Amúgy azt vettem észre, hogy Sir Andrew kizárólag akkor sír utánam, ha én hagyom el a közös légteret, ha azonban ő dönt úgy, hogy például az étkezőből világgá megy a fürdőszobába, nem kezd el szeparációsan szorongani, hogy jajj, a habtapival együtt maga mögött hagyta az anyját is, habozás nélkül kúszik előre, nem is néz vissza.
2011. május 7., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
milyen ravasz és hálátlan bestia! így észrevétlenül le tud lépni, és szegény anyját meg hátra hagyja kétségek közt vergődni! :)
Kezdj el szeparációsan sírni :)
Macskusznál a pont :P:P:P
:)
annyira szép ez a gyerkőc!!!!:)
(bocsánat,de olyan ritkán vagyok blogspoton:()
Persze, az tök más, ha ő hagy őt:D Olivér sem szereti, ha bent vannak a szobában és rájuk csukom az ajtót, akkor ordít. Viszont 5 perc múlva, ha viszamegy és ő bevágja ránk az ajtót, az már nagyon is megfelelő:DDDDD
Szeri: Olyan akaratuk van... :)
andi-kata: Köszönöm :) (Emiatt nem kell bocsánatot kérned, hé :))
Macskusz :): Ez jó :) És majd nyújtom a karomat is, hogy vegyen fel.
dorw: Ugye, hogy ugye? :)
Megjegyzés küldése