2011. január 1., szombat

Már sztrájkolni is tud

Szerda este kiderült, Andris sztrájktechnikája még nem tökéletes, ugyanis a jó sztrájkoló jellemzője, hogy a határozott NEM! kinyilvánítása után hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni arról, milyen feltételek teljesülése esetén változtatná a határozott NEM!-et határozott IGEN!-re. A sztrájkcápa egyik kedvenc tevékenységében makacsolta meg magát: nem akart szopni. Ő, akinek az igényei miatt több tejet termelek, mint az alpesi lankákon legelésző tehenek. A zabagép szerdán megtagadta az esti elalvás előtti utolsó szopást, aztán csütörtökön ugyanígy cselekedett, táplálkozás helyett pedig ordított. Nos, Sir Andrew nem az az ordítozós fajta, sírni is csak indokolt esetben szokott, például ha akkor tör rá a farkaséhség, amikor épp a habfürdőben ücsörgök és technikai okok miatt (szárítkozás, öltözés) nem terem a mellbimbóm azonnal a szájában, csak öt perc múlva, vagy ha felvesszük az orrszívós pózt, már sírásra görbül a szája, a panaszos arcjátékhoz a porszívó beindításánál csatlakozik a panaszos hang. Úgy működik a kapcsolatunk, hogy Andrisnak alapjáraton nincs szüksége sírásra, hamar megtanulta, hogy bízhat bennem, a sírást megelőző jelekből simán olvasok, mint egyiptomi régész a királysírok hieroglifáiból.
A kórház óta nem ordított a gyerekem, ráadásul a fodrász kivételével (az én hajamat vágták, nem az övét) semmi olyasmi nem történt, ami ne történt volna meg szinte minden egyes nap, Andris mégis vörösödésig-izzadásig ordított, ha a szájához érintettem a mellbimbómat, és hogy teljesen egyértelmű legyen a tiltakozás, vadul kapálózott és elrántotta a fejét. Mihelyt elmúlt a szoptatásveszély, abbahagyta az ordítást és szipogva nézelődött a karomban. Próbálkoztam még párszor, a vége mindig az lett, hogy az éhenkórász kisfiam, aki etetésnél két kézzel markol a mellembe, nehogy megszökjön előle a tej, tényleg nem akart szopni. Az első körben arra gondoltam, valamit érez a tejen, ezért nem kell neki, de egész nap gyönyörűen evett, én meg este nem vettem magamhoz más dolgot, mint napközben, úgyhogy ezt a verziót elvetettem. A második körben sírni akartam, mert a szoptatás nekem szívügyem és az nem lehet, hogy a cápa majd' három hónap után egyik pillanatról a másikra befejezi, négy darab könnycsepp után viszont úgy döntöttem, attól nem fog szopni a gyerek, ha versenyt bőgök vele, az sem jó, ha feszültnek-idegesnek érez, ezért ezt a megoldást is elvetettem. A harmadik körben B. kivett egy adag fagyasztott anyatejet a mélyhűtőből, hogy belekanalazhassam a gyerekbe a vacsoráját, bár így még soha nem próbáltam táplálni az ivadékot. A negyedik körben az anyaösztönömre hallgatva bekucorodtam vele a szoptatós fotelünkbe, lekapcsoltam minden hang- és fényforrást, egy ideig simogattam, babusgattam, aztán az orra alá tartottam a mellemet. Andris egyből tiltakozott, ordított, ahogy csak bírt, én meg a nyitott szájába fejtem a tejet, hátha eszébe jut, hogy ő ezt voltaképpen szereti. Néhány másodperc múlva abbahagyta az ordítást és szopni kezdett, aztán olyan öt-hat perc kaja után bealudt. Majdnem tíz órát szunyált egyhuzamban.
