2011. február 21., hétfő

Rosszul alvó babák szülei inkább ne olvassák el ezt a bejegyzést (folyt. köv.)

Születése előtt és után úgy gondoltam, A. ráér átköltözni a saját birodalmába, hat hónapos koráig aludjon velünk a hálószobában, aztán majd meglátjuk. Ennyi volt a terv és bíztam abban, hogy érettségiig azért csak átszoktatjuk valahogy a saját szobájába. Bevallom, kezdettől fogva úgy alakítottam Sir Andrew alvási szokásait, hogy képes legyen egyedül (el)aludni. Nagyon vigyáztam a testközelségre, rengeteget volt kézben és hordozókendőben, és ez mindkettőnknek jót tett, nem féltem attól, hogy elkényeztetem, mert ezzel nem lehet (azért az aggodalmaskodó kérdéseket megkaptam), napközben pedig sokat aludt rajtam vagy néha velem, és imádtam, még akkor is, ha mellette mindig vigyázzfekvésben töltöttem el azt az egy-két órát, éberen (jajj, nehogy ráfeküdjek!) vagy arra riadva, hogy orrba vágott álmában, a szemgolyómat birizgálta a mutatóujja satöbbi. Bárhol és bármikor elszundíthatott, egy idő után vagy átvittem az ágyába, vagy nem, a helyzet adta, este azonban az ágyába fektettem és a Sir ezt így szokta meg. Arra figyeltem, hogy tele legyen a hasa, tiszta pelenka feszüljön a kis seggén és nyugodt körülmények között aludhasson, illetve az első három-három és fél hónapban kivártam azt a húsz-huszonöt percet, amíg túljut az aktív alvási szakaszon (pl. olvastam, filmet néztem, felette bóbiskoltam) és csak ezután vittem át az ágyába, így nem ébredt fel. Az elmúlt négy és fél hónapban nem fordult elő, hogy ne B.-vel aludtam volna. Tudtam magamról, hogy egyrészt képtelen vagyok normálisan aludni a Sir mellett (úgy is füleltem minden röffentésére, gurgulázására, rugdosására, hogy velünk aludt a hálószobában), másrészt nekem kell a zavartalan összebújás B.-vel (most nem a szexről beszélek, hanem arról, hogy egymáshoz simulva beszélgetünk és a karjában alszom el), a meghittség, az intimitás, mert nő is vagyok, nem csak anya, és úgy nehéz zavartalanul összebújni, ha pl. közöttünk a gyerek vagy én A.-val a kanapén kint a nappaliban, B. meg a hálóban egyedül. Lehet, hogy adódik olyan helyzet, amikor ez lesz a felállás, de azt majd valami fejlődési-érési periódus hozza magával. Ha így alakul, azt fogom tenni, ami a fiamnak a legjobb.  
Azt mondtam már, hogy egy kockás füzetbe írom Andris napi dolgait (alvásidő, szoptatás, séta, oltás, fürdés, hangulat, front, vitamin, látogatók stb.), mert nem ad poci akarom kitalálni, mi jó neki, hanem az ő igényeihez szeretném illeszteni a mi tevékenységeinket. Ebből a kockás füzetből nagyon szépen kirajzolódik, hogy üzemel Andris, így pl. mindenhová időben érünk oda, mert tudom, hogy az adott szakaszban milyen gyakran akar enni és aludni, ehhez képest szervezem a kiruccanásainkat. Mostanában nagyrészt megint óránként eszik, ezért esélytelen, hogy hosszabb útra is kimozduljunk (a négyeshatoson nem szívesen kapnám elő a mellemet).
Az alvási szokásait is a kockás füzet alapján menedzselem, minden változást felírok és egyből reagálok, ha mondjuk azt látom, hogy este egy ideje korábban akar elaludni, vagy nappal szoptatás nélkül is el tudom altatni, vagy lefektetem álmosan és magától elalszik. Soha az életben nem voltam még olyan rugalmas, mint most, anyakoromban. Felírtam azt is, hogy amikor többször betegek voltunk B.-vel és úgy köhögtünk, hogy majdnem kiszakadt a tüdőnk és a hálóból kiköltöztünk a nappaliba, mert nem akartuk felébreszteni / teleköhögni bacival a gyereket, Andris békésen durmolt egyedül a hálószobában, egyáltalán nem zavarta, hogy négy hónap alatt kétszer két-három hétig külön aludtunk. Én persze aggódtam az elején, hogy nem fogom meghallani, ha kora reggel éhesen felsír a gyerekem, de az van, hogy valami természetfeletti erő munkálhat bennem, mert három-öt perccel azelőtt felébredtem, hogy felsírt volna az Andris. Fura érzés volt, hirtelen magamhoz tértem, nem tudtam, mitől lettem ilyen éber, már épp vissza akartam szundítani, amikor meghallottam Andris hangját. És soha nem fordult elő, hogy Andrisra ébredtem, mindig korábban pattant ki a szemem, mintha megéreztem volna valamit. (Nektek is volt ilyen?)
A betegeskedés után beszéltük meg B.-vel, hogyha a kölyökcápának ennyire mindegy, kivel szunyál egy légtérben, akár át is tolhatjuk az ágyát a saját szobájába. Áttoltuk, ha jól rémlik, február első hétvégéjén. Azóta ott alszik és nincs vele semmi baja, az éjszakai 8-10 óráját továbbra is kialussza és napközben szintén ott alszik, mert nyolc kilót már nem bírok el két-három órán keresztül a karomban. Egyébként nekünk az a kedvenc szobánk a lakásban, napfényes-barátságos kuckó, először az én dolgozószobám volt, aztán A. születése után B. gépét és asztalát vittük át, most meg a sarj birodalma - mindketten nagyon irigyeljük.     

