Társalgás alapfokon

Névnélküli Ivadék nem panaszkodhat arra, hogy nem dumálok neki eleget. Egyelőre inkább gondolatban beszélek hozzá, de gyakran fennhangon is csevegek vele, pölö lényegileg olyasmiket mondogatok, hogy nagyon szeretjük, legyen egészséges, növögessen szépen, időre szülessen vagy kicsit később, 2010.10.10-én, hogy könnyen megjegyezhessük a születésnapját, a hasamat meg simogatom, hogy sarjunk ne csak a verbális törődést érezze, bár ki tudja, mi jut el hozzá A Nagy Vízen keresztül, ja, és milyen torzításban. A terhességem kezdete óta visszatérő kommunikációs motívum, hogy a gyerek előtt sztárolom az apját és az anyját, hadd tudja meg, milyen jó fej családba kerül. Korábban azt hittem, idétlenül fogom érezni magam pocaksimogatásos monologizálás közben, mert nemterhesen csak olyat mondtam magamnak, hogy béna tyúk (ha például elbaltáztam a sárgaborsófőzeléket), érdekes módon most mindez teljesen természetes, magától értetődő, pedig már nem is magamnak mondom, hanem bennem a gyereknek (mármint nem azt, hogy béna tyúk), bár az utcán vagy a boltban inkább a gondolati összeköttetést preferálom, jobb a békesség. B.-nek könnyebb dolga van, általában a köldökömet használja mikrofonként, ha szólni kíván leendő elsőszülöttünkhöz, naja, ő le tud hajolni odáig. Mondjuk, ha majd állkapcson rúgja az izgő-mozgó gyerek, nem fogom irigyelni. Egyébként a délutáni szunya után ma olyasmit is mondtam a sarjnak, hogy jé, fél hétkor még világos van. Ez a világos-sötét tematika nem volt szándékos, kicsúszott a számon, de szerintem kimondottan jól fog jönni neki, ha a kórházban betolják a csecsemőosztályra - babanyelven eltársaloghat a többi újszülöttel, teszem azt, az időjárásról.