A Szamár és Egy Igazi Baba

Voltam olyan barbár anya, hogy kimostam A Szamarat. A Szamár a gyerek harmadik számú játéka és tőlünk egyelőre nem is kap több rágható-nyálazható-rázható cukiságot, mert nagyvonalúan gondoltunk a család gyermeklelkületű tagjaira is: sok év után végre legálisan betérhetnek a bababoltba és kedvükre válogathatnak a játékok között. Az csak egy kósza ötlet volt részemről, hogy majd jól lekorlátozom a játékok számát, mert a gyereknek felesleges kismillió izémizé (éljen Spárta!), de úgy sejtem, az állítólagos felnőtteket nem lehet kordában tartani, ha kisbaba érkezik a családba. Egy dolog viszont fix: Aki valami borzasztó zenélő szart mer ajándékozni a gyereknek, vegye úgy, hogy homlokára rajzoltam a célkeresztet.

A Szamár egyébként ilyen és akcióssága ellenére sokat merengtem felette, míg a hónom alá csaptam. Gondos és felelősségteljes anyaként megpróbáltam elképzelni, vajon cápagyerekként örülnék-é A Szamárnak, zörög, tükrös meg ilyesmi. Tapogattam, rázogattam, nyomogattam a többi tanácstalan szülő közé vegyülve, szerintem az én fejemen is olyan idétlen mosoly ült, mint az övéken. A meghitt sorsközösség ellenére azért nem éreztem úgy, hogy a tesztelés érdekében számba kellene vennem A Szamarat.   

A jószágra rábillogozták, hogy csak kézzel mosható, ami számomra nem bírt információs értékkel, úgyhogy beraktam a harmincas mosásba. Olyan plüssjátékot nem tűrünk meg a klánban, amelyik nem bírja a harminc fokot. A Szamár végül is jól teljesített, csak a piros patáján lett kettő darab gombostűfejnyi szakadás a varrás mentén. B. amputálni akarta a piros patát, mondván, jól elcsörög-elzörög a maradék három, ráadásul nem is azon van a tükör. Szerencsére sikerült meggyőznöm arról, hogy három lábbal nem túl autentikus egy szamár (abba most ne menjünk bele, hogy a kék, tépőzáras, macimintás szamár mennyire az) és különben se zavarjuk össze a fiúnkat azzal, hogy a környezetében felbukkanó összes szamárnak négy lába lesz, az övének meg csak három. A döntő érv az volt, hogy meg tudom varrni, így semmiféle töltelékanyag nem szabadul bele az ivadék szájába.

Ruhaügyben most már ott tartunk, hogy a gyereknek sokkal több cucca van, mint nekünk, és 2010-ben biztos nem David Beckham lesz a világ legjobban öltözött férfija (ez van, ne haragudj, David). Annyi mindent kaptunk tőletek, hogy idén nem kell ruhát vennünk a kölyökcápának (az első két kombidresszén kívül tőlünk nem is kapott más babaruhát) és az utóbbi napokban már azt mondtam mindenkinek, hogy köszönjük a felajánlásokat, de nem fér több a gardróbjába. Azért ez őrület, nem? Itt is köszönöm, hogy ennyire jó / aranyos / rendes / kedves emberek vagytok. Olyan kevésnek tűnik a köszönöm, nagyon örülök, meghatott, boldog, hálás vagyok, ha csak a ruhákra nézek, vigyorgok. (Meg magamhoz próbálom őket, hogy mekkora lesz majd a sarj, ez biztos ilyen anyai szokás.) 

Ami a babaméretet illeti, tegnap kaptunk belőle egy kis ízelítőt, B. meg én. Egy Igazi Babát láttunk-simogattunk dorwéknál, nyöszörgött, mosolygott, mocorgott, szóval, teljesen jól működött. Ez az A betűs baba igen vonzó férfiember a maga hat hetével és majd' hatezer grammjával, muszáj volt megpuszilnom a parányi talpát. Vendégségben egyébként tudok viselkedni, nem puszilgatom a házigazdák lábát vagy egyebét, kisdobos becsszó.