Andris tegnap óta fel-felsikolt. Váratlanul adja ki magából a babahangú sikolyokat és ezzel a frászt hozza rám, azt hiszem ilyenkor, hogy valami baja van, és ha épp nem egy légtérben tartózkodunk, rohanok be hozzá. Hozzá - ő meg elégedett vigyorral fogad egy-egy jól sikerült sikoly után. Eleinte nem esett le, honnan ismerős a legtöbb sikoly, ma azonban megint úgy belecsimpaszkodott a hajamba, hogy kénytelen voltam felsikoltani, mint annyiszor az elmúlt két-három hétben. Hihetetlen erővel képes megcibálni a hajamat és néha kész pankráció, amíg kiszabadítom a markából a tincseimet. Először csak önkéntelenül sikoltottam fel, de aztán láttam Andris arcán, mennyire tetszik neki a sikoltozósdi, ezért mostanában játék közben csak úgy felsikoltok, hogy örüljön. Nos, tegnap óta a saját sikolyaimat hallom vissza Andris szájából. Nagyon vicces.
2011. március 11., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
B. egyszercsak majd elmenekül a sikoltozó családtól :):):)
XD XD XD
akkor a következő lépcsőfok a veszett hörgés lesz! :)
nekem először peluscsere közben hallatta _A_ halálsikolyt, mikor éppen felemeltem a sejhaját a bokájánál fogva. ne tudd meg azt a szívrohamot... :)
dorw: Halk hörgés van, még nem az a kimondott metálos :)
Elf: Soha, ő is beállt sikoltozni, így már hárman röhögtünk sikoltozás közben :)
édesek lehettek - mint valami szekta :):):)
na, most elképzeltem B.-t sikoltozni.
már megint magányosan, a kanapén ülve kuncogok... :)
Az utcán azért próbálunk normálisan viselkedni :)
dorw: Magányosan? Hol voltak a fiúk?
aludtak. :P
Megjegyzés küldése