvári úti egészségházban jártam vérvételen és ott ki volt téve egy tábla, hogy kismamák és gyerekek soron kívül becsekkolhatnak. Szerintem ennek mindenhol természetesnek kellene lennie.
Máskor nyugodtan kéredzkedj előre, ez nem valamilyen visszaélés, hanem jogos kérés, mivel a leírtak alapján látható, hogy te várandósan sokkal nehezebben viseled a várakozást mint a többiek. Ne hagyd magad!

Csillagvihar írta...

Egerben is úgy van, ahogy hibiszke írta. Simán előre hívnak. Teljesen természetes mindig (akkor is, mikor nem én vagyok ott kismamaként)

Mimoooo írta...

Az első gyereknél én is ezt játszottam, a másodiknál szerencsére a kórházban külön volt a kismamáknak egy vérvétel.Minden alkalommal áldottam az eszem, hogy abba a kórházba keveredtem.

Sarasvati írta...

Nahat nekem 2cms sebhely van eme bizonyos vizsgalat ota a karomon, mely tobb mint 1honapja volt... de megvolt a tobbi is a sorballas, ajulas hatar... ja meg 6megallos seta mert bk sztrajk volt. Mashol iemelten kezelik a kismamakat? mer nem lakom en mashol??
Mindent a torpokert Csibike! Holnap megyek afp beutaloert. Csuhejj!

Vica írta...

Én is a Fehérvári útra jártam:) Csak néhány idősebb nénivel kellett megküzdeni a privilegizált helyért:D Tényleg előre lehetett menni, és szerintem ez nagyon is helyén lenne máshol is, mert a Te esetedből is látszódik, hogy nem a pocak méretétől függ, hogy az ember mennyire van jól...
Egyébként fokozatosan erősödik a küzdőszellem az emberben. Bár legtöbbször átadták a helyet is a villamoson, de ha nem, egy idő után már nem érdekelt, és szóltam érte.

Negra írta...

Csibike, egy kis titok, ami segít:
Ha legközelebb ha laborban jársz (fogsz még eleget! :S ) legyél "pofátlan", és kérj vizeletgyűjtő lombikot. Akár egy sterilt is, soha nem lehet tudni.... :D
Ezzel megspórolod a kamra felforgatását, és nem kell azon agyalnod, milyen maradék cuccok maradtak a kis üvegben, amit sikerül a célra elővarázsolni... :D
A kisebbik fiam vese beteg, és 2 alkalom után meguntam, hogy folyton üveget kell keresni, simán a labor készletéből élek azóta is, ami heti 1 alkalmat jelentett 2 éven keresztül... (és nem harapták át a torkom érte a laborosok)

Roni írta...

Szia Csibike!

Teljesen véletlenül tévedtem a blogodra. Először nem erre, hanem a másikra. Egy: hülyére röhögtem magam a fejléceden, és akkor esett le, hogy jééé ez is csirke (engem is folyton csirkéznek, csak tudnám miért XD). Kettő: nagyon tetszik a stílus, amiben írsz. :) Három: Akkor fedeztem fel, hogy babát vártok, amihez is gratulálok. :) Négy: egészen véletlenül védőnéni vagyok. B-)
Öt: hányinger ellen: B6 vitamin, (a reggeli keksz az látom megvan), néhányaknak bejön a citromlé is (én tuti nem bírnék inni). Egyéb: homeopátia.. nem tudom hogy állsz/ülsz vele, de egy próbát megér.
A) ha reggel van főleg, ételszagra fokozódik, akkor szedjél SEPIA-t (9-es higításban, napi 2x5 golyót). B) Ha főként evés után+ álmosságérzet+ szénsavas/savanyú italra elmúlik, akkor pedig NUX VOMICA-t (9-es higítás, napi 1x5 golyót).
Ha egyik se jön be: marad az imádkozás, hogy múljon már el az időszak. :)

dorw írta...

