Nem tudom, mit csinál ez a gyerek, de azt nagyon

Sűrű három nap van Andris mögött, és ebben a sűrű három napban (szinte mellékesen) megtanult állni a kicsi fiam:

A szombati cápanézegetőt eredetileg a játszótérre terveztük, de Andris szerint is hideg volt, úgyhogy öt perc játszótér után nálunk kötöttünk ki. Andris egy ideig nyűgösködött az időjárás miatt, aztán kiflicsücsökehetnékje, majd mozoghatnékja támadt. Először a fiókokat húzta-tolta, utána meg a karomban ügyeskedett egészen addig, amíg álló pozícióba tornázta a kék-csíkosba bújtatott testét. Azt hittem, összecsuklik, de nem, tök jól tartotta magát a székbe kapaszkodva, közben meg Zével szemezett, ahogy az első képen is látszik. Zé és az én fejem nem fért a képre, mert lemerült a kamera és B. a fényképezőgéppel csinált nyúlfarknyi videót a sarj teljesen váratlan produkciójáról, és inkább arra koncentrált, hogy Andris mozdulatait megörökítse az utókor számára. A második képen csak azért van fejem, mert lehajoltam a fiamhoz, hogy összepusziljam a kis ügyest, akinek az arcára van írva, milyen elégedett a teljesítményével. Még nincs nyolc hónapos, bakker, de az alapdolgok közül a mászáson és a járáson kívül már mindent meg tud csinálni. (Oké, a rántottát még nem, de helyette például csajozik.) Nagyon büszke vagyok rá, és nem csodálom, hogy nincs egy foga sem, kinek van ideje fogat növeszteni, amikor minden energiáját a mozgás köti le. Anno a kőkemény német és töri vizsgáimon nem drukkoltam úgy magamnak az egyetemen, mint Andrisnak az új mozdulatainál. Úgy látszik, sikerült motiváló környezetet teremtenünk a végtelenül kíváncsi és végtelenül eleven gyerekünk számára. Nagyon magabiztos baba, örülök, hogy még véletlenül sem törtük le a kísérletező kedvét. Ja, azt muszáj megemlítenem, hogy szombat óta cápanagyhatalom vagyunk: Andrissal együtt összesen három cápa fürdik a kádban, ugyanis Zééktől és Marjanntól egy-egy játékcápát kapott ajándékba a cápakölyök.