Főleg az eladói bakikról

Van egy bolt, ahol egész jó a választék pl. babakocsiból, szépek a színek, az árképzés szimpatikus, és legutóbb az is nagyon tetszett, hogy az eladócsaj nem szuszogott a sarkunkban, B.-vel nyugiban tapogathattuk a szoptatós párnákat (nagyrészt én tapogattam, ő inkább a huzat mintázatára koncentrált), tényleg csak akkor mesélt a tudnivalókról, ha kérdeztük, akkor sem túl sokat, eltalálta a beszélj/hallgass arányokat, meg úgy egyébként segítőkész volt és rendes. Naivan azt hittem, ma is vele találkozunk és már előre örültem, hogy békében törhetjük a fejünket a pelenkázóasztal dizájnolásán, de az a helyzet, hogy az őrangyalom mára szabit vett ki (nekem nem szólt), így belebotlottam az egyik olyan emberfajtába, amit nagyon nehezen viselek, minden porcikám tiltakozik a kontaktus ellen, pedig nekem homo sapiens ügyben elég magas a fájdalomküszöböm. Azért nem mondom, hogy az a klasszik papagáj típus, mert nem, nem az, annál is durvább. Szófosógép, bzmg, szófosógép az ilyen. Ömlik belőle a kismillió sztori és nem ám viccesen-elegánsan, nem, bután és tele rosszindulattal, fogalmam sincs, hol vesz levegőt, de lehet, hogy nem is kell neki, a pofázással termeli az energiát, csak mondjamondjamondja, hogy hallja a saját hangját, komplett performanszt nyom le minden megszólalásnál. Engem baromira nem érdekel, ki kit csinált fel tizenhat évesen, hogy hisztériázik egy másik kismama és hasonló helyi bolti pletykák. És pióca, bzmg, pióca, egy lépést nem lehet úgy menni, hogy ne lihegne a nyakunkban, ha csak egy röpke pillantást vetek az elefántos csörgőre, már hányja rám az okosságokat, pedig az én kis lelkem olyan, hogy először nézegetem az elefántos csörgőt, aztán fogdosom-rázogatom és merengek rajta kicsit, jó lesz-é vagy sem, és mindezt csendben egyedül  vagy B.-vel konzultálva, mert hát elefántos csörgőügyben ő is érintett valamennyire, ez fontos kérdés, hátha oroszlános izét szán a fiának. Közönség nem kell, közönség abban az esetben jöjjön, ha kérem, és a 'köszönöm, csak nézelődünk'-et értse már úgy, hogy köszönjük, csak nézelődünk. 

A cumiról és a cumisüvegről meg azt gondolom, hogy lesz itthon egy-egy vészhelyzetre, de a rutinszerű használatukat szeretném elkerülni, nekem ez a heppem, másnak más, majd úgyis a tényleges helyzet dönt, ha már kint lesz a cápakölyök, ezért pusztán az érdeklődés szintjén rákérdeztem a pióca szófosógépnél, hogy mit kell tudni a polcra kirakott cumikról és cumisüvegekről, és el is mondta, ezzel nem volt bajom (még mosolyogtam is azon, hogy pont a drága Aventekről zengett ódákat), megköszöntem az infót, aztán nagyon aranyosan, semleges adalékként hozzátettem, reményeim szerint sokáig fogok szoptatni, talán egy ideig nem is kell cumisüveg. Az agyamban ezután pattant el egy kis erecske (vagy kettő), mert megkaptam bele az arcomba, hogy én kis botor, ő, akinek három gyereke és egy unokája van, ő csak tudja, hogy már a párnapos újszülöttnek is ezer darab cumisüveg kell, hiszen abban adom neki a teát és a vizet. Éreztem, hogy belobban a fejem, de legyőztem a tenyérviszketést és finoman-udvariasan, ugyanakkor nagyon határozottan ismertettem vele a tényállást, miszerint nekem nem áll szándékomban szoptatás mellett vízzel és teával táplálni a világra épp csak kibújt gyerekemet, és legyen szíves, hagyja meg nekem a döntés jogát. Soha nem értettem, miért gondolja magáról bárki is, hogy ha több gyereke van, magától értetődően jobb, okosabb, nevelési kérdéseket kifogástalanul megoldó szülő, véleménye szent és sérthetetlen. Szerintem ha Kis Manyikának öt kocsija dekkol a garázsban, attól Kis Manyika nem lesz automatikusan Kimi Raikkönen, de még csak fantasztikusan jó autószerelő sem, sőt, simán előfordulhat, hogy Kis Manyika minden második hétvégén a balesetin köt ki, az autója meg a roncstelepen. Szóval, az ilyesmi nem darabszámtól függ, sok gyereket is lehet szarul nevelni, nekem meg bejöhetnek a saját elképzeléseim. Azt, hogy ki lettem röhögve a kicsi hasam miatt (tényleg egy hónap múlva szülök, tényleg?), nagyvonalúan nem vettem magamra, azt azonban rosszul tűröm, ha úgy kapok véleményt, hogy nesze, ez a helyzet, mert velem is ez történt, ergo veled is ez fog. Igaz, hogy a Trabant és a Bömös is autó, ez tény, de lássuk már be, hogy más-más alkatú járgány, oké?