Egyébként ilyen még nem volt, hogy Andris hason fekve aludjon az ágyában. Eddig csak rajtam aludt hason, amit imádok én is (és néha levelet vagy blogot írok a szuszogását hallgatva, bal karban a - jelenleg hét és fél kilós - tejgombóc, jobb kézzel meg óvatosan nyomkodom a billentyűket, nehogy felébredjen). Az ágyában a hátán alszik, az oldalán nem szeret, mert ficergős fajta, utálja, ha nem mozoghat szabadon. Többek között ezért nem tudunk úgy együtt aludni, hogy az nekem is pihentető legyen, meg azért sem, mert előbb-utóbb a szemgolyómon landol a kis keze vagy belemarkol a szeplőimbe, ráadásul nem bírok mélyen aludni, ha mellettem van, az anyaradarom az összes babaneszt veszi, ébredés után azt érzem, hogy öt percet szundítottam, pedig valójában egy órát.
A hasalás Andrisnak az, ami Kőrösi Csoma Sándornak a Himalája: a végtelen szabadság. Molyol a játékaival, nézelődik, kúszni és emelkedni tanul, szóval, szinte állandóan mozgásban van. Pihenőt kizárólag akkor tart, ha erőt gyűjt egy nehezebb mozdulathoz vagy ha például az apja orrot fúj vagy az anyja eszik, mert ezek rendkívül érdekes felnőttdolgok, ilyenkor tátott szájjal, pislogás nélkül tanulmányozza a személyzet mindkét tagját. Tanulmányozás közben ráncolja a homlokát és hatalmasat sóhajt gondterhelten, ezzel jelezve, hogy van mit átgondolnia a látottakkal kapcsolatban, és ezt a képet azért szeretem, mert Andrist egy hasonlóan gondterhelt pillanatában kaptam el, épp valamelyik aktuálisan megcsócsált-összenyálazott játéka okozott neki fejtörést:
2 megjegyzés:
és igen4 tegnap láttam, tényleg ilyen gondterhelt fejet tud vágni! :)
te jó ég,nem mondod, hogy 7,5 kg??? a mindjárt 14 hónapos kislányomat ezzel le is körözte :P (mondjuk ő picin született, és még mindig picike :)) de Andris egy óriás!
Megjegyzés küldése