Hírek a cápagyerek társas kapcsolatairól

Mivel már egy ideje felnőttbaba, három-négy hete élénk társasági életet él a kiskorú, és azt kell mondanom, nagyon tetszik neki a társasági élet, mint olyan, hiszen mindenki vele foglalkozik. A szüleivel ellentétben Andris imádja, ha zajlik körülötte az élet, ilyenkor egy csomó dolgot lehet nézni-figyelni (ez a másik szenvedélye), és mindig akad valaki, aki játszani, puszilkodni, kukucsolni akar vele. Még mindig bennem az a kép, ahogy az egyik családi összeröffenésen Andris a nappali közepén hempereg: egyik mutatóujja a szájában (ínymasszírozás céljából), így fordul jobbra-balra az ikszfős közönség előtt, és minden fordulás után kipillant a nézőkre, csekkolja, vajh mit szólnak a produkcióihoz. Meg kell zabálni, amikor sztárolja magát.

Sir "Partyarc" Andrew a családozások mellett a kedves bloggernők társaságát is rendkívül élvezi. Dorwot első pillantásra a szívébe zárta, a hangját és a mosolyát különösen, és amikor úgy két hete összeeresztettük a két Andrist, kiderült, hogy a fiúk meglehetősen érdeklődnek egymás iránt, pedig ilyen kicsiknél ez általában nem jellemző. A sarj alig bírta levenni a szemét Vackorról, hihetetlen izgalomban tartotta az a tény, hogy igazi babát lát. Természetesen lemeózta Vackor magával hozott játékait, nagyvonalú házigazdaként pedig hagyta, hogy Vackor tetszése szerint falatozzon a habtapijából. Tünemény volt együtt a két fiú. Azt szerencsére sikerült megakadályozni, hogy a hajimádattól hajtott Andrisom rámarkolás után megcibálja Vackor fürtjeit. Négyesben teljesen más babázni, nem fáradtam el, sőt, pluszenerdzsit kaptam, az idő meg egyszerűen elrohant, úgy éreztem, alig beszélgettünk valamit dorwval. 

Ma ugyanezt éreztem Elfnél, mintha csak két percre ugrott volna fel hozzánk két óra helyett. Andris nem okoskönyvi gyerek: A távolságtartást sutba dobta, széles mosollyal fogadta Elfet, izgatottan járt a keze-lába, minél előbb meg akarta ismerni közelebbről is. Az ajándék kisautó csak a sokadik körben keltette fel az érdeklődését, jobban megfogta Elf nevetése és hangja, illetve karkötője: a fiam nemes egyszerűséggel rácuppant Elf csuklójára, hogy nyelvközelből is megtapasztalja a színes bogyókat. Aztán piszkálhatott tündéres fülbevalót, tarotkártyás könyvet és dobozt, plusz kedvére markolászhatta Elf haját, aki a cápa kezébe engedte a tincseit. Eme cselekedete miatt gondolatban hősi emlékéremmel tüntettem ki a bloggerinát. A hajbirizgálás egyébként onnan jön, hogy amikor Andris felfedezte magának az apja haját, sikongatós-kurjongatós extázisba esett, és azóta egyetlen nap sem telhet el a Szent Kurkászás nélkül. B.-nek könnyű a hajasbaba szerepében, az enyémet marokra fogja a fiam és tépi, de úgy, hogy könnybe lábad a szemem. Kibontott hajjal nem mehetek a közelébe. Írtam az egyik kommentben, hogy nem merem a hátamra kötni a cápát, de most eszembe jutott, hogy kész életveszély lenne így hordozni a hajmániás gyereket - három méteren belül megkopasztana. 

A héten lesz még társas programja a gyereknek, például arra kíváncsi vagyok, hogy viseli majd hétvégén az extrém terhelést: szombaton és a vasárnap is családozunk. Nekem amúgy mindig is az volt a fixa ideám, hogy nem akarom bölcsődébe adni a gyerekeimet, de ha azt látom Andrison mondjuk két és fél évesen, hogy kifejezetten igényli a társaságot, előfordulhat, hogy átgondolom a kérdést.