Rosszul alvó babák szülei inkább ne olvassák el ezt a bejegyzést

A lenti képeket nézegetve az jutott eszembe, hogy Andrisnak ezer arca van, például ha fekszik, kis kerek pocokfeje lesz, mint a játszószőnyeges képeken, a gravitáció biztos lehúzza a pofazacskóit. És hogy gyorsan belevágjak az alvástémába: Az oroszlános konditerem bajnoka mindent megtesz azért, hogy elkényeztesse a szüleit, ma éjszaka nyolc órát aludt egyhuzamban, tegnap hét és felet, előtte meg hetet. Látszik, hogy alakulóban a szépérzéke, az elmúlt három napban mindig kerek harminc perccel durmolt tovább. Nagyon apró korában már megmutatta, hogy tud nyolc órát aludni, két- vagy három hetes lehetett, de az egyszeri alkalom volt. Nem ébresztettem fel, viszont óránként többször is rápillantottam, hogy tényleg alszik-e vagy csak úgy tesz, mintha aludna inkább beteg, meg hogy kihagy egy főétkezést, csupa csont és bőr lesz, mire felébred. A dednek az ébredés utáni farkaséhséget leszámítva nem volt semmi baja. 

Úgy tippelem, ez a három alkalom nem a véletlen műve, az A betűs gyerek talán most fejlődött oda gyomorilag, hogy éjszaka már nem muszáj ennie, valamint megjegyezte, amit az új pelenkájáról tartott bemutató alatt mondtam neki, hogy ez a Libero 3 már felnőttméret, passzol a fenekére és rengeteg minden fér bele. (Nem ám csak úgy ráhúztam a gyerekre A Nagyfiú Pelenkát, nem, megadtuk a módját, pölö meséltem neki az elején vagánykodó teknősről, meg ilyesmi.) Bár az is lehet, hogy a hidegfront miatti pörgés fárasztotta le. Egyszerre olyan tizenkét-tizennégy órákat töltött ébren és nagyon nyűgösen, mondjuk, pár hete eleve nem alszik sokat napközben, mert nagyon kíváncsi, annyi minden érdekes dolog van a világban, minek töltse alvással az idejét. Ebben a három frontos napban egyáltalán nem lehetett elaltatni Andrist, állandóan rajtam akart lenni, a reggeli visszaalvásokat leszámítva egyedül a hordozókendőben szundikált valamit a séták alatt, persze nem sokat, mert kint van olyan, hogy szél, esőcsepp, neonfény, kutyaugatás, ezekről nem akart lemaradni. 

Én már az első napon átmentem zombi üzemmódba, estére teljesen elfáradtam, mert gyarló szervezetem megszokta azt a hihetetlen luxust, hogy napközben egy-három órákat alszik legalább kétszer, arra nem volt felkészülve, hogy tizenkét-tizennégy órára hozzánő egy nyűgös és a saját nyűgösségétől szenvedő Sir Andrew, akivel tizenkét-tizennégy órán keresztül ugyanazzal a szeretettel és türelemmel kell bánni. Kiképzés a javából. Aztán az első este három óra alvás után arra riadtam fel, hogy Andris mindjárt ébred és enni kér (dolgozik bennem az ösztönanya), nem fekszem vissza, nincs értelme, ha perceken belül úgyis kelhetek fel. Várakozás közben elkezdtem dolgozni az egyik ékszermegrendelésen és most ne firtassuk, balfék vagyok-é, hogy hajnal kettőkor medált fűzök alvás helyett. Andris még másfél óra múlva is durmolt, nekem keresztbe álltak a szemeim az álmosságtól, úgyhogy beszédültem az ágyba. Csak a kora reggeli szoptatásnál láttam, hogy a Sir hét órát aludt. Hét órát! Megbeszéltem vele, mint kialvatlanságtól dagadt szemű anya a kipihent, derűsen nézelődő fiával, hogy legközelebb szóljon előre, ha hét órát alszik, úgy készítem a kispárnámat. Azt most nem ecsetelem, hogy az elmaradt tejcsapolás miatt kőkemény, hordónyi mellek társaságában töltöttem az éjszakát, már attól csöpögött belőle a tej, hogy kimondtam a 'szoptatás' szót lehajoltam a papucsomért. 

Senki nem mondhatja, hogy nem bízom a fiam képességeiben: A következő két estét úgy alakítottam sétával, játékkal, fürdéssel, hogy Andris csak kilenc-tíz körül aludjon el (a nyűglődése miatt nem is fáradt el sokkal korábban) és így a hosszú szunya pont éjszakára essen, mert annak nincs sok értelme, ha délután öttől alszik ennyit, mi meg B.-vel jól rákészültünk a hét órára, ez kisbaba mellett a-j-á-n-d-é-k. Andris felülmúlta a várakozásokat a maga hét és fél, majd nyolc órájával, de nem szidtuk meg érte. 

P.S.: A cápa egyéb szülőbarát alvásos dolgairól majd máskor írok, nem akarom túlfeszíteni a húrt.