2010. augusztus 19., csütörtök

Van bennem valami (a gyereken kívül)

Nem tudom, miért, talán olyan az arcberendezésem vagy ott lebeg a fejem fölött a tábla, hogy 'Szólj hozzám, meghallgatlak!', de már nemterhesen is vonzottam a kommunikálni vágyó embereket (adott esetben szívesen elcsevegek ismeretlenekkel, nincs ezzel gond), a terhességem alatt meg valahogy fokozódott a dolog, például az utóbbi egy hónapban egyik ilyen helyzetből csöppenek a másikba, ha kiteszem a lábam az utcára, teljesen úgy érzem magam az emberek között, mintha valami sztár lennék (valami terhes sztár), aki tök normálisan (oké, az átlagtempónál úgy negyven-hatvan százalékkal lassabban, időjárástól függ) jár-kel a tömegben, kerül mindenféle feltűnést, sokan mégis megtalálják.
Van a mosoly, idős vagy fiatal, nő vagy férfi, mindegy, jön szembe velem az utcán vagy a mozgólépcsőn és mosolyog, de olyan kedvesen, hogy többször is elővett a paranoia és megnéztem magam a kirakat üvegében, hátha az orromra száradt a fogkrém vagy tejfoltos a trikóm vagy elkenődött a szemfestékem és csak nekem nem tűnt fel, hogy pandamaci dizájnban bandukolok a járdán. Semmi gyanús jelet nem találtam, úgyhogy egy ideje hajlok arra, terhes valóm vált ki ilyen reakciókat az emberekből. Egyébként ha ezen múlik, javaslom a BKV-nak, ragasszon kerek pocakos, csinos, vigyorgó és igen aranyos (ööö... magamból indultam ki) terhes nőket ábrázoló képeket a metrókocsikba, morcosság ellen (és akkor talán ezek a már reggel nyolckor iszonyatosan fáradt morc nők-férfiak hajlandóak átadni az ülőhelyet).
Van a nézés, a férfi nézés, ami zavarba ejt, mert ugyan bálnaméretben is abszolút nőnek érzem magam, jóban vagyok az anyatestemmel, nem taszít egyik megváltozott porcikám sem, az viszont furcsa, hogy idegen pasik a hasamon kívül engem is észrevesznek. Ha B.-vel együtt megyünk valamerre, nagyvonalúan neki adom a női nézést, nekem is nagyon tetszik, nem csodálom, hogy megnézik, ha meg egyedül sétálgatok, elintézem a női nosztalgiával ('hejj, amikor babát vártam, azok a régi szép idők') vagy a női kíváncsisággal (anno én sem tudtam elképzelni, milyen is az, amikor egy szimpla has vemhes hassá változik, és néha vetettem egy-egy pillantást a gömbölyű pocakra, tudományos érdeklődéstől vezérelve) vagy a női vágyakozással ('basszus, mikor leszek már én is terhes...'). 
Van az ajándékozás, pl. ezen a héten konkrétan kakaót akart nekem adni egy vadidegen fickó, mert a piacon pont előttem vitte el az utolsó hat darab Cserpest, és amikor hallotta, hogy arról érdeklődtem az eladónál, rejteget-é esetleg a pult alatt némi kakaót, a legnagyobb természetességgel kinyitotta a szatyrát, hogy nyugodtan vegyen innen egy kakaót a kismama. A kismama elpirult és megköszönte a kedvességét, kakaót azonban nem vett, mert mi van, ha épp hat gyerek várja otthon a maga kis kakaóját, hogy néz az ki, ha az apjuk csak öttel állít haza. A szomszédasszony pedig három könyvet nyomott a kezembe, hogy ezek nagyon jók és tartsam meg őket, és mivel nagyon kedves volt, nem mondtam neki, hogy köszönöm, nem kérem, mert szinte már mindent elolvastam a terhességről-babagondozásról, amit akartam, úgyhogy a szomszédasszony húsz-huszonöt évvel ezelőtt íródott könyvei most itt porosodnak a könyvespolcon - nem gondolom, hogy kimaradok valami új információból.
Van a segítés, ezt pl. a dm-ben kicsit eltúlozta a pénztáros hölgyemény, ugyanis lecsapta elém a törzsvásárlói kártya igénylőlapját, hogy töltsem ki most rögtön, pár perc az egész, így, katonás stílusban, és ezt a szituációt csak azért nem tudtam könnyedén kezelni, mert másfél órányi talpalás után bucira dagadt bokával és lábfejjel, plusz nehéznek mondható táskával kizárólag arra vágytam, hogy fizessek, hazaérjek és megadóan elterüljek az ágyon. Ja, és nagyon kellett pisilni, ami a hét és fél hónapos terhes kismama szótárában valójában azt jelenti, hogy a gyerek rátehénkedett a hólyagomra, mindjárt bepisilek, ergo KÖNYÖRGÖM, HADD FIZESSEK MÁR!!! Barátságos mosollyal a fejemen mondtam a nőnek, hogy majd otthon kitöltöm, ha lehet, az utolsó két szót kicsit megnyomtam a miheztartás végett, a látens őrmesterasszony meg is sértődött, aztán mielőtt utamra bocsátott volna, még elmorzsolta a fogai között, hogy ő tényleg csak azért gondolta, mert el fogom felejteni. Hát ja, meglehet (és köszi a bizalmat!), de inkább maradjak dm törzsvásárlói kártya nélkül, mintsem a bugyimba csurgassak az irányítószám firkálása közben.   
Van a csevegés, amiről korábban többször is írtam, és a helyzet annyiban változott, hogy a rendszeres edzésnek köszönhetően sokkal szociálisabb vagyok érdeklődő, a terhességemet szívükön viselő, ismeretlen embertársaimmal szemben, ami egy rivaldafénybe nem vágyó, néha kimondottan antiszoc Kígyótól elég jó teljesítmény. Múlt pénteken egy pasi áradozott a szép pocakomról (szerencsére nem akarta megsimogatni, pedig féltem, hogy igen), illetve érdeklődött a sarj érkezésének részletei felől, aztán volt olyan, hogy azon kaptam magam, a boltban citromokról és áremelkedésről beszélgetek valami nővel (ő kezdte), majd a nő mindenféle átkötés nélkül a citromról a hasamra terelte a szót. Ma a szomszéd bácsi állított meg a lift előtt, és tisztára olyan volt, mint a Halálos fegyverben, mert Mel Gibsonhoz hasonlóan nekiállt megmutatni a hegeket, hogy innen ezt vették ki, onnan meg azt, csak a szomszéd bácsi ezeket nem utcai lövöldözésben és közelharcban szerezte, hanem a bőrgyógyász műtőjében. Csók, drága!, így köszön nekem a bácsi, meg csillogó szemekkel mesélt az unokájáról, aki másfél éves és kész nő, már ami a hízelgést illeti, szóval, nem tudok haragudni rá. 
És van ezek kombinációja.
És ez nem panasz, csak szokatlan, még mindig.

