Itt is rohan az idő

Andris ma egy hónapos, fogalmam sincs, hová tűnt ennyi nap egyik pillanatról a másikra, még csak tegnap született, nem? Fürdés után megpróbáltuk lecentizni az apjával, olyan ötvenöt-ötvenhat ficeregve, nem szögegyenesre nyújtott lábakkal. A mérleg szerint majdnem 4500 gramm, jól éreztem pénteken az egyik emelésnél (olyan izmom izomféleségem sajdult meg a  hátamban, aminek a létezéséről nem is tudtam), hogy ez a gyerek suttyomban megint hízott. Szépen kikerekedett az elmúlt egy hónapban, a hordozásához komoly izommunka kell, egy karral nem bírom el. Nem dagi, a tokáját és a hurkás combját leszámítva semmi nem utal a nagy zabálásaira. Az a fura, hogyha a karomban tartom vagy fényképen nézem, egész felnőttbabának tűnik (és mindenki sokhónaposnak tippeli), viszont ha pl. a kocsijában tologatjuk az utcán, kis picike a többi babakocsis gyerekhez képest. 

Hű krónikása vagyok Sir Andrew-nak, egy kockás füzetbe jegyzetelem, mi történik vele a nap huszonnégy órájában. Őbabasága így bukott le, ugyanis a feljegyzéseim alapján kiderült, napi hét-nyolc órát képes ébren tölteni egyhuzamban, nagyjából ugyanabban az időintervallumban. Ilyenkor kétszer harminc-negyven percet hajlandó aludni, a fennmaradó időt táplálkozással és szemlélődéssel tölti, ez utóbbit általában hű krónikása és fokhagymasegghordozója karjában / vállán / hasán, az ágyában nem marad meg, mert a fekvés unalmas, így csak kis szeletét lehet látni a világnak, az én fiam viszont kíváncsi gyerek. A hét-nyolc óra meg sem kottyan neki, nem pörög, nem lesz zaklatott vagy ilyesmi, magától értetődően éberkedik, én viszont hihetetlenül elfáradok, nehezen bírom a gyerek tempóját. Valószínűleg azért felejtem el néha, mennyire kicsi valójában a cápa, mert olyan komolyan, elgondolkodva tud nézni a szemeivel. Például szemlélődés közben is az az érzésem, hogy tökéletesen észleli a körülötte lévő dolgokat és elmélyül a tanulmányozásukban, ami ugye hülyeség, mert ebben a korban ez a tevékenység abszolút irreleváns, eleve nem lát messzire, minket sem arcról ismer meg. És mégis. Mondjuk, most még olyan egyszerű dolgok nyűgözik le mint az ablakon megcsillanó napsugár, de előfordulhat, hogy nemsokára Kantot fog olvasni.

Az alvásritmusa megváltozott a kezdeti, szülőbarát beállításhoz képest. (Lehet, be kellene vinnem a kórházba, hogy szereljék meg.) Az éjszakai négy-hat óra ugyan megmaradt, két szoptatás között azonban már csak másfél-két órát alszik a három helyett és emiatt reklamáltam már nála, sajnos, nem sok eredménnyel. Továbbra is előszeretettel cuppog, horkant, nyüszög és fújtat álmában, de érdekes módon csak éjszaka, nappal csendben alszik hol a kiságyában, hol mellettem. Ha velem szunyál, legtöbbször vigyázzfekvésben töltöm a másfél-két órát, nehogy megnyomjam vagy hasonló, minden rezzenésére felriadok, viszont olyan jó az arcomon érezni a szuszogását és tízcentiről gyönyörködni benne. 

Újdonság az is, hogy jobbra-balra forgatja a fejét, ha jobbra-balra hajlok előtte, teszem azt, a pelenkázónál, és úgy, ahogy én mozgok, nem össze-vissza. Szemlélődésnél pihenésképpen teszi le a fejét, alapjáraton  addig tartja, amíg bírja és rendkívül mókás pózokba tud csavarodni egy-egy érdekes dolog láttán. Egyre többet vigyorog, egyszer már tátott szájú, torokhangú röhögésen is rajtakaptam, nagyon édes volt. Az apjára másként reagál, mint rám, teljesen extázisba esik, ha meghallja a hangját. Én csak a tehene vagyok, érthető. Azért nekem is szokta mórikálni magát. Ja, új mozzanat, hogy a vállamról képes nagyon korrekt láb- és kézmunkával lekommandózni magát a mellemig, tejszag alapján tájékozódik vagy mi. Az is előfordult már, hogy letettük az ágyában egy bizonyos helyre, ő pedig olyan negyvenöt fokban odébb mocorgott. Miután ezt realizáltuk, B.-vel egymástól kérdeztük, hogy te tetted arrébb a gyereket?, aztán kiderült, hogy nem, a gyerek mobil ennyire. 

Amíg szárazon kellett tartani a köldökét, Andris nehezményezte a fürdetést, sírásban tört ki, ha egy csepp víz érte a legkisebb lábujja hegyét. Ivadékunknál kétféle figyelemelterelési módot alkalmaztunk: B. dalra fakadt (ld. "Jajj, úgy élvezem én a strandot..."), én meg ok-okozati összefüggéseket vázoltam sarjsuvickolás közben (ld. Ha fejen pisili magát, valamint eláztatja a ruháját, muszáj megfürdenie. A tapéta összepisilését tapintatosan nem emlegettem fel). Mióta Andris lába és feneke benne van a vízben, cápához méltó módon viselkedik a babakádban. Nem, nem támad, kíváncsian pislog és néha elmosolyodik.   

Az is új, hogy ügyesen használja a kezét: Egyikkel megfogja a másikat vagy a másikkal az egyiket, szépen nyitogatja az ujjait és a tenyerét, az utóbbi napokban meg belekapaszkodik a ruha redőibe. Nemrég bemutattam neki A Szamarat. Andris egy ideig távolságtartóan szemlélte, aztán a kezével összekócolta a jószág lábait. Ez a barátkozás jele lehet bababerkekben, azt gondolom.

Holnap a második hónapot kezdjük, hihetetlen.