Csütörtökön eszembe sem jutott, hogy a cápagyerek sztrájkja megismétlődhet (éljen a pozitív gondolkodás!), az esti elalvás előtti utolsó szoptatásnál azonban megint ellenállt Andris és most sem mondta meg, miért, csak ordított, és azzal sem hagyta magát kicselezni, hogy a szájába fejem a tejet. Összedugtam a fejemet az anyaösztönömmel, hogy akkor most mi legyen. Az anyaösztön úgy vélte, hagyjam abba a gyerek etetésével való kísérletezést, vegyem a karomba, ringassam és ha elaludt, fektessem le, mert elég fáradtnak tűnik. Így tettem, Andris pillanatok alatt kidőlt. Az anyaösztön olyat is mondott, hogy éhen nem hal a kihagyott vacsora miatt, illetve úgyis felébred, ha megéhezik és korgó gyomorral biztos szopni fog. (Az anyaösztön is pozitívan gondolkodik, éljen!) A tízórányi alvás csütörtökön is megvolt.
Másnap folyamatosan konzultáltam az anyaösztönnel, átnyálaztam magamban a korábbi két nap történéseit, hogy mégis mitől borul ki Andris és miért pont a legutolsó szopás ellen tiltakozik. A sarj esti alvásáról annyit kell tudni, hogy elég régóta fél tíz és tíz között alszik el (nyolcvan százalékban szinte percre pontosan 21.40-kor, fogalmam sincs, hogy csinálta), függetlenül attól, mikor fürdettük fél hét és nyolc között, erre az időpontra állt rá egy hónapja, teljesen magától, én az alvásdologban sem akartam ráerőszakolni semmit, szeretem látni, hogy működik a gyerek, milyen igényei vannak, aztán majd dolgozunk a hozott anyagból úgy, hogy mindenkinek jó legyen. Az anyaösztön információi alapján már egy ideje pedzegettem B.-nek, hogy az A. úgy viselkedik, mintha egy újabb fejlődési szakasznak futna neki, ezért pénteken azt javasoltam B.-nek, hogy a szokásosnál korábban bocsássuk vízre a cápát, mert mostanában nagyon elfárad estére és valószínűleg emiatt nem marad ereje enni, kizárólag aludni akar. Így esett, hogy az év utolsó napján fél hétkor lecsutakolt Andris lelkesen (!) elfogyasztotta a vacsoráját (az apja és az anyja ott örvendezett felette), sztrájk fel sem merült, aztán fél nyolckor bevágta a szunyát... és harminc perc múlva sírva ébredt a petárdadurrogtatásra. Testben és lélekben felkészültem arra, hogy a fiam végigsírja a következő órákat, a bioritmusa azonban legyűrte a petárdákat: egy idő után elaludt és megint lenyomta a tíz órát.
Ma már nem sztrájkolt a gyerek, a front miatt hozta a szokásos kergebirka formáját, de a szoptatással nem volt gond. A tízórányi alvásnak tulajdonképpen örülök, hogyne örülnék, bár a Sir kicsi ehhez, bőven túlteljesít, a három hónapos babáknak csak a hetven százaléka bír megszakítás nélkül öt-hat órát aludni. Azt még ki kell találnom, mit csináljak a hordónyira dagadó melleimmel addig, amíg a cápa tíz órán keresztül durmol.

