2010. június 15., kedd

Álmomban rémeket látok

Nem mondhatnám, hogy mostanában babarózsaszín, pontosabban babakék álmokat bocsát rám Az Univerzum kismamaálmokért felelős alosztálya. Gügyögő csecsemőt, vidáman kalimpáló tappancsokat, babaillatot és idilli családképet vártam, ehelyett lazán megírhatnám egy nagyon brutál horrorfilm forgatókönyvét, már ha emlékeznék a részletekre. Fogalmazhatnék durvábban is, de maradjunk annyiban, hogy majd' összepisilem magam egy-egy vadabb álomkép láttán és nem azért, mert sarjunk előszeretettel birizgálja a hólyagomat. 
A terhesség elején olybá tűnt, mintha az előző életeimből kaptam volna ízelítőt, láttam magam pl. az ókori Egyiptomban (fekete hajam és szemem volt, és pont kivégezték a pasimat) és az első világháborúban (piros ruhában és topánban menekültem a golyózápor közepette). Tudom, elég hülyén hangzik és most csak az ilyesmire fogékony olvasó bólogat megértően. Az első két-három hónapban hálni járt belém a lélek, örültem, hogy a Magne B6 tájékoztatóját el tudtam olvasni émelygés és szédülés nélkül, történelmi cuccokat nem fogyasztottam, film formájában sem. Ezek az álmok eléggé pörögtek, viszont nem voltak durvák, egy idő után pedig elmaradtak. Utána jött egy kellemesebb periódus, szexuálisan túlfűtött álmokkal. Jó hír, hogy még nincs teljesen vége. Eddig ez a kedvencem, ehhem-ehhem. B.-nek is... Az utóbbi egy-két hétben aztán terjedni kezdett a véres-halálos álomtematika, pl. levágott és szénné égett fejek (az álombéli kamera minden centiről teljesen éles képet közvetített), halott családtagok (pl. anyu és az egyik sógornőm), felborult és égő autóroncsok (egy műanyag kerti széket vágtam az autóba, azért borult fel), vértől iszamos testek (valami szikláról ugrottam le és kocsonyásra zúztam a fejemet, ez utóbbi maradványait nagytotálban  és kimerevítve láttam), szóval, hardcore a javából annak ellenére, hogy lelkileg életem egyik legkiegyensúlyozottabb szakaszában járok, nincs bennem elfojtás, nem aggódom az anyaság / a babavárás miatt és egyedül az aktív szellemi munkából fakadó pezsgés, illetve a kedvenc kollégáimmal való együttnyüzsgés hiányzik. Elvileg ugye az anyává válást dolgozom fel az álmaimban, meg a babával és az új élettel kapcsolatos félelmeimet és egyebeket, plusz elengedem régi, gyerektelen önmagamat. Nos, azt hiszem, ez az álomfejtés meghaladja a képességeimet, pl. a levágott fekete fejet nem tudom a szüléshez kötni, szerintem az égő autóroncs nem rímel a babakocsiválasztásra és a sziklával sem tudok mit kezdeni, meredeknek tűnik a szoptatás szédítő magasságaira asszociálni. Kedves olvasók, megfejtéseiket várjuk a szerkesztőségbe.  

5 megjegyzés:

Csigamami írta...

Fujj Csibe!!!!
Bär ma en is nagyon durvät älmodtam. Apa vitt minket haza innen Magyarorszägra (Anya apa mellett ült az autoban- eleve csoda) en meg Bendivel hätul. Apucinak nagyon klafa kocsija van es ha odalep neki, akkor nagyon durvän benyom a szekbe a G. Es apa elözött, de valahogy a kocsi hätso ket kerekre ällt es iränyithatatlannä vält. Apa azt kiabälta, huzzam magamhoz Bendust, de ugy voltam vele, hogy az ülesben tuti nagyob biztonsägban van, csak lefogtam a fejet, hogy a csapodäsnäl, ne ostorozzon. Erre valami hatalmas szakadek szelere kerültünk es amikor meglättam mondtam anyänak, hogy billentsük ki a kocsit az oldalära, igy megusztuk a lezuhanäst, de durva volt na....
Csibemama idö meg hormonok meg minden......
Amugy amikor terhes voltam, nekem is nagyon gäz älmaim voltak, ennyire azert nem veresek...

Sarasvati írta...

ooo ha tudnek aludni... mge probalom bemgyarzni magam h ez nem a gyerek miatt van csak ez a nyomi ido... ugye? ha a kov 7hetben ugy alszom mint a napokban sztem nem engedik h hazahozzam majd a gyereket annyira sarkany leszek

dorw írta...

nem álmodok se többet, se vadabbakat, mint terhesség előtt. na jó, kivéve, hogy teljesen összeszarták a galambok a lakást, mire hazavittük a gyereket. :)

Anita írta...

szia!
Én ma azt álmodtam hogy simán letettem valahova a gyereket a kis burkában letakarva amíg én vígan vásárolgattam. Majd néztem ahogy mozgolódik mintha a pocakomban lenne és mutattam apjának nézze milyen aranyos. Aztán azt gondoltam vissza akarom kapni ide a hasamba és azonnal tegyük vissza:D
Én is hihetetlen dolgokat tudok ám álmodni,de a megfejtésre nem vállalkozom. Mondjuk ennyire durva álmaim nincsenek:D

Mr. Ozou írta...

Ha este sokat eszek és az étek nyomja a belsőm, akkor nekem is rémálmaim szoktak lenni, szóval teljesen érthető, hogy akinek egy egész ember van a pocakjában, annak nem rózsaszín, habos-babos történetek keringenek a fejében éjjelente.