Találkozások

Az ultrazöld aktivista felbukkanása még mindig várat magára, viszont a boltban hirtelen egy idős néni termett mellettem a húspultnál. Nem tudom, hogy csinálta, az egyik pillanatban még előttem állt, a másikban már mögöttem. "A mi időnkben is előre engedtük a várandóst...", mondta, és hiába szabadkoztam, mert csak ketten voltunk a pultnál, vasmarokkal szorította a karomat (márpedig előttem kéred a húsz deka felvágottadat, ezt olvastam ki a szeméből), és közben kedvesen mosolygott rám az ezer ránca alól. Szóval, vigyázzatok, negyven kilós, cirka hetvenes, alig százötven centis, rozoga néninek álcázott terminátor kószál a városban, főbb ismertetőjele, hogy bivalyerős, boszorkányosan gyors és nagyon aranyos.

Az egyik rendelőben meg egy olyan nénivel találkoztam, aki kétszéknyi távolságból kiszúrta a cápagyerek randalírozásától hullámzó pocakomat, pedig nem volt könnyű dolga, mert ruhában ültem a váróban. Egyből leszólított, hogy hányadik hónapban vagyok, és közelebb ült két székkel. Nagyon felvillanyozta a pocakom, úgyhogy megesett rajta a szívem és nagyjából tíz percben megválaszoltam a szokásos kérdéseket, aztán elköszöntem, mert megkaptam a papírjaimat. Ez az a csevegésmennyiség, ami idegenekkel belefér, továbbra sem érzem úgy, hogy életemben először látott embereknek eposzi méretekben kellene áradoznom a terhességemről.

A könyvtáros lányok is mindig kérdezgetnek, a négy hét kölcsönzési idő azonban elég hosszú ahhoz, hogy elfelejtsék az infókat, így legtöbbször ugyanazokat a kérdéseket teszik fel. (Lehet, legközelebb felvetem, beszélgessünk inkább az atomfizikáról.) Mindig nagyon örülnek, ha meglátnak, és mondták azt is, hogy majd vigyem be hozzájuk a babát, nagyon szeretik az ilyen piciket. Persze, járunk arra, én meg a gyerek, hogyne járnánk, mihelyt ismét lesz időm olvasni és könyvet kölcsönözni, de remélem, azt nem várják tőlem, hogy kisállat simogatót nyissak nekik.  

A piacon is van egy rendes nő, aki a legszebb gyümölcsöt és zöldséget válogatja össze nekem. Milyen szinten kapom a legjobbat? Például az egy kiló epret anno darabonként nézte át (minden egyes alkalommal szétszálazta a szemeket), szóval, nagyon örülök, hogy végre itt a barackszezon, meg annak is, hogy a málnát műanyag dobozkában árulja.