A szerdai ctg/nst nem hozott semmi újat, a gyerek szilárd meggyőződése, hogy az élet tulajdonképpen egy nagy alvás, az eredmények továbbra is jók, a dokimra és az ötperces vizsgálatára még mindig minimum egy órát kell várni, a szülészeten sertepertélő helyes fiatal orvos meg ugyanolyan kedvesen mosolygott, mint a múlt héten. Várakozás közben láttunk egy csomó igazi babát, az anyák pont előttünk tolták be őket a csecsemős nővérekhez. Hevesen tiltakoztak az esti fürdetés ellen (nem az anyák, a babák), úgyhogy az egy óra alatt edzésben volt a dobhártyánk. Az a helyzet, hogy a csecsemők nagyon picik a bolti bevásárlókocsira hajazó kabriójukban, pedig sarjunk mocorgásából néha úgy érzem, hogy kész óriáscápa. Játszi könnyedséggel rendezi át a belső szerveimet, hihetetlen formákba gyűri a hasamat. Gyakran elakadó lélegzettel figyelem a mutatványait, pl. amikor a nagy semmiből hirtelen kapok egy talpast és a kis csülke kitüremkedik az oldalamon. Simán bevállalhatnánk az Alien-sorozat következő részét, legalábbis ami a hasfelszín hullámzását illeti. (Remélem, külcsín szempontjából azért inkább jóképű a kölykünk, mintsem félelmetes, bár a nyála neki is csorogni fog.) Jól érzi, hogy szűk a hely, csak egy maradhat, és nem én leszek az, aki távozik belőlem.
A doki szerint részemről minden tárva-nyitva, aminek szülés előtt tárva-nyitva kell lennie (és vannak A Jelek, bár még nem azok a klasszikus fájások), viszont a gyerek feje még eléggé fent van. A dokim hosszú ujjak tekintetében nem egy Liszt Ferenc, szóval, ezek a vizsgálatok meglehetősen kellemetlenek. Egyelőre abban maradtunk, hogy a következő durván egy hétben háromszor megnézi az albérletet (ma is megyünk), aztán ha nincs változás és a cápa nem kívánkozik ennél jobban a szárazföldre, október második hetének elején befektet a kórházba és megindítja a szülést. Szerda óta mindenféle csatornán keresztül arról konzultálok a gyerekkel, hogy legyen ügyes kisfiú és tegye jó helyre a buksiját, mert kórházfóbiám van és csak a kötelező hetvenkét órát akarom bent tölteni, többet nem. Az apja és az anyja varázslatos személyiségjegyeinek részletezése mellett például azzal is csábítgatom, hogy a remek kiságyában iszonyat jókat fog durmolni és ne aggódjon, már alig van rajta Pókember.
15 megjegyzés:
Csibi, na ezt ne engedd! Komolyan! Engem első szülésnél december 25.-én akartak megindítani, de a karácsonyra, meg egyebekre való tekintettel sikerült hathatósan tiltakoznom. Mert odabent, Fülivel minden a legteljesebben okénak találtatott. Füles magától született január 5.-én. És NEM volt túlhordott baba.
A fejről: nekem mind a 3 szüléskor fent volt a fej és csak közvetlenül 1-2 órával a kibújás előtt szálltak le. emiatt végképp ne parázz :)
Para nincs, nyugodt vagyok és optimista :) A 'ne engedd'-del az a bajom, hogy ez nem ilyen egyszerű kérdés, legalábbis nálam. Főleg úgy, hogy volt egy vetélésem és élő, egészséges babát szeretnénk. Mi alapján döntsek a doki helyett, illetve kérdőjelezzem meg az ő orvosi döntését? Mondhatom azt, hogy én úgy érzem, minden rendben (ami így is van), vagy hogy másoknak sem indították meg és magától megszületett a gyereke, de mi van, ha pl. egy kedden még minden oké, szerdán meg már adódik valami probléma és a dokik már nem tudnak segíteni? Hogy nézek tükörbe? Hogy nézek B. szemébe?
A "ne engedd" tényleg nem ilyen egyszerű. :)
Engem toxémia miatt császároztak meg a 32. héten, de jobb lett volna, ha már a 30-on kiveszik Marcit, mert akkor még tuti megvolt a 2 kg, így meg 1450el született, mert abban a két hétben már csak fogyott. De ezt sajnos nem én döntöttem el. :s UGyanakkor meg lehet, hogy az lett volna a rossz döntés...
Remélem minden OK lesz és magától kibújik a kisfiad! :)
Szorítok, hogy minden a leges legnagyobb rendben legyen!
S így is lesz!
Nikletty
Olyan izgik már ezek a napok,irigyellek,hogy már itt tartasz!:)
A kisfiam feje is sokáig fenn volt,még 2 perces fájásoknál is...
A gyereknek majd leszäll a feje, ha ugy erzi. Bendusnak meg 1 oräval a születese elött is fent volt a feje :o))))
Izgulok Csibe :o)
hat en inkabb melt irok ide nem fer a sok bolcsesseg :D
Csibike, jól gondolkodsz, csakis magadra hallgass és az orvosodra! Abból még nem volt probléma, ha valaki pár nappal a kiírt idő előtt született!
Itt vagyok élő példának a lányommal együtt (majd a szülésed után mesélek, ha érdekel), nem a levegőbe beszélek.
(Sosem fogom megérteni, hogy egy csomó nő miért az ellenséget látja abban az emberben, akire a szüléskor rábízza a saját és a gyereke életét...)
igazad van csibike! ha indítani kell, akkor indítsák meg, attól már baja nem lesz a cápának! és utána nagyon jó lesz nektek! :)
Szerintem óriási szépérzéke van a kölöknek, és a 10/10/10 születési dátumra pályázik (na meg a pókember-mentes kiságyra :P)
Az orvosom azért van, hogy bízzak benne.ha nem jön ki magától, ő tudja, hogy mit kell tenni.Hárman áll a vásár.Rajtam, a Dokin a Gyereken...
Ha nem bízok a dokimban akkor szülök otthon és nem okoskodom helyette.
nem vagyok orvospártiSŐTT!!
De vannak helyzetek amikor igenis bízni kell a rutinjában, a szaktudásában.
Ki vagyok én, hogy majd én megmondom???áááá
Kivagyok az ilyentől.Jól csinálod Csibi!!!!
Pusz, Évi
Azért ígérd meg, hogy mielőtt elindulsz Cápázni írsz majd ide egy sort az Aggódó Népnek!
Legjobbakat kivanjuk, varjuk a ngyszeru hireket; Marika nagyi es kis Csabika Kanada nyugati partjarol
Csibike, mindegy úgy lesz, ahogy lennie kell:) A nagy többség ugyanazt írta, amit én mondanék, bízz:) És jelezz, hogy indultok, akkor mennek az energiák:)))
Köszi a drukkokat. Jó, majd jelzek, aztán lélekben mindenki nyomjon velem együtt :)
A dokikérdés is olyan, hogy tapasztalattól és embertől függ. Minél természetesebben szeretnék szülni, de tudom azt is, hogy pl. szülésindítás kérdésében nem mernék kockáztatni. Nem ér annyit az a bizonyos szülésélmény... Megértem azt is, ha valaki otthon akar szülni, szerintem ehhez kell egyfajta beállítódás, én képtelen lennék ilyesmire, de ha másnak ez a fontos, akkor legyen, csinálja.
Megjegyzés küldése