6 megjegyzés:

Elf írta...

én anno 2 becsukott ajtó mögött is mindig meghallottam, kezdő anyák félelme, de hamar elmúlik - azt hiszem ez is az anyai ösztön része :)

Macsek írta...

Abszolute így volt nálunk is, azzal a különbséggel, hogy Füles ennek ellenére sem nem aludt. Éjjel se, nappal se, kézben sem és az ágyban sem, senkinél és sehol sem. egészen három éves koráig. Azóta alussza át békésen az éjjeket, mióta van tesó és a tesó is beköltözött hozzá :) Álmival is pont így tettünk, ő viszont pont mint a Sir, totálisan jó alvó :)
Természetfeletti ébredések az összes gyerekeimnél így működnek a mai napig :)

dorw írta...

szerintem nálunk sem lesz gond a külön alvás. csak lenne már +fél szobánk.

csibike írta...

dorw: Tudod, mennyire drukkolok nektek azért a +fél szobáért :)

Macsek: De ha nem aludt, akkor hogy aludt? És te? :)

Elf: Épp ma mondtam a gyerek apjának, hogy csak akkor tudok önfeledten aludni, ha tudom, hogy ő ébren van és megy Andrishoz, ha kell. Egyébként be van kapcsolva az anyai ösztön :) Két ajtó? Nem merném becsukni azt az egyet sem, ami van, pedig lehet, hogy meghallanám.

Macsek írta...

Csibi,
egyszerűen kiájult, de nagyon küzdött ellene! A mai napig sem szeret aludni, felesleges időpocsékolásnak érzi... :) Én meg sosem voltam túl jó alvó, minden moccra ébredek, így mindig ugráltam hozzá. Most is 6 órát alszom csak, hogy legyen kis magánidőm is :))megszoktam :)) evvan :))

Névtelen írta...

Hali,
Döbbenések:
1: óránként pontosabban ÓRÁNKÉNT eteted??? Huh. Hogy birod?
2: 8-10 órát alszik éjjel egyhuzamban? Mázlista...
3: 8 kg??? :-)))) aztamindenit :-)))
Haj-rá Ond-ris!!!
Patty