10 megjegyzés:

Szeri írta...

Éhen halni tuti nem fog, ilyen gondoskodó anyukával:)) Jól csinálod, na!
Boldog új évet Nektek!

oximoron írta...

boldog uj evet nektek, Csibike!
valahol irigylesre melto, hogy Sir Andrew hagy neked 10 orat ejszaka, így pihent(ebb)en biztosan maskepp tudsz beszelni az osztonanyaval, s ahogy olvasom, igazan remekul megertitek egymast. :)
a tejtol duzzado cicikre pedig a fejesen kivul nincs jobb tippem. hacsak egy ido utan eszre nem veszi a tejtermelo receptorod, hogy Andrisnak kevesebb is elegendő, ezert nem termel majd annyit...

dorw írta...

én boldogan vállalnám a hordónyira dagadt melleket, csak aludna 10 órát egyben. vagy akár 2-3 részletben. :P

Névtelen írta...

Fűzzél nyakláncot éspervagy fejjél, és örülj hogy ilyen jóalvó. Nem biztos hogy mindig így marad, és nem biztos hogy Ketteske is ilyen alvókismanó lesz. B.Ú.É.K

Csigamami írta...

Boldog Új Évet Csibecsalád!

De jó neked :o) Sajna nekem 4 hónaposan folyamatosan ezt csinálta a gyerek, így abba is maradt a szopi, mert az elején még csomósra dagadt, aztán 3-4 nap alatt fel is adta a cicim... szóval a gyerek se tejet nem akart a cici meg nem is termelte neki... Persze üvegből jó volt a tejcsi. Akkor azt mondta az orvos (de mérges voltam), hogy mindig kínálgassam azt ha nem kell, nem kell, majd ha éhes lesz eszik. Majd ha már 2 napja nem evett, akkor majd kér cicit. Persze nem hagytam, így előbb előkerültek a fagyasztott tartalékok, plussz fejtem ez egy hét alatt ki is fogyott (testvérgyereknél folyamatosan fejni fogok, hogy elég tartalék legyen )... Úgyhogy kb 4 és fél hónaposan tápszeres lett... Jól működő a Szőr az tuti :o)

RneIcus írta...

Ez nagyon ügyes volt!
Nagyon irigyellek, hogy zűrös esetekben sem esel kétségbe, hanem leültök kettesben (Te és az ösztönanya), s mindig kisüttök valami okosat. Nálam nem tudom hol lehetett a hiba, de van egy olyan érzésem, hogy az éjszakai 10 óránál keresendő :) Én pánikoltam, s hívtam a nálam tapasztaltabbakat :)De most már tudom, hogy a másodikkal (ha lesz) előre megbeszélem az éjszakai tízest :)
Csak így tovább! Andrisból sugárzik a kiegyensúlyozottság!

Andi írta...

Valahol olvastam, és aztán alkalmazni is kellett: szopási sztrájk esetén alvás közben megszoptatni a delikvens sztrájkolót. Andi

Névtelen írta...

Enyém 4 évesem 8 órát képtelen végigaludni a saját helyén, valamiért állandóan felébreszt. Vagy a takarót hiányolja, vagy a cumiját, esetleg macit, versenyautót, vizet, mitökömet.
Dagadó kebleiddel vállalhatsz fusimelót, emlékeim szerint én csempét szerettem volna velük leverni, tuti ment volna. És még éjszakai pótlékot is kérhetsz. :D

csibike írta...

1. Boldogat nektek is :)
2. Én a tíz órából csak olyan ötöt-hatot töltök alvással, mert a többi arra kell, hogy kettesben legyünk B.-vel, alkossak-olvassak, rendet rakjak, főzzek, ilyesmi. És nyilván nem vagyok szomorú, hogy aludni is tudok és másra is van időm.
3. Alvásdologban is a saját fejem után mentem, így sikerült. Az alvás eléggé összetett kérdés, sok múlik a terhességen, a gyerek és a szülő személyiségén, a szülő elképzelésein. Ha nincs valami extra történés (pl. fognövesztés), Andris nem fog elromlani alvás szempontjából, úgy érzem.
4. A következő gyerek valószínűleg már nem lesz ilyen jó alvó, mert ott lesz Andris, akit nem lehet félretenni, hogy jajj, drágám, terhes vagyok, menj, játssz szépen egyedül kilenc hónapig, szóval, nem fogom tudni olyan nyugiban megélni a második terhességemet, mint az elsőt.
5. Csigamami: Sajnálom nagyon, hogy így alakult. Szeretek szoptatni, még nem készültem fel arra lelkileg, hogy abba kell hagynom, remélem, van még három hónapom addig.

RneIcus írta...

Az 5. ponthoz: Én pedig remélem sokkal több van még! (én is nagyon szoptatás párti vagyok) Minél tovább, annál jobb! :)