Táplálkozási mélység és magaslat

A mirelit bélszínroló után újabb gusztustalanságra kényszerített az ivadék: konzerv rakott káposztát kellett ennem. Kellett, de tényleg. Szerencsére csak egyszer, úgyhogy még bele bírok nézni a tükörbe. Ez az a tipikus kamionos kaja, amit bárhol és bármikor megmelegíthet a t. kamionos és étkezés közben a főtt étel illúziójába burkolózhat. Nos, ez a konzervszar úgy cirka ötmillió E-ből, mindenféle fokozóból-turbósítóból és gyíkhúsból áll, tehát semmi olyasmit nem tartalmaz, amit egészséges éhes ember önként a szájába vesz - leszámítva a kamionosokat és engem, terhesen. Útközben a gyerek valahogy elvesztette érdeklődésének egy részét, beérte a káposztának csúfolt izével is, így a gyíkhúst nem kellett letuszkolnom a torkomon. Érdekes, hogy ez a konzervcucc nem esett jól, mégsem tudtam ellenállni. 

Azért elmondom azt is, hogy az elmúlt négy és fél hónapban egyetlen ételt ettem szinte nem is emberi jóérzéssel, már-már mennyei boldogsággal, mámoros örömmel: a paradicsomszószos gombócot - anyuék menzáján. Két húsgombóc nyakon öntve azzal a jellegzetes narancssárgás-pirosas paradicsomszósszal és főtt krumpli. Imádtam! Tőlem egészen szokatlan módon repetázni akartam, de addigra elfogyott a manna. Durván tizennyolc-húsz éve ettem utoljára ilyesmit a suli menzáján, azóta semmit nem változott, biztos valami titkos menzarecept alapján készítik. Annyira jólesett az egész, hogy megkértem anyut, ha legközelebb paradicsomszószos gombóc a menü, vegyen nekem - két adagot. B. nem szereti, mindkettő az enyém, mert tudok élni.

Egyébként az a klasszikus, minden fórumon megénekelt, szinte kőbe vésett állandó és kínzó kívánósság továbbra is elkerül, mármint kajafronton, nem kattantam rá semmire, egy árva függést sem tudok felmutatni, se a pacal pacallal, se a csülök pékné módra nem dívik nálam, extrém kajatársításokra sem érzek késztetést, néha adódik két-három kólás gumicukor, egyszer-egyszer ilyen bélszínrolós vagy konzervkáposztás kilengés, aztán ennyi. Nagyjából a terhesség előtti táplálkozási stílusomat folytatom, bár azt már többször felemlegettem a sarjunknak, hogy a 'nagyjából' igazán jelenthetné például a zöldségek ignorálását, nem értem, ő miért pont a csokit és a sütit húzta le a listáról.