1. ha vigasztal: nekem csak az első vérvétel ment éhgyomorra, a 12 hetesnél lehetett ennem 1 zsemlét, bögre tejeskávét előtte, és azóta sem találkoztam az elsőhöz hasonló tortúrával. szóval fej a fejjel, nem ez lesz az általános. (később esetleg még 1-2 lesz ilyen)

2. jesszusom, hová jársz te?! mindig tudtam, hogy az orvosommal megfogtam sz Isten lábát, de hogy ennyire?!
nekem a védőnő mondta, hogy menjek háziorvoshoz, ott megcsinálják az ekg-t, fogorvos feel free mikor mész és hová, belgyógyászatra meg rákszűrés miatt küldött... volna, de bekonokoltam. elegem lett abból, hogy azt hiszik, hogy nekem semmi dolgom azon kívül, hogy különböző várókban üldögéljek, ráadásul úgy, hogy semmi nem indokolja. mindezt munka mellett... eh, ezen mindig felhúzom magamat. :P

Csigamami írta...

nem tudok hozzäszolni... nälunk bemesz a kellemes csööpet sem praxisnak tünö demegisaz praxisba. Adnak egy poharat, amire frissen räfirkantjäk a nevedet, elmesz pissantasz egyet. Utäna egyböl a wc-böl a laborba lepsz, kedves mosolygos jofej (märvoltmind terhes) segitönenike vär, aki pillanatok alatt lecsapolja a kis veredet es mär mehetsz is fenykardozäsra (az elejen) utäna meg Uh meg minden...
Ja es en ezert egy ärva vasat nem fizettem a biztositäsi dijamon tul... se hälapnezt se semmit. egy kedves kis csoki-gyümi csomagot ällitottam össze a vegen es vittem be a rendelöbe.

Loihi írta...

Ez de durva. :s

Elf írta...

az egészségügyben sose lesz ajtózár, mert abból indulnak ki, hogy oda betegek járnak, akik rosszul lehetnek, és akkor hogyan jussanak hozzád az orvosok...
de vérvétel előtt vizet sem szabadott volna sajna... na mindegy, mostmár ezt is tudod. :)

dorw írta...

hm... az istvánban van a wc-n retesz. (szappan+ egyebek persze nem :P)

vérvételhez meg nekem azt mondták, hogy igyak, úgy könnyebben lejön.

hja, nagy az egyetértés mindenben itt is! :D

Sarasvati írta...

bizonymondom nektek a cukorterheles az igazi tuti :S
nekem azt mondta a haziorvos h ures kaet is ihatok :o en hallgattam ra, remelem nem lesz gaz, mert nem szeretnek megegyszer ott ulni 2 orat meg adozni 10kemcso vert :o tuti vampir biznisz all a dolgok hata mogott...

Csigamami írta...

na ez a cukor terheles megint egy tema:
Ugyebär nagybäcsim nögyogyäsz. (Mon.) Szerinte is tök felesleges es csak penzkidobäs a TB reszeröl.
Mert ha gyanu van rä, hogy lehet, akkor csinäljäk meg, vagy ha valaki keri. Amugy meg minek?????
nekem sem csinältak, mert amugy minden tök rendben volt...
az afp meg elvault... csak Mon csinäljäk..

Angela írta...

De ha mégis hánysz egyet a kövezetre, akkor biztosan lőre engednek.

csibike írta...

Doris: Pont ilyesmit nem akarok kipróbálni.

Csigamami, Sarasvati: Ne szaladjatok ennyire előre, még nem tartok ott... :)

dorw: Jaja, és ahány nőgyógyász, annyiféle terhesgondozás.

csibike írta...

Elf: Mindig is ittam vizet vérvétel előtt, mert evés nélkül bírom, de szomjasan nem. Étlen-szomjan összeestem volna az első óra után, az tuti.

Loihi, Csigamami, Mimoooo, Csillagvihar, hibiszke: Itt nincs semmiféle tábla, pedig kerestem, egyetlen sor van, oda be lehet állni, azt ki lehet várni. Ezért írtam, hogy ilyen a rendszer. Azért örülök, hogy máshol sokkal jobbak a feltételek. Legközelebb megpróbálok bekéredzkedni, hátha.

csibike írta...

Sarasvati: Jé, te sem máshová jársz terhesgondozásra? :) Nem féltem attól, hogy mindenhol olajozottan és körültekintéssel működik a rendszer... Kitartás!

Vica: Naja, a tömegközlekedésre kíváncsi leszek :)

Negra: Köszi a tippet :) Eddig nagy ívben elkerültem az összes ilyen kórházas dolgot, ezért nem okozott gondot egy-egy üveg kisuvickolása.

csibike írta...

Roni: Szia itt :) Köszi szépen!
Köszi a tippeket is, bár bevallom, homeopátiában teljesen járatlan vagyok - és emiatt bizalmatlan.

Csigamami: Jó, az ott Németország :) Itt sem kell fizetni, csak a dokim magánrendelésén, illetve a szülés után. Meg az extraultrahangért is, ami nincs az 'alapcsomagban'.

dorw: Nem hangzik rosszul :) Most már egyre inkább az az érzésem, hogy valahová a Balkánra járok terhesgondozásra :D