A védőnőm is ufó

Azt még nem is meséltem, hogy Á., a védőnőm meglepett, bele is pirultam (ezt a mutatványt ritkán csinálom). Egyik nap váratlanul felhívott és nagyon kedvesen megkérdezte, minden rendben van-e velem és a babával, ugyanis hó elejére beszéltük meg a következő találkozónkat, én viszont nem jelentkeztem. Két-három másodpercig nem tudtam megszólalni (ezt a mutatványt is ritkán csinálom), aztán kinyögtem, hogy a hó elejét tágabban értelmeztem, úgy terveztem, a következő héten megyek hozzá. Váltottunk még pár szót (pl. arról, hogy ha véletlenül nem érnék rá tanácsadási időben, egyeztethetünk külön nekem egy időpontot), közben éreztem, hogy fülig ér a szám és örömömben egyre vörösebb lesz a fejem. Szeretem, hogy Á. törődik velem, figyel rám és nem pusztán egy név vagyok a noteszében. Engem ilyen apró gesztusokkal könnyű levenni a lábamról, ráadásul megvan az a szokásom, hogy ha jó élmény ér, egyből belemondom a másik arcába / fülébe a pozitív visszajelzést, hogy örömet okozzak neki, azt hiszem, ez pedagógus beállítottságomból és éveimből ered. Amikor néhány nap múlva talákoztunk, Á. épp egy köhögőrohamban akart elhalálozni és nagyon örültem, hogy végül másképp döntött, nem akarok új védőnőt, nekem ő védőnőben abszolút a legek legje, emberileg is rendben van. Sokat beszélgettünk és röhögtünk, csomó klassz tanácsot adott a babacuccokkal és babagondozással kapcsolatban, és az sem mindegy, hogy az általános babás-gyerekes kérdésekben is egy hullámhosszon vagyunk, problémák vagy kétségek esetén el tudom majd fogadni a tanácsait - egy anyu, egy anyós és három sógornő mellett egész biztosan szükségem lesz  rá.