Nevesítettük a dedet

Van neve Az Ivadéknak, akinek az a legújabb mutatványa, hogy az aquafitness keretében a legváltozatosabb formákba gyűri a testét. Legutóbb azt játszotta, hogy ő nem is gyerek, hanem hurkaszerű övtáska, néha meg begombócosodik, mintha papucs orrán pamutbojt lenne. Ilyenkor szép szóval és némi óvatos, rásegítő simogatással próbálom elérni, hogy rendeltetésszerűen használja a kis gumitestét, mert bármennyire is röhögök a hasam extrém mértékű felületváltozásain és a sarj mocorgásain, azért kicsit kellemetlen a hólyagomra nehezedő kilós övtáska. A gyerek neve titkos, persze, szülésnél eláruljuk, hogy anyakönyvezhessék, meg majd neki is megmondjuk, nem fog név nélkül felnőni, de pl. itt még nem akaródzik leírni, és talán ha egy-két családtag tudja, mert nem akarjuk azt hallgatni adott esetben, hogy jajj, ne, legyen inkább valami más. (Mondjuk, soha nem értettem, pl. egy nagyszülő miért szól bele a névadásba, neki aztán tökmindegy,  hogy Pistikének, Spartakusznak, Armandónak vagy Maximusznak vesz harminc deka citromos nápolyit, így is, úgy is az unokája.) Egyelőre mi ízlelgetjük, a nagy nyilvánosság csak később jön. Egyébként szoknunk kell, hogy neve van a gyereknek. Amikor B.-vel először emlegettük a nevén, hirtelen nem tudtam, kiről beszél az apja. Majdnem visszakérdeztem, hogy az meg ki? Pár másodperc után leesett, hogy hopp, a fiúnk.

Mi olyanok vagyunk, hogy egy függönyt is ráérősen, több szempont mérlegelése után választunk ki, várható volt, hogy a névadás sem ad poci történik, hiába tudtam már a foganás előtt, hogy fiúnk lesz. Reméltem, hogy a végső döntés megszületéséhez minket nem kell napokig elzárni a külvilágtól, mint a pápaválasztó bíborosokat. A család (és az ismeretlen kíváncsiskodók hada) persze kérdezgette, hogy neveneveneve, de nem hagytuk magunkat sürgetni. Először én fésültem át a MTA Nyelvtudományi Intézetének honlapján megadott fiúneveket, pl. kihúztam a kretén exeim nevét, a kretén (ex)kollégáim nevét és a kretén szülő által engedélyeztetett neveket is. Maradt négy-öt szimpatikus, ezeket előre megfontolt szándékkal megosztottam B.-vel, hátha. Egy ideig úgy tűnt, 'Apja neve' Espumisan lesz a gyerek, mert a sarj jól működik beépített konyhamalacként, kiválóan oldja a haspuffadást és társait, B. azonban egyik nap hazaállított a Nyelvtudományi Intézet hivatalos listájával és bőszen áthúzgált kismillió nevet, hogy ezeket még véletlenül sem, aztán a maradék nyolcat-kilencet mindketten osztályoztuk - egy kapott nagyon jó jegyeket, a titkos. Szóval, van neve A Gyereknek. Szálljon a fehér füst, zúgjanak a harangok.