Sztárság, fekete pontok, védőnő

Nem vagyok sztáralkat, ami úgy egyébként nem baj, gond nélkül eléldegélek ezzel a tudattal, így terhesen viszont kicsit nyomaszt ez a hiányosságom. Az van, hogy jártamban-keltemben elég gyakran megszólítanak vadidegen emberek pusztán azért, mert terhes vagyok és a közelükben álltam meg, mondjuk, a piacon nehezen tudnék száz méterről válogatni a zöldségek, gyümölcsök között. Legutóbb a könyvtárban szondáztak a szokásos kérdésekkel (hasméret / fiú-lány / név / szülés időpontja estébé), aranyosan-kedvesen kérdezgettek, mint eddig mindenki, én meg aranyosan-kedvesen válaszolgattam, mert nem akartam megbántani őket, nem tehetnek arról, hogy sztáralkat hiányában nem tudom élvezni a rivaldafényt. Vállalom, hogy bunkó vagyok, de nem akarok például paradicsom- és eperválogatás között a terhességemről beszélni, igényem sincs arra, hogy idegen emberekkel tárgyaljam meg az ivadék főbb paramétereit. (A blogjaim néhány száz ismeretlen olvasója más tészta, tényleg más, a blog az önkéntes megosztás kategóriájába tartozik, muhaha.) Nekem soha nem jutott még eszembe, hogy bármelyik kósza kismamára lecsapjak és a leendő gyereke neméről-nevéről faggassam. Ha egyáltalán nem ismerem, akkor mi közöm hozzá, nem? Miért jó a tökidegen könyvtárlátogatónak, ha tudja, hogy az a csúcsospocakú, bálnaseggű és el-elrévedező kismama (értsd: én) októberben fog szülni? Örülök, hogy hozzájárulhatok embertársaim hétköznapi boldogságához, csak én ezt egy kicsit tolakodónak érzem és nem tudok lelkesedni érte. Hát, úgy néz ki, nem én fogok mosolyogni a Tökéletes Kismama magazin nyári címlapjain, ez a nagy helyzet.

A házidokinál újfent kiderült, hogy nincs mintakismami vénám, ugyanis az asszisztens megkérdezte, mennyi a vérnyomásom, én meg mondtam, hogy passz, gőzöm sincs, általában normál vagy alacsony, attól függ, felcseszi-e az agyamat valami / valaki. Rossz válasz, úgyhogy bazinagy fekete pontot kaptam, komolyan, már-már attól tartottam, Zs. belevési a terheskönyvembe, aztán majd mehetek úgy szülni, hogy vérnyomásból  egyes, mert előbb-utóbb összegyűlik az öt feketém. Nos, nem vagyok az a kimondott vérnyomásmérőguru, ezért így kis butaként abból indulok ki, hogy a vérnyomás nem állandó, kismillió dolog befolyásolhatja, szóval, aktuálisan mérni kell, nincs olyan, hogy életem során mindig egy fix értéket nyögök be, ha a vérnyomásomról faggatnak. Az asszisztens vagy a doki megméri és hopp, már meg is van az érték. Zs. nem mérte meg a vérem nyomását, majd ha legközelebb megyek, prezentálnom kell neki a konkrét számokat. (Megálmodom, kiszámolom az ujjaimon vagy ilyesmi.) Ja, az újabb fekete pontot pedig azért osztotta ki, mert nincs itthon vérnyomásmérőnk. Mondtam is B.-nek, hogy veszünk egy ilyen vérkütyüt, aztán azzal fogunk szórakozni, hogy kölcsönösen lilára szorítjuk egymás karját és szarrá mérjük a vérnyomásainkat, például szex előtt és után (esetleg közben is). A cucc beszerzése mellett Zs. azt is javasolta, hogy sétáljak sokat erdőben vagy erdő mellett, mert az jó, és ugyan Zs. olyan mázsa körül lehet, elhiszem neki bemondásra, mert jó fej vagyok. A gyors szabadulás reményében csak bólintottam, hogy oké, sétálni fogok erdőben vagy erdő mellett, azt az infót nem osztottam meg vele, hogy a legközelebbi erdő némileg messze zöldellik tőlünk, olyan órányi távolságra, bár végül is, ha úgy definiáljuk az erdő melletti sétát, hogy az erdő mellett egyórányira sétálok a lakótelepen, akkor jó vagyok. Lehet, hogy Zs. beleértette a sétába az otthon-erdő és az erdő-otthon táv két óráját is?      

A védőnőmet majd egy másik bejegyzésben dicsőítem, ugyanis jelzett A Magzat, hogy elég a firkálásból, elheverhetnék végre a kanapén.