2010. december 29., szerda

Még egy karácsonyos bejegyzés

Ja, azt nem gondolom, hogy alapjáraton hülyeanya lennék, az elmúlt majd' három hónapban összesen két olyan pillanatom volt, amikor hülyeanyának éreztem magam, szóval, ez azért nem rossz. Az a helyzet, hogy az anyaságot nekem találták ki, imádok anya lenni, valahogy zsigerből jön minden, és úgy érzem, eddig elég jó anyukája vagyok Andrisnak. A gyerek él és virul, B. él és virul és én is élek és virulok (bár ha a fenekem kisebb lenne, határozottan jobban tudnék virulni), kell ennél több?
Karácsonykor hallgattam az ösztönanya énemre és nem mentünk nagycsaládos összeröffenésre, a család kisebb-nagyobb egységekben jött el hozzánk és ez így Andrisnak pont megfelelt. Hazai pályán nagyon bátor volt a cápa, gátlástalanul flörtölt a nagymamákkal és a nagynénikkel, csak akkor kívánkozott ki az őt lelkesen babusgató női karokból, ha megéhezett, bár előfordult, hogy úgy érezte, elég nagyfiú ahhoz, hogy egyedül gondoskodjon a betevő falatról:


Ezen a képen épp az apai nagymamájából próbál enni. Valószínűleg azon a logikai úton indult el, hogy ha bőr a cici és bőr a kéz, akkor miért ne lehetne ez utóbbiból is tejet fakasztani? A cápagyerek nem egy kudarckerülő típus, ugyan a saját ökléből nem tud tejet csiholni, ennek ellenére mindig kísérletezik, hátha épp aznap jár sikerrel, és a nagymama ujjával is elszántan küzdött, többször nekifutott a tejfakasztó procedúrának.
A kannibálkölyök karácsonykor 74-es ruhákat kapott a habtestére, meg néhány játékot (ezeket nem a habtestére). A kézbe vehető babajátékok egyelőre nem vagy csak nagyon rövid időre kötik le, Andris jobban élvezi, ha mondjuk az állandó személyzet (apa, anya) vagy az állandó személyzet rokonai szórakoztatják:


Sir Andrew itt páholyból, huncut félmosollyal az arcán figyeli legidősebb unokatestvérét, aki a sarj kedvéért rendületlenül pörgette a szalagos meteorját. Tetszett neki a mutatvány, csak azért nem tapsolta meg, mert még nem tud tapsolni. Két másik unokatestvérével, az ovi és a suli fenegyerekével is barátságosan viselkedett az uraság, hagyta magát nézni és engedélyezte a lábsimogatást és -puszilgatást. Estére azért kiderült, hogy a magasabb és gyorsabb gyerekhangok, a hirtelen gyerekmozdulatok és a fura gyerekgrimaszok kicsit leterhelték Andrist, nehezen aludt el, a varázscédével szereltem le a pörgését. Azt még nem lehet tudni, hogy a tíz óra alvással a vendégeket pihente-e ki vagy a szokásos nyolc-kilenc óráját akarja tízre tornázni.
Az is kérdés, hogy a hányásnak lesz-e folytatása. Huszonhatodikán megint landolt rajtam egy istenes adag, mintegy félliternyi, különböző emésztési stádiumból vett tejminta dőlt ki Andris orrán és száján. Egyszerre. Elég durva látvány volt, mégis kedves, csevegő hangon nyugtattam a gyereket és B.-t, mert vészhelyzetben nálam a hidegvérem. A gyerek nagyon ritkán bukott eddig, arra tippelek, hogy a karácsonyi izgalom és a frontos zaklatottság miatt befalt többletkajának már nem volt hely a pocakjában, meg persze az is lehet, hogy a gyomra mostanában áll át egy nagyobb mennyiségre, aztán egy hónap múlva bekerül a Guinness rekordok könyvébe, mint a világ legdagibb négy hónaposa.
Jó volt ez a karácsony, kicsit szokatlan még így hármasban a cápával, de jó.

5 megjegyzés:

Marjann írta...

Meteorozni a lakásban merész dolog:) Nekem egyébként házilag készített van, teniszlabdábóm, occcóért, de az is kiváló!
Andris nem dicsérem, mert csak ismétlem önmagam;)

csibike írta...

Óvatosan meteorozott a tizenhét éves fiatalember :) Nekem egyébként gőzöm sem volt arról, hogy van ilyen játék.
Ó, de kár, pedig ezt az ismétlést jól bírom ;)

dorw írta...

egy darabig bukni fog, aztán pár hét (nap?) után megint normalizálódni fog a helyzet. legalábbis nálunk így zajlott le a dolog.
az alvásért meg jobb ha tudod, rettenetesen irigyellek!

:)

Sarasvati írta...

nalunk meg ebben a formaban rendszeres a bukas... ha sok a tortenes neki akkor allandoan konfortszopizna... aztan bukik hatamasat es ar enne is tovabb :o
mi sajna elkovettuk azt a hibat h korbejartuk a csaladot... azota is azt pihenjuk :(((

csibike írta...

Sarasvati: Jobbulást neki és nektek :)

dorw: Most vannak kisebb bukások is, meglátjuk, meddig.
Nagyon nyugis terhességem volt, a hasamban is rengeteget aludt :)