Andris két napja új játékot talált magának: mindent a fejére húz, a textilpelenkától kezdve a plüssnyúlon át a takaróig mindent, ami a közelében van. Korábban is szívesen borította textilpelenkával a fejét, de ez most más mutatvány, nagyon tudatos és precíz mozdulatokkal dolgozik és rendkívül élvezi, ha a fejére kerül a pelenka / plüssnyúl / takaró. Tegnap egy performanszon belül tízszer-tizenötször húztam le a fejéről a pelenkát, egyszerűen nem bírja megunni a játékot, és ha nem vagyok mellette, folytatja tovább, ezért csak úgy hagyom magára, ha esélye sincs nagy felületű textil megszerzésére. Hiába tudom, hogy néhány pillanat alatt kibújik minden alól, mert ez a játék lényege, mégis félek, hogy rácsavarodik. A plüssnyúltól nem tartok, az a fél fejére sem elég.
A videót két nappal ezelőtt csináltam, B. nem volt itthon és meg akartam neki mutatni Andrist, aki egy szál textilpelenka alatt próbál elbújni:
Két hónapja gyakran játszunk vele kukucsost, írtam is erről korábban, B.-vel arra tippelünk, hogy valami ilyesmit játszhat egyedül is. Andris kifinomult kéztechnikával, lassan, megfontoltan ereszti az arcára a pelenkát, marokra fogja az anyagot, aztán az arcára ejti, szándékosan, tudja, mit csinál. Természetesen csak az ér, ha az egész arca eltűnik a pelenka alatt, a félmegoldások zavarják, ha kilóg valamije az arcából, addig ügyeskedik, amíg el nem takarja. Olyan 0.28-0.35 között van a kedvenc részem, amikor csak a fél fejére sikerül ráejtenie a pelenkát. Látszik, kezdetben abban a hitben él, hogy jól elbújt, aztán egy pillanatra ledermed, mert rájön, hogy mégsem. Lehet látni az arcán a döbbenetet és a felismerést, valami olyasmit, hogy "Na, elbújtam már? Neeem? A fenébe!". Akárhányszor húzom le a fejéről a pelenkát, mindig csillogó szemmel vigyorog és kurjongat. Mondjuk, azt majd megemlítem neki, hogy a rejtőzködése nem tökéletes: nyaktól lábujjig kilátszik.
P.S.: Nem bírtam ki röhögés nélkül, meaculpa ésatöbbi.
11 megjegyzés:
Jééééé, Csibikének hangja is van:)
Andris meg cuki, de minek ragozzam?
A gyerekek szerintem bőven ovis korban is abban a hitben élnek, hogy ha ők nem látnak, akkor te sem látod őket. Szóval ne rombold szét szegény illúzióit ilyen korán.
édes pofa! :) :) :)
tipp: rakd a közelébe a szopis párnát. meglátod, azt is egy pillanat alatt magára varázsolja! :)
Naggggyon édes!:))
:)))
Nikletty
:)))
Olivér lassan két éves lesz, de még mindig nagyon szeret kukucsosat játszani. És még ő sem fogja fel, ha az ágy végében legugol, attól még a feje búbja kilátszik, de olyan édesen örül, amikor a "hol az Olivér" kérdésre előugrik:))))
ez az egyik legjobb játék - ma dorwnál mi is kukucsoltunk - és nagyon cuki, ahogy lemerevedik tényleg :):):)
Jaaaj, de édes :)
És tényleg olyan,mintha tudná,hogy mit csinál.Élvezi,hogy felvidíthatja Anyut :):)
Én is végig vigyorogtam :):):)
Nekem a vége a kedvencem (és nem azért, mert vége), amikor kitekint és zsiványul rád vigyorog (1:20 körül). Jaj, nagyon édes! :)
Tetszik a muzsika (is). Mi ez (az)? :)
nagyon aranyos, imádom a vigyori fejét. :)
ha egész nap ennyit fincánkol, nem csoda, hogy jól alszik. :D
Istenem olyan nagyon ééédes!!És a kedves nevetésed is annyira...boldogságos minden! :):)
Lexie avagy Melanie: Igen, mindig megzabálom játék közben és után is :)
maris: Ennyit, ha front van, sokkal többet :)
Gogo: Enyától az Amarantine album :)
roza: Tudja is, hogy mit csinál, minden mozdulata szándékos, elsőre én sem hittem el. Azóta a kezemmel is ugyanezt csinálja: megfogja és ráejti az arcára :)
Elf: Ez az egyik legjobb játék ilyen korban, legalábbis az Andrisoknál :)
Szeri: Ezek szerint még egy ideig kukucsozni fogunk :)
Nikletty, Brigi: Egyetértek :)
dorw: Félek, hogy nem tud kikászálódni alóla és pánikba esik :)
Marjann: Azt gondoltad, csipogok? :) Nem rombolom, húszmilliószor is elmondom, hogy kukucs! vagy holazandris?, partner vagyok minden játékában.
Megjegyzés küldése