A szoptatós párnával meg úgy jártam, mint kezdő cowboy a betöretlen vadlóval: ledobott magáról. Többször is. Sarjunk születése után mindenféleképpen akartam egy ilyet, főleg a nevében rejlő funkció miatt, aztán írtátok kommentben, hogy ez jajjdenagyonjó kismamanyűgök ellen is, pl. alváshoz, pocaktámasztáshoz, ezért megvettem a hétvégén "Nekem is jár egy kis kényeztetés!" címszó alatt.
Ránézésre nagyon guszta és sokat ígérő, azt azonban nem sejtettem, hogy ez a két méter hosszú izé valójában maga a megtestesült fenevad. Az első körben kimostam a huzatot és nagyon reméltem, hogy a Coccolino elnyomja kicsit a polystirol gyöngyök körömlakklemosóra hajazó szagát, bár álmatlanság ellen még jól jöhet a kábító hatás, csak belefúrom a fejemet és már szunyálok is. A második körben egy könnyed mozdulattal megpróbáltam a párnára applikálni a huzatot, hát, a mozdulat nem sikerült könnyedre, egészen kipirultam, verítékcseppek borították a homlokomat és szerteszét állt a hajam, mire valahogy a huzatba gyömöszöltem a párnát. Olyan tizenöt perc alatt teljesítettem a feladatot. Nem tudom, mi lesz így a gyerek öltöztetésénél, hiszen ő jobban mozog-tekereg, mint a szoptatós párna, ráadásul nem polystirol gyöngyökből tevődik össze, hogy a csálén álló ilyen-olyan részeit szép türelmesen belemasszírozhassam a ruha üresjárataiba. A harmadik körben jött volna az, hogy kényelmem szolgálatába állítom a dögöt és kismamás eleganciával elheveredek rajta. Nos, az elheveredés, pláne az elegáns, meghiúsult, több próbálkozásom is úgy végződött, hogy a) erőteljesen markoltam a párnát, nehogy lecsússzak róla vagy b) a heroikus küzdelem közben orrba vágtam magam a végével vagy c) megkíséreltem kigabalyítani a forgolódás alatt ide-oda beszorult végtagjaimat. Jó, biztos rontotta a megzabolázási kísérleteim hatékonyságát, hogy folyamatosan röhögtem a bénázásomon, úgy látszik, nekem tényleg nem kell sok ahhoz, hogy jól érezzem magam. A fiamnak egyenes adásban és sportriporter stílusban közvetítettem az anyja szerencsétlenkedését, és elnézést kértem tőle, ha megnyomtam vagy összeráztam. Lehet, hogy a röhögésben jobban elfáradtam, mint a szoptatós párna betörésében. Az esti focimeccshez szimplán a hátam mögé vágtam a párnát, az jó volt. Persze, azért nem nyughattam, mindenféleképpen ki akartam deríteni, hogy is van azzal a kényelmes, pocaktámasztós alvással. Először B. tesztelte a cuccot, ami annyira nem volt hiteles, mert neki nincs terheshasa- és melle, így elalvás előtt újabb harcba bocsátkoztam a makrancos jószággal, két perc után azonban beletörődtem a negyedik kör kudarcába és megkértem B.-t, hogy hajítsa ki a kanapéra, mára elegem van ebből a vérpárnából, látni sem bírom, inkább a kispárnámat gyűröm a pocakom alá, az legalább nem dob le magáról.
Ma még nem próbálkoztam a megszelídítésével, csak fenyegető pillantásokkal méregettem a lélektani hadviselés szellemében, de hamarosan tettlegességig fajulok. Drukkoljatok.
8 megjegyzés:
Jó, drukkolok :)))Nekem sosem volt ilyen és fogalmam sincs, hogy működik. Így olvasván a sztorit, nem is bánom :))
Muszáj meggugliznom, mi is ez :-)
kisrumpf: Az egyik bababoltban tudtam meg, hogy létezik ilyesmi. Egy pár épp kért egyet az eladótól, aki mindent elmesélt nekik róla, én meg diszkréten bámultam és hallgattam :)
Macsek: Köszi :) Szoptatásnál jól megtámasztja a hátat-derekat, nekem meg ez fontos a sérvem miatt.
Szedtél ki belőle golyókat? Az fontos lépés.:)
Egyébként anno az alváshoz én nem tudtam hasznosítani mert zörög és én nem szeretem alvás közben a zajt, viszont tv-zésnél jó volt, ahogy Te is írtad, a hát mögött kényelmesen elvan. Szoptatásnál meg maga a csoda, de erről majd akkor úgyis fogsz írni.
Én is így bénáztam a huzattal, nem értettem, ha egyszer lejött róla, mi az Istenért nem tudom visszarakni???
Még én sem láttam ilyet. Ha Nálad úgy igazából bejön, akkor én is veszek, ha eljön az ideje. :-))
Nekekm sem volt soha. Biztos jó, csak én nem akartam olyamikkel vacakolni, hogy pl. vásárlás után végy ki belőle egy adag golyócskát, aztán ha már túl puha, akkor meg tegyél vissza....
Bár az egyik gyűlölt ételdobozkádba beteheted őket, csak tudd, hova teszed el:))))
Ezért tehát, drukkolok Neked:)))
az enyem nem gyöngyös... hanem olyan snassz occso pärnabelsös, de a mai napig hasznälom, mert nagyon jo, es terhesen is nagyon jo volt...hm...a gyöngyös, az nekünk kismami tornän volt.......
Csak most jutottam a blogod olvasásához. Én is megvettem tavaly a szoptatós párnát és mivel engem is zavart a szag ezért kétszer annyiért inkább egy tönkölybúza töltetűt. Így lett egy 8 kilós párnám, amit ha a lábam közé vettem akkor a lábam 30 perc múlva el is zsibbadt. És sajnos amilyen béna vagyok szoptatáshoz sem tudtam használni, de kikisérleteztem magamnak egy ennél sokkal jobbat: a varrtam egy párnát, amit hozzátépőzáraztam annak a széknek a karfájához amiben szoptattam (Ikeás hintaszék)és így egy laza mozdulattal fel vagy le hajtottam és a másik kezemben tudtam eközben a gyereket tartani.
Megjegyzés küldése