A cukros menet

Terheléses vércukor vizsgálat kipipálva, és az a helyzet, hogy valószínűleg ufó vagyok, mert nekem kimondottan jólesett a cukros lötty. De ne rohanjunk ennyire előre. Ma hajnalban hétnullaháromkor kivételes bánásmódban részesített a magyar egészségügy: én voltam az első (!), akitől vért vettek. Ez komoly dolog ám. Nem lettem celebkismama vagy ilyesmi, kizárólag azért élvezhettem megkülönböztetett figyelmet, mert a vizsgálat összesen két óra, az elején és a végén is bökni kell, ez meg csak úgy fér bele a rendelési időbe, ha velem kezdenek. A következő vérvételnél visszavedlek szimpla vemhes nővé és majd ötszázharmincnegyedikként kivárom a soromat vagy bekönyörgöm magam valaki elé a sokhónapos hasammal. 

A megmérettetés úgy nézett ki, hogy hajnal hétnullaegykor tálcára helyeztem a vizeletemet (mármint nem csurgattam oda nagy nyilvánosság előtt, hanem ráállítottam a testnedvemet tartalmazó üvegcsét), közben hajnal hétnullnulla és hétnullakettő között pár deci vízben elkeverték Kuba éves cukorexportjának felét, hajnal hétnullaháromkor véremet ontották, hajnal hétnullanégykor némi citromlevet adagoltam az édes léhez és egy kétmásodperces szusszanást közbeiktatva felhajtottam az egészet (a nővér összevont szemöldökkel képes volt azt mondani, hogy egyből fenékig, mert kifutunk az időből), hajnal hétnullaötkor a szemetesbe dobtam a műanyag poharat, a cukor kevergetéshez kapott műanyag villát azonban visszaadtam, mert még valamikor hajnal hétnullaegykor szólt a nővér, hogy bár a villa eldobhatónak tűnik, ne tévesszen meg a látszat, nem az, nehogy kikukázzam a pohárral együtt, mert csak ezt az egyet birtokolják. Nem vettem volna a szívemre, ha miattam kell új villát beszerezni pár forintért, úgyhogy lelkiismeretesen vigyáztam rá kevergetés közben, utána visszaszolgáltattam a nővérnek A Nélkülözhetetlen Tárgyat. A kétórányi holtidőben elszórakoztattuk egymást B.-vel (én pl. a szendvicséből kilógó uborkáját szagolgattam), aztán hajnal kilencnullaötkor megint szúrtak és kész. 

Mindenki azt szuggerálta belém, hogy ez egy gyilkos, de legalábbis hánytatós vizsgálat, a cukros oldat egyszerűen ihatatlan, kínszenvedés lenyelni, és egyébként is, a tejes-zsömlés megoldás mennyivel jobb. Lehet, hogy tényleg ufó vagyok, mert semmi gondom nem volt ezzel a vizsgálattal, sőt, annyira éhes voltam és szomjas, hogy majdnem megkérdeztem, kaphatok-e még egy pohárral. A citrom miatt erősebben cukrozott limonádéra hajaz az egész, nem tudom, miért kell horroroldattá misztifikálni.