Mint a makk

Azért is klassz terhesnek lenni, mert ha egy szál bőrben tömöm magamba a barackot, a lé a sárgadinnyényi melleimre éspervagy a görögdinnyényi hasamra csorog, és mivel a méretekből adódóan egyre lassul a lécsorgás, bőven van időm papírzsepiért nyúlni, mielőtt akár egy csepp is a földön landolna. Ezzel ki is merítettem az ötszáznegyvenhat fok összes előnyét, rusnya egy idő van mostanság. Szakad rólam a víz, nehezebben veszem a levegőt és nyomi vagyok, tegnap pedig megdagadt a lábfejem (a terhesség alatt először), teljesen hobbitszerűen nézett ki, szerencsére szőr nem nőtt rajta. Egy ideig úgy éreztem, kövér vagyok, de ez a panaszom hirtelen elmúlt szerdán, mert a védőnőm tökéletesnek ítélte a plusz kilenc kilómat. Pszichésen kétszer ennyit pakoltam magamra ebben a dögmelegben (az elején méricskéltem a dekákat, aztán meguntam), mélységesen átéltem a partra vetett bálna sanyarú sorsát (bár engem vigasztalt a barack, például) és attól tartottam, váratlanul felbukkan mellettem egy ultrazöld aktivista, hogy visszavonszoljon a tengerbe. Á. mondta azt is, hogy az elmúlt egy hónapban nem használtam ki a havi hízáskeretemet, úgyhogy ennek örömére ittam itthon egy kapucsínót - tripla adag tejszínhabbal. (Á. valószínűleg nem számolt azzal, hogy visszaélek az információval.) Az ivadékunk értékei tökéletesek, mint mindig, az ultrahangot utálta, mint mindig, bele is rúgott (a focivébé hatása lehet), ami a sajátos helyzetből adódóan egyet jelent azzal, hogy belém is, büszke anyai szívem azonban a találat tökéletes pontosságával volt elfoglalva, nem az albérlet amortizálásával.

Az is jó, hogy megvan a terheléses vércukor eredménye és semmi bajom, én meg továbbra is csodálkozom, hogy semmi bajom, még csak most kell elkezdenem a vérképző szedését, de ennyi, ezt leszámítva minden leletem remek, pedig azt hittem, a terhesség alatt csomó minden bajom kiderül. Nem vagyok az a dokinál és kórházban lebzselő típus, nem lepődtem volna meg, ha kimutatják, ez meg az  hiánycikk a szervezetemben. Egészséges ember vagyok, nohát.