5 megjegyzés:

Béb írta...

Hát mert szép vagy!
És, mert a kismamák szépek! - bedagadt bokával is van bennük vmi báj (ha jól csinálják, ahogy te is jól csinálod), ami ellenállhatatlan megbabonáz mindenki mást. Sztem ez olyan biológiai jelenség lehet, mint a kisbabáknál és az állatbébiknél az ellenállhatatlanná tevő hatalmas szemek... Egy kis védelmező varázslat! ;-)

Pocak írta...

És akkor az e-mail-ben zaklatókról még nem is írtál :P :D
vettem...

csibike írta...

Pocak: Nincs mit venned, mert célzottan nem szól senkinek. Ha a mondanivalóm személyre szóló, megírom mélben. Egyszerűen minden olyan könyvet elolvastam, amiről tudtam, hogy el akarom olvasni és kész, ennyi van ebben a mondatban :) Az, hogy te ajánlasz valamit, más téma. Megköszönöm, ahogy tettem is. Lehet, hogy elolvasom, lehet, hogy nem. Sok mindentől függ.

Pigi: Én csak vagyok, terhesen is :)

Pocak írta...

:D nem a könyvre gondoltam, hanem a címre :DDDD És igen, akkor is van Benned Valami! :P

roza írta...

És folytatva Béb gondolatát,ez az ellenállhatatlan báj még így,interneten keresztül is csak úgy sugárzik...
Nagyon jó